Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 6. szám

23 M. Kovács János jogutódjának a bejáráshoz törvényesen joga van, mégis miután a rövid utú visszaheiyezési kérelem alapján csak oly birtokra eszközölhető a visszahelyezés, melynek a sértett fél egy évi békés birtokában volt, felperes pedig ily békés birtoklást sem okmányaival, sem felhitt tanúi vallomásaival igazolni képes nem levén, keresete alól alperes annyival inkább felmentendő volt, mivel ez felhitt tanúival igazolja, hogy a kérdéses út, melybe ielperes magát visszahelyeztetni kérte, már évek előtt nem volt meg s annak a helyszínén is semmi nyoma nem volt, — Az árok ásásbani akadályoztatása felperesnek tanú vallomása által igazolva nem levén, keresetét e tekintetben sem lehet megállapítani. A perkoltségekbeni marasztalás az 1840: XV. t. cz. II. R. 128 §-án alapszik " Ez ellen felperes semmiségi panasszal egybekötött felebbezést nyújtott be, mert a felmutatott okmányokkal igazolta, hogy felperes az utat egész 1861. évig t. i. a 2sz. ítéletnek jogerőre léptéig használta. De ha nem használta volna is, ezen joga, melyet alperes nem tagad meg, a puszta nem használás miatt el nem évülhet. Végül az ítélet az árok ásatásbani megkárosításról — mit alperes nem tagadott — nem intézkedett. Kéri ennélfogva az Ítéletet megváltoztatni, s kárai és költségeiben is, melyekellen alperes kifogást nem tett, elmarasztatni. A kir. itélő táblán ítéltetett: „Azon körülmény, váljon felperesnek, az alperes földbirtoka között fekvő földjére a miveltetés és termés lehordása végett a keresetben állított bejáráson kívül más utja létezik-e? s váljon a tanuk által alperes földjén állított össze visszaváló átjárás mely időben és ideig gyakoroltatott? és a mérnökileg kijelelt közlekedési ut mikor hasittatott ki,és melyik fél által foglaltatott ismét el? az alperesi ügyvéd és felperes között kifejlett tettleges bántalmazások folytán félbe szakított birói szemle által kiderítve nem lévén; — más részről ugyan azon szemle, a felperesi keresetben szinte panaszlott árok ásatásbani megháboritás tényére szinte ki nem terjesztetvén,— s ennélfogva ugyanazon szemle birói ítélet alapjául nem szolgálhatván ; — ez indokokból a városi törvényszék ítéletének feloldásával a panaszos tárgynak egy ujabbi helyszinti szemle általi felvilágosítása mellett eszközlendő további tárgyalása s a kifejlendők szerint ujabb ítélet hozatal végett a periratok illetőségükhöz visszaküldei nek" (1864. szept. 23. 7496. sz. a.) A teljesitendők teljesítése után a városi tszek által 1865 de cz. 8-án ujabban ítéltetett. „Alperes D. Szűcs Ferencz a kereset alól felmentetik, s felperes D. Szűcs Sándor alperes részére 16 frt. 91 kr. perköltségnek megtérítésében végrehajtás terhe alatt marasztaltatik, sellene ezennel elrendelt végrehajtás foganatosítására tanácsnok Gál Ferencz ur kiküldetik jelentése beváratván. Indokok- Felperes bár felhitt C. D. E. F. alatti okmányaival igazolni kívánta Homálylóü földje kérdés alá vett bejárási útjában való jogát, a mennyiben kimutatá, hogy jogelődje D. Szűcs János ugy adta el több birtokát, hogy a megmaradt s jelenleg felperes tulajdonában lévő birtokrészhezi bejárási jogát fentartá, s hogy a bejárási jogot M. Kovács János mint D. Szűcs János jogutódja, s felperes jogelődje per utján is érvényesité, miután azonban rövid utu visszaheiyezési kérelem alapján, minőt felperes 1861 jun. 24-én 1160 sz. alatt benyújtott, s mely jelen per alapját képezi, csak oly birtokba eszközölhető az 18 J2: 22. t. cz. értelmében a visszahelyezés, melynek a sértett fél a legközelebbi egy év alatt békés birtokában volt, felperes pedig ily egy éves békés birtoklást sem okmányaival, sem felhívott tanúival nem igazolá, a mennyiben a perben 3 NB- alatt kihallgatott tanuk vallomása szerint felperes a követelt út használatában már több évekkel nem volt, — a perben említett s M. Kovács Jánosnak per utján kijelelt s kereset tárgyát képező út már mintegy 10-12 év óta eltörölve felszántatott, s a 2 NB. alatti szemle jegyzőkönyv szerint jelenleg is természetben nem létező, s felszántottnak találtatott, ezek szerint felperes keresetének, mely a kérdéses ut használatabani visszahelyezésre vonatkozik, az idézett törvény értelmében helyt adni nem lehetvén, az alól felperes felmentendő volt. Az árok ásatásbani akadályoztatása felperesnek a kihallgatott tanuk vallomásaival alperes ellenében bebizonyítva nem lévén, alperest birtok háboritónak tekinteni nem lehetett, s ez okból a kereset e része alól is felmentendő volt." Ezen Ítélet ellen felperes f e l f o 1 y a m o d o 11, mert a sérelmes Ítélet beismeri, hogy a felp. okmányokkal a kérdéses úthoz való jog be van gvőzve, s még is hibásan azt következteti, hogy az egy évi békés birtoklás kellőleg nincs jigazolva: holott kiderült, hogy a kérdéses ut 1860-ban még felp használatában volt, 1861-ben pedig már panaszolva lett a megháboritás stb. A kir. ítélő Táblán ítéltetett. „Az ujabban teljesített birói szemle által azon körülmény, miként felperesnek azon földje, melyre a keresetbe vett bejárás igényeltetik, egészen alp. birtoka által van körülvéve, és az ahhoz való juthatás csak is alp. földjén történhetik, kitűnvén, s hogy felp. az alp. földjén össze vissza gyakorlott bejárásnak az utóbbi időkben is valósággal használatában volt, az ismételve kihallgatott tanuk vallomása által bebizonyítva, s ebből kifolyólag felperesnek a máshol mint alp. földjén nem is gyakorolható folytonos bejárási használati joga igazolva levén, mindezeknél fogva, miután felperesnek ezen átjárási gyakorlata az ahhoz való jog által is támogattatnék felperes keresetének helytadván, ugyanaz, az alp. földjén eddig gyakorlott átjárási használatba visszahelyeztetik. A városi törvszék ítélete ekként az érdemben megváltoztatván, a panaszlott és mivel sem igazolt árok ásatásbani megháborításra nézve pedig helybenhagyatván és a perköltségek kölcsönösen megszüntetvén, a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. Mely stb." (1866. m áj. 15. 6063. P. sz. a.) Ez ellen alperes felebbezett, mert felp. az átjárási használatot nem igazolta, de ha használta is, az csak alperes tudtán kívül történt; mihelyt észrevette, attól őt törvényesen eltiltatta, mint ezt a 2. sz. a. legfőbb törvényszéki határozat igazolja. Végül megjegyzi, hogy habár felp. birtoka egészen az alp. birtok által vétetik körül s az átjárás csak ezen keresztül lehető, azért nem lehet alperest kötelezni, hogy a birtokán össze vissza való átjárást minden kárpótlás nélkül megengedje, hanem felperes e végetti barátságos egyességre volna utasítandó. Kéri az e, b. ítéletet helybenhagyatni. A kir. Hétszemélyes Táblán ítéltetett: „A kir. ítélő Táblának ítélete az abban felhozott indokoknál fogva,— oly értelemben, hogy az eddig bizonytalan helyen gyakorlott bejárási ut helyett, — egy ^1landó ut, bizonyos meghatározandó vonalban leend alperes földjén kihasítandó, — helyben hagyatik, s a per további intézkedés végett illetőségéhez leküldetik." (1866. decz. 21. 16192. P. sz. a.)