Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 7. szám

Fest, mi. kedd jan. 22. 1. szám. Kilenezedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSAPOK, Tartalom : Ismét az örökösödési jogesethez. (Vége.) - Végrendeleti jogeset. — Hivatalos tudnivaío7~ Ismét az örökösödési jogesethez. (1 Lap. 1866. folyama. 96. s 1867 évi 3. sz.) Vékey Sándor ügyvéd úrtól. (Vége.) Azt hisszük baio. ne azt még csak fel is tenni, annál kevésbbé állita Jgy 1*58 évben ismételve megnyílt volna az 1848 évben elhalt Szeusnő hagyatéka; — bajos lenne ezt állítani, mondjuk, mert 1858-ban csak is törvényes, illetőleg törvényszerinti örökösödés állván be Szeus Szalomia után, az azon időben fenálló törvények szerint a felmenő egyenes örököst — az életben lévő édes apát — és pedig éppen törvény értelmében mellőzni, s törvény szerint hivatott örökösödési jogosultságától megfosztani sehogy sem lehetett. — Továbbá, — felette bajos lenne azt állítani, hogy 1858 évben, midőn Szeus Szalómia elhalt, nem ennek, hanem 10 évvel előbb elhalt édes anyjának hagyatéka nyilt meg; — bajos lenne ez állítás, mert ez más szavakkal — tekintettel arra, hogy az örökség az után nyilik meg s akkor, a ki s a mikor elhal — annyit tenne; — mint: 1858. évben nem Szeus Szalómia, hanem hogy az örökösödés megnyíljék, Paraszkeva Szeusnő és pedig másodszor halt el. A fentebbiekben ekként előadott okok alapján azon körülményt: ki, a vagy a szóban levő személyek melyike elhalásának idejét vesszük, s vehetjük az örökösödés megnyílta kérdésének meghatározásához irányt adónak? — akként véljük legkielégitőbben felderíthetni: hogy Szeus Szalómia elhalásának idejét jelöljük ki. Ekként pedig feleletet adhatunk a fentebb feltett azon első kérdésre: mikor nyilt meg az örükösös ö d é s ? „Az örökösödés — és pedig ez jól megjegyzendő : a törvényszerinti örökösödés — megnyílt 1858 évben S^eus Szalómia halálával." A mi azon kérdést illeti, hogy mely törvények értelmé ben, s kit kell örökösnek beismerni? Fentebb felelve azon kérdésre: mikor nyilt meg az örökösödés — közelebbről meghatároztuk azon időpontot, mely időre tekintettel — feltéve azt, hogy a fentebbi meghatározás nem téves — megjelölhetjük, és pedig határozottan megjelölhetjük a törvényt is, melynek értelmében, s az örököst, a kit ahhoz képest el kellelt a Szeus Szalomia hagyatéka örököséül ismerni. Meghatároztuk fent az időpontot, a midőn kijelentettük, hogy az örökség megnvilta ideje 1858 év, mely évben Szeus Szalómia elhalt. Bírván ezekben az idő pont határozott megjelölését, a felelet azon kérdésre, mely törvény értelmében kell a megnyílt örökösödéshez a törvény szerinti jogosultságot megbírálni—nagyon könnyű leend. Könnyűé kérdésre felelni mondjuk, mert miután az időt a törvénytől, azon törvénytől, a mely^alapul szolgál és szolgálhat a magánjogi viszonyok rendezéséhez, sa mely törvényre mulhatlanul kell hogy visszavezethető legyen minden magánjogi természetű cselekmény, s jogi ügylet, egymástól elválasztani sehogy sem lehet, — s továbbá, miután | ahol az idő ki van jelülve, egyszersmind már tudva van s I | kell, hogy tudva legyen az azon időben zsinór mértékül szolgáló törvényv is. A felelet egyszerű, s más nem is lehet: mint, hogy a törvény, mely szerint Szeus Szalómia 1858 évben megnyílt öröksége megbírálandó, semmi más mint az azon időben fenálló ausztr. ált. ptkönyv. Kit kellessék pedig ezen törvénykönyv értelmében örökösül a hagyatékban elismerni? — Ezen kérdésre felel maga az. „Örökösödési jogeset" közlője, maga emiitvén ugyan is, hogy ezen t. k. 736 §-a értelmében az apa mint felmenő egyenes örökös hivatott — az oldalági örökösök kizárásával — a törvényszerinti örökösödésre. Ezekben birjuk tehát a feleletet a fentebb feltett 2-ik azon kérdésre is, mely törvények értelmében, s kit kell örökösnek beismerni? Az „Örökösödési jogeset" közlője azonban a mint a fentebb érintett azon beismerést adja: hogy a ptk. 736 §; szerint az apa csakugyan az örökös, nem késik ezen beismerést azon további megjegyzéssel ellensúlyozni, hogy az csak ugy látszik, mert ugyan is az öröklési képpesség megbirálása kérdésénél az örökhagyó halálakor épségben fenálló törvények lévén irányadók, tehát Szeus Lázárt a végrendelet, 1848 évben elhalt felesége végrendelete köti." Fentebb a midőn azon körülmény felvilágosítása érdekében tettük megjegyzéseinket, hogy mikor nyilt meg ezen — kérdés tárgyát tevő — örökösödés? — kimutattuk, a vagy kimutatni igyekeztünk azt, hogy az örökösödés nem 1^48 évben, a mint azt az. „Örökösödési jogeset" közlője felteszi, hanem 1858 évben nyilt meg.— Elfogadva tehát az„Örökösödési jogesef'közlője azon törvényen alapuló állítását, hogy az örökösödési képesség az örökhagyó halálakor fenálló törvények értelmében kell hogy megbiráltassék — szemközt azon felvilágosításainkkal, a hol kimutatni igyekeztünk azt, hogy az im most kérdés tárgyát tevő örökség 1858 évben, a midőn Szeus Szalomia elhalt, nyilt meg — kérdjük: helyese azon alapról: az örökösödés az örökhagyó halála idejében fenálló törvények szerint megbírál a n dó" az ,Örökösödési jogeset' közlője azon következtetése: tehát ,,Szeus Lázárt a végrendelet s az 1840 é v i Vili. t. c z. 9. 10. é s 14 §§-ai kötik"? Teljes meggyőződéssel legyen szabad állítani, hogy ez nem helyes. — Nem helyes: mert ezen következtetésre az alapot azon körülmény szolgáltatja, hogy a hagyaték csak is 1848 évben, midőn az édes anya elhalt, váltott tulajdonost; — nem helyes, mert ez esetben meg kell, hogy tagadjuk örökösödésen alapuló tulajdoni jogát Szeus Szalómiának, ki 1858 évben elhalt, holott pedig azt az ,Örökösödési jogeset' közlője maga is beismeri, maga mondván „Szeus Mária 1852 évben elhalt, örökösödvén utánna nővére: Szalómia." — Kérdem: ha örökösödött, nyert-e Szalomia tulajdoni jogot vagy nem nyert? Továbbá: ha nyert, s az nála volt, nemde 1858 évben szűnt az meg nála lenni akkor, a mikor meghalt ? Mennyiben változtat az örökösödés törvényben gyökerező erején azon körülmény, hogy a hagyaték még e mai napig is betargyalva nincs?