Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 6. szám

Pest, 1807. péntek jan. 18. 6. szám. Kilenezedik évfolyam. TORVÉNYSZÉKI CSARNOK, T«rt!»Iom : Ismét az örökösödési jogesethez. — Szolgalmi jogeset. — Kúriai Ítéletek. — Hivatalos tudnivaló. Ismét az örökösödési jogesethez.) (1. Lap. 1866. folyama. 96. s 1867 évi 3 sz.) Vékey Sándor ügyvéd úrtól. E lapok 1866. évi folyama 96 számában „Örökösödési jogeset" czim alatt közlő azt teszi kérdésbe: — helyesen itélt-e Temes megye tszéke akkor, a midőn Lupsor szül. Koseja Mária felperesnőt, Szeus Lázár ellen indított oldalági örökösödés érvényesítését tárgyazó keresetétől elmozdította? Ezen kérdés megvitatása lévén czélja fentebbi közlésnek, a nélkül, hogy magam részére követelni akarnám egyrészt azon tulajdonságok jelenlétté beismertetését, melyeket az „örökösödési jogeset" közlője féltételez, és feltételezni kiván annál, ki az ekként vita tárgyává tett kérdés megbirálásába ereszkedik; — valamint másrészt a nélkül, hogy jelen szerény véleményem, és jogi meggyőződésem ez uton nyilvánítása által döntő befolyással lenni óhajtanék a vita tárgyává tett jogi kérdés jobbra vagy balra eldöntése érdemében; — a nélkül hogy ezen tulajdonságokat magamra ölteném, de sót nyílt kijelentése mellett annak, hogy a jelen esetet érintő ezen nézetemben — a mennyiben az talán nem mindenben helyes alapra fektethető — szívesen engedem magamat felvilágosittatni; — a vita tárgyává tett jogesetet illetőleg, véleményemet következőkben nyilvánítom: — Mielőtt a vita tárgyához , helyesebben: a kérdésben álló bírósági intézkedés minőségéhez szólanék; — egy körülményt kívánok — habár csak mellesleg — érinteni. — Érinteni kívánom ugyan is az „örökösödési jogeset" történeti tényleirása fonalán kijelentett azon körülményt „K o s ej a Mária, és Paraszkeva még 1 845 évben egész telki illetőségüket két, fé 1 és féltelekre osztották, s vették birtokba, mely az 1848 évi IX. t. cz. folytán teljes tulajdonukká vált" a czélból pedig, hogy mellesleg kérdésbe tehessem : 1- ör. Az illető földes ur belenyugvása értelmében vették-e a testvérnők egymásközt felosztott telki birtokukat — férjeik teljes mellőzésével — sajátjuk és használatukba? 2- or 1848 évben Szeus Lázár Paraszkeva felségével együtt volt-e a telken? — s ha igen: vagy az 1848 évi IX. t. cz. Szeusnak semmi legkissebb tulajdont sem biztositott azon telekből, a melyben őt ezen törvény, vagy is a felszabadulás érte? Szükségesnek tartottam ezen kérdéseket habár mellesleg is azért feltenni; mert — szerintem legalább — a *)Lapunknak s különösen az élet szükségü jogi reformokra s a birósági visszaélések ellenőrzésére irányzott törekvéseinknek egyik kiváló istápolója és szellemi támasza Mihailovics udv. tanácsos ur a szőnyegen fekvő kérdést lapunk f. é. 3. szban nagy tudományú érveivel teljesen tisztára hozta ugyan ; de hogy az ,örök ö s. jo g e s e te t' (1866 év 96 sz.) közlő dolgozó társunk a hozott Ítéletek alaposságáról több oldalról is, s még jobban meggyőződjék, a jelen értekezést is közlendőnek találtuk. Szerk. Szeus Lázár ellen indított örökösödési perben azon kérdés megfejtésére tekintettel: mennyit lehet, s kelljen tőle mint elhalt leányai kirekesztő anyai örökség czimü tulajdonát az oldalági örökösöknek perrel követelni — azon kérdéseket számba venni, s azokra figyelemmel lenni mulhatlanul szükséges. Az „örökösödési jogeset" tényleirása fonalán ezen körülmények azonban — legalább a mennyiben azt én felfogtam — egyszerűen mellőztetvén; — s mint ténykörülmény hozatván fel, a Szeus Paraszkeva féltelki birtoka tulajdoni jogának az 1848 évi IX. t. cz. értelmében férje kirekesztésével ő reá kirekesztőleg lett átszállása ; — miután ezen körülmény minttett dolog lőnfelhozva, elfogadom azt én is, s ugy tekintem a féltelket, mint a melynek kirekesztő tulajdoni joga egyedül Szeus Paraszkevát illette. Paraszkeva ezen teljes tulajdonát képező telekről 1848 évi aug. havában tett végrendeletében akként intézkedett, hogy annak fele Mária és Szalómia gyermekinek — a mint férjhez mennek — kiadassék; fele azonban holta napjáig Szeusé maradjon — haszonélvezés végett—s csak amint Szeus elhal, száljon az is gyermekeire. — Szeusnő tehát féltelki birtoka teljes tulajdoni jogát — mint annak az időből külömben is lenni kellett — gyermekeinek adta által végrendeletében. Mielőtt a tulajdoni jogát im ezen kérdés tárgyát tevő félteleknek, a halálozások ez által pedig az ezeken előállott örökösödés rendén leszármaztatnám, a végkifejlés, s az ezen jogi eset felderítéséhez mulhatlanul szükséges végkövetkeztetés érdekében, szemközt az „örökösödési jogeset" közlője azon állításával, hogy Szeus Lázár felesége Paraszkeva végrendelete értelmében vette használatba a perrel megtámadott telki illetőséget, azon kérdést teszem fel e helyütt: — Hát Szeus Lázár — felesége Paraszkeva végrendelete alapján, és sehogy nem másként, vette e használatba a kezén levő telki állományt? Ezen kérdésre határozottan tagadólag kell hogy feleljek : — tagadni kell a fentebbi kérdés lehetőségét, mert: miután az „örökösödési jogeset" közlője maga sem tagadja azt, hogy Szeüs 1848 év, s felesége Paraszkeva végrendelkezése előtt már a telekben, s annak használatában volt; •— nem lehet azt sehogy sem megengedni, hogy Szeus félesége végrendelete után s egyedül annak értelmében kezdte volna el azon használatot a melyet már a végrendelet keletkezte előtt is — mint férj, és a telekben gazda — régen elkezdett és folytatott. Szeus javára tehát a telek használata jogosultságának alapját bizonyára nem a Paraszkeva végrendelete rakta le, — hanem az inkább azon körülményekben lenne keresendő, a melyeket fentebb mellesleg érintettem. Azonban — véleményem határozott nyilvánítása érdekében — vissza megyek im ezen előadásom fonalán azon helyre, a hol — az örökösödés rendjén leszármazó talajdoni jogot — Paraszkeva Szeusnő, Mária és Szalo6