Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 81. szám

Pest, 1SG7. kedd oct. 22. 81. szám. Hilenezedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Kiváltságos végrendeletek külkellékei.— Telekkönyvi — és a megidézési hiánya iránti jogesetek. — Hivatalos tudnivaló. Jogeset. Az 1715: 27. t. cz. 5. §. értelmében megbírálandó kiváltságos végrendelet külkellékei tárgyában. Közli Tomassovits Ferencz jogtudor ügyvéd ur. Potucsek Fogada János brezovai irtványos a tavali cholera — járvány ideje alatt látván uiaga körül hullani barátjait s rokonait, eltökél 1 otte magát végrendeletet alkotni, s ez okból 186G. sept. 21-én elment az ottani iskolamesterhez (mint a legokosabb főhöz) s előtte elmondá ebbeli szándékát, egyúttal őt felszólitván, foglalná Írásba az ekkép szóval alkotott végrendeletet. Az iskolamester a maga módja szerint, s meglehetősen érthetőleg feljegyezte a végrendeletet, a végrendelet tevő pedig azt elolvasván, s helybenhagyván önkezűleg aláirta s szokott pecsétjét reá nyomá, az iskolamester pedig aláirta magát mint végrendeleti tanu. De utóbb nem hivén egymagát elegendő tanúnak, elhitta szomszédját is, hogy irná szinte alá a végrendeletet mint tanu, mit ez meg is tett. E szerint a végrendeleten már két tanu alá volt írva: az iskolamester orezina Ignácz, és ennek szomszédja Csuvala János, ez utóbbi előtt azonban az öiókhagyó nem testált s a ki c^ak Brezina Ignácz felszólítására irta oda nevét. A végrendelkező Potucsek Fogada János ezen feljegyzett végrendeletét magához véve, elment vele Martés Jánoshoz, elmondván neki, hogy miután oly félelmes idők járnak, ő végrendeletet tett. Ezután végig olvasá azt fenszóval, s megkérte Martés Jánost, irna alá őis tanu minőségében ezen végrendeletet. Ez meg is történt és a végrendelkező a végrendeletet magával haza vitte,— rövid idő múlva pedig, september 30-án csakugyan cholerába bele is halt. A végredeletben az örökhagyó két fia Potucsek János és Pál kedvezőbben érintetvén mint a többi leszármazók, ez utóbbiak a végrendelet megerötlenitésére irányzott szentszéki pert tettek folyamatba, melynek folytán a nagyszombati szentszék iI9/I 867szám alatt a keresetbe vett végrendeletet törvényszabta külkellékek hiánya miattaH. t. k. II: 17,-1723: 39. 11. §. — Htk. III: 30. 6. §. és 1715: 27. 5. §. értelmében bíróilag semmis és érvénytelenek kimondotta. Az indokok szorul szóra ezek: 1) „E'tekintve attól, hogy a II. alatti tárgyalási jegyzőkönyvhöz 4. sz. alatt eredetben csatolt, s biróilag megszemlélt kereseti végrendelet keltének helye hiányzik, mi a Htk. II: 17. §. szerint az okmányok megítélésénél a bírák által leginkább veendő figyelembe, s hogy abban azonfelül igazitások és törülések fordulnak elő, melyek az 1723: 39. 11. §. értelmében a hiteles iratokban — milyenek a végrendeletek is —az illető okmányt aláírók által részletesen megjelöltetni rendeltetnek; miután ez a kereseti végrendeletben nem eszközöltetett: ugyanazért e mulasztások a kereseti végrendeletet külkellékek tekintetében érvénytelenítő hiányoknak Ítéltettek. 2) Eltekintve továbbá attól, hogy a kereseti végrendeletet aláiró három tanu, nem csak hogy a Htk. III : 30. 6. §. értelmében a jelen esetben a IV-hez 2-ik sz. a. zárt jegyzőkönyv szerint beigazolt helyi szokás szerint a kérdéses végrendelet érvényes alkotásához a községi elöljáróság által kiküldve nem volt, hanem a IV-hez H. alatt beügyelt kérdőpontokra hitelesen kihallgatva, ugyanazok valják, (de mi az alperesi ellenbeszéd 6-ik lapján is beismertetik), hogy a per alatti végrendelet a végrendeleti tanuk elseje által (a 3-ra és 6-ra) az iskola házban vele ; egyedül jelen volt végrendelkező bemondása szerint szer. késztetett, azt a végrendelkező magának elolvasá, aka1 ratjának nyilvánitá, aláírás és pecsétjével megerősité, s a tanu szinte aláirá. A végintézkedő eltávozta után pedig az 1-ső tanu odahívott Il-ik tanu, a már kész, a végintézkedő és az I-ső tanu által aláirott végrendeletet elolvasván, azt hasonlóan aláirá (a Il-ik a 3-ra); végre a III-ik végrendeleti tanu a 3-ra vallja, hogy maga a végrendelkező a kész, általa az I-ső és Il-ik tanu által aláirott végrendeletet, ezen tanu lakására elhozván, azt a tanúnak elolvasá, és általa is aláíratni kérte, mit a tanu meg is tön, de akkor nála az I-ső és Il-ik végrendeleti tanu jelen nem volt: mindezek folytán beigazolva levén, hogy a kereseti végrendelet alkotásánál szereplő, a helyi szokás szerint amúgy is képtelen három tanu együttesen jelen nem volt, ezen lényeges külkellék hiánya miatt azt biróilag érvénytelennek nyilvánítani kellett. 3) Minthogy az alperesi ellenbeszédnek 7-ik lapján vitatott azon állitás folytán, hogy a kereseti végrendelet azért, mivel az dögvész (cholera) idején szerkesztetett s gyermekek javára szól, az 1715: 27. 5. §-ban elsorolt kiváltságos végrendeletek sorába számitassék, és mint olyan biróilag érvényesnek és fenállónak kimondassák — az imént idézett torvényben körülirt kiváltságos végrendeletek közé tartozónak biróilag kimondani azon oknál fogva nem lehetett, mert alperesei beismerése szerint (visszonválasz 24. lap) a kereseti végrendelet nem propria testantis manuscriptum, de csak p r o p r i a manu subscriptum est; márpedig az idézett törvény a kiváltságos végrendeleteknél mind a két kelléket —propria testantis manu scripta etsupscripta — megkívánja; — az alperes félnek a jelenlegi jogtudósok egyező véleményére fektetett azon további következtetése p-dig, hogy itt egy tanúnak jelenléte is, ki előtt a végrendelet a végrendelkező által sajátkezüleg aláíratott elegendő — a törvény világos és határozott rendelete ellenében mit sem nyom: ugyanazért a megtámadott kereseti végrendelet az 17 lő: 27. 5. §-ban elsorolt kiváltságos végrendeletnek, az ezen törvényben lényegesen megkiváut és körülirt ,; B*'a " 81