Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 74. szám

308 nem, hanem csak a P. Napló juristái osztozhatnak, kik a közel múltban versenyt licitálva a hazafiságért, az osztrák I rendszer alatti minden társalmi bajainkat az osztrák jogi törvényekuek tulajdonították — mi valóban csak egy zavart elme kifolyása lehetett. Mi csak azt állítottuk, hogy a minister azért felelős, hogy az átjött kirivó bajok enyhitésén késedelem, halogatás nélkül azonnal helye elfoglalásával nem működött, hogy oly politikát fogadott el, mely mellett ezen bajok majd egy évig — s tán tovább is fentartatnak. És ezt czáfolja, vagy ellenkezőjét indokolja a P. Napló — ha tudja. De menjünk tovább. A P. N. hivatalosczikkjei — a törvénykezési reformokról s nem közjogi alakulásokról értekezvén — Angliára is hivatkoztak, s ezt mi téves nézetnek állítottuk. Most a czáfolatban tagadja, hogy Anglia törvénykezési rendszerére hivatkozás történt volna, a hivatkozás szerinte csak közjogi kifejlődésére szorítkozván. Midőn azonban azt tagadja, egy pár sorral lejjebb önmaga kimondja: hogy „azon állítása a törvénykezési reformokra is illik." — Ha pedig ezt elismeri, akkor mi az, mit tagadásba vont; mi az, mit irányunkban mint valótlant czáfolni akart? Azon beismerés mellett hiában mondja azután, hogy nem Angliát, hanem azon országokat emiitette, melyek fokonkint fejlesztheték jogrendszerüket; annál inkább hiában, mert ezen országok közt, ha egyenesen nem emliti is Angliát, mindenek felett csak is Angliára kellett volna gondolni, miután alig van korunkban állam, mely a fokozatos jogkifejlődésben Anglia mellet helyet foglalhatna. Nevetségessé akarná tenni az ősiség körüli törekvések iránt nyilvánított aggodalmainkat is. Ezzel azonban csak a közönséget akarhatja mystificálni. Ezen törekvések eltagadhatlanul léteznek. Azok az or. bírói szabályokba is utat törtek magoknak ; hol egyszersmind az aristocratia érdekeinek túlnyomó kedvezmények is szereztettek. És mindez azok befolyásával történt, kik jelenleg is a jogrendezés élén állanak. Hogy a jövőre nézve is tartunk oly tekintélyeinktől, kik Apponyi uszály hordói voltak — nem lehet egészen indokolatlan. Kitűnő elferditést követett el a P. N. a gyökeres s fokozatos reformok körüli észrevételeink irányában is. Mi — Angliáról levén szó — említettük, mikép köztünk utánzásul szolgálható hasonlóság e téren nem létezik; érintettük, mikép elmérgesedett tkezési állapotok Angliában is vannak, s jogi kifejlődése még is fokozatos; s azért kiemeltük , mikép a fő különbséget az képezi, mert, nálunk 1848-ik gyökeres jogi átalakulás történt, minek csak gyökeres reforin codificatio felelhet meg. Ezekre nézve a P. N. azt állítja, mintha mi következőket mondottuk volna: „nálunk nem azért szükséges a gyökeres reform, mert tkezési állapotaink elmérgesedtek, hanem mert 48-ban az ősi jogrendszerrel teljes szakítás történt." Mi azonban nem mondottuk ezt, hanem állitásunk igy szólt. Nem az elmérgesedett állapotok képezik tehát a fő s alap okot. hanem az 1848-i gyökeres stb. Könnyű belátni e k^t tétel közti lényeges különbséget. Azért onnan, az általunk nem állitottakból vont következtetései is teljesen üresek, — annál inkább, mert ezen összes állításainkat egyenesen Angliára vonatkozólag tevén, azok külön, elvontan nem vizsgáltathatnak, hanem csak szemben Anglia jogéletével, melynek irányában csak gyökeres vagy nem gyökeres reformokról lehet szó. Hasonló ruystificatió azon állítása, hogv „czikkjeink egy árva hangot sem tartalmaznak annak kimutatására, hogy a javaslatban ellentétek léteznek s az összhangzás hiányzik." — Vegye elő még egyszer czikkjeinket, s látni fogja, mikép azokban világosan kiemeltük: hogy a javaslatban a régi s uj elvek, szabályok össze vannak keverve; hogy egyben mind a szóbeliséget, mind az írásbeliséget, nem mint kivételt, mi minden közvetlenségnél be van fogadva, hanem mint rendszert tartalmazza; hogy a felebbezési s ezzel ellentétes semmitőszéki eljárást együttesen alkalmazza stb. Nem világos ellentétek ezek, melyek az összhangzást kizárják ? S ezek elősorolásával lehet-e mondani, hogy a javaslat összhangzás hiányáról mit sem szólottunk; vagy hogy az ellentétes alapelvek kimutatását elmulasztottuk? A czáfolat többi tételeinek, mint valódi handabandáknak tárgyalásával kár lenne időt vesztegetni. — Mit mondjunk ugyanis azon állításaihoz: hogy ellentétes alapelvek mellett is jó lehet* valamely couif. mű; hogy ugyanazon perrendben két különböző alap elv használata egy szikra ellemondást sem képez; hogy egy teljesen uj alapokra fektetett perrend egy füst alatt gyökeres és fokozatos reformnak és tekinthető: hogy abban semmi fogalmi ellentét sincs, ha ugyanazon perrend ideiglenes mulandó és állandó értékű elemekből gyökeres és palliativ reformokból áll stb. — Lehet-e ilyeket 5) pirulás nélkül szakértőknek felhozni? Különben csalódik, ha azt hiszi, hogy mi kigúnyolt logicankkal fel nem fogjuk annak lehetőségét, hogy azon ellentétes elemek egymást ki ne zárják; mi csak azt nem foghatjuk fel, hogy ily ellentétek a kedvező jó sikert ki ne zárják. Mert ennek lehetősége, bár megkísértetett már, de még sehol be nem bizonyittatott. Mi tehát kételkedünk benne, mig az ellenkező tényleg elő nem állíttatik. Mit mondjunk azon paradoxm tételhez, hogy a curia szétdarabolása nem uj intézmény, nem a semmitőszék behozatala sem? Végre számos szemtelen impertinentiájai közül, melyekkel — érvek szegénységében — ellenünk polemisál, kiemel, ük azt: hogy mi a reform kérdések tárgyalásánál csak elcsépelt észrevételeket találunk fel, hogy kilépve az átalánosságból merően tehetetlenek vagyunk. Mindezekre csak az a megjegyzésünk, hogy ilyeket felhozni legkevesebbé jogosítottak a P. Napló emberei, kik nem egyszer felhasználták eredeti czikkjeinket, hogy azokból szónoklatokat tartsanak, kik eszméinket többször elsajátították és saját áruik gyanánt árulták, kik jogi értekezéseinkből, codificationalis tervezeteinkből czikkeket fabrikáltak a forrás megnevezése nélkül stb. És ugyan ezek azok, kik tőlünk most minden logicát, minden képességet és tudományt eltagadni nem pirulnak. Hivatalos tudnivaló. CNődiiiegszüntefÓM: Gyöngyös város tszékénél Rosenfeld Alajos gyöngyösi bőrkereskedő e: Sz. k. Pest város tszékével Kassovics Ignácz ruhakeresk. e; Kindl s Frühwirth pesti keresk. czég e. Sohütt Karoly pesti fdszerkeresk. e. Pest megye tszékénél néhai b. Podmaniczky Andor e. M i s k o 1 c z város tszékénél Schwaroz — Spiegel miskolczi keresk. czég e. Közép Szolnok megye tszékénél ifi. Zachariás József szilágy csehi lakosé. ») Ily állitások mellett nem csudáljuk. ho2y a P. Napló maga látszat.k h.nn,. hogy csikkjeiben -saját szavaiként - yorksis azt I hirei sertések is lappanghatnak! M. Ugyan ezt nem állítjuk' csa attól tartunk hogy CüH,f tervezeteikből csakugyan előállhatnak il hirousok — a mint 1861 ben yorksk