Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 69. szám

Pest, 18ft7. kedd sept. 10, 69. szám. Kilenezedik évfolyam. CSARNOK, Tartalom: Az 1344-ikévi VLt.cz. 17. §-nakgyakorlati alkalmazása stb.— Arányossági jogeset. — Felhivás. — Törvényjavaslat a polg.stb, Az 1844-ik évi VI. t. cz. 17. §-nak gyakorlati alkalmazása Borsodban. Közli: Kiss Albert. Márinkás János miskoiczi lakosnak, Uray Mór bárczai lakos alperes ellen 1863 ik év elején Borsod-megye e«?yik szolga bírósága előtt indított soramás szóbeli keresetében, alperes a tárgyalási határidőre nem jelenvén meg, a követelésbe vett 100 o. é. frt tőke s annak a kereset beadásától számítandó 6% kamataiban makacssági ítélettel elmarasztatott. Alperes megidéztetésénél a következő eset adta magát elő: — Bárcza községbirája alperes lakásán az idézést kézhez szolgáltatandó megjelent, ez azonban különbtele ürügy alatt az átvételt elhalasztotta, a községi bíró ujabbi megjelenése után pedig a kézbesítési ívre jóval a kitűzött tárgyalás utánra eső átvételi határnapot jegyzett be, — mely körülmény hitelességére a többször említett bíró rendszeres bizonyítványt küldött be az eljáró perbírósághoz. A hozott makacssági ítélet alperessel közöltetvén ez az ellen felebbezést .nyújtott be s a következő indokok alapján kérte az első bírósági ítéletet megseaimisitetni: 1. Mert neki az idézési végzés csak a kitűzött tárgyalási határnap után kézbesitettvén, kellőleg meg nem idézt e t e 11, jogai védelmére nem kelhetett. 2. Mert az eljáró perbíróság elmarasztalta a nélkül, ho£V az ő me£Ídézietését tanúsító kézbesítési elismervénye beérkezett volna, mi letet tanúsított. által érdekelt maíravisefelszáuiiannak egész eljárása mielébb semsz. a. végzésével az 3. Utóbbi állítását támogatja a túlságos, tott perköltségek megállapításával. Az eljáró bíróság e felebbezést mint kitételeiben valótlant hivatkozással az 1840-ik évi XV. t. cz. II. R. 134. §. c) alatti pontjára hivatalból visszautasította s a tárgyalás utáni-5-ik napra kitűzött végrehajtást 1863-ik évi augustus 2l-én 45 keresztgabonának lefoglalásával fogonatosítotla. Alperes e visszautasító végzés, nem különben a vég rehajtási eljárás ellen ujabban panaszt emelt az idézés körüli hiány s a végrehajtásnál elmulasztott azon körülmény indokából, mert beeslők kinevezésére felszólitva nem volt s mert a kevés kereseti összegben nngy mennyiségű s értékes javai foglaltattak le. E panasz elfogadtatván, az iratok felülvizsgálat vé gett Borsodmegye törvényszékére felterjesztetni reudeltettek. Azonban alperes, ki tudja mi okból, szükségesnek tartotta még ugyanazon napon egy külön a törvényszékhez intézett sürgős folyamodványt nyújtani be, s a leirt méltatlan eljárást élénk színekkel festve, ahhoz azon kérelemmel járulni, miként az Összes periratok az első bíró- { fg^T Lapunk je^n számához ságtói bekivántatván, misitessék meg. A megyei törvényszék 2G54/1863 iratoknak ezen egyoldalú előterjesztés folytáni — hala déktalan — felülvizsgálat végetti felterjesztését megrendelvén, a további végrehajtást s bármi joglépést keményen betiltotta, oly gyors ügykezeléssel, hogy pár nap elteltével az első bírósághoz e rendelet már megérkezett. Erre az iratok felterjesztetvén, Borsodmegye törvényszéke 2772/1863 sz. a. september 5-kón következő végzést hozott: „Megemlítve először is azon körülményt, miszerint ámbár az alperes részéről az augustus 21-én hozott végrehajtási végzés ellen augustus 21-én egy törvényes időköz alatt benyújtott semmiségi panasz az eljáró bizottság reá vezetett végzése szerint is nemcsak elfogadtatott, hanem felterjesztésre alkalmasnak is találtatott, mindazáltal az csupán az elmarasztalt fél közvetlen ezen törvényszékhez benyújtott folyamodványra kelt végzés folytán terjesztetett be; tekintetbe véve továbbá, miszerint az eljáró bíróság a végrehajtást aug. 21-kén teljesítvén, a nélkül, hogy e tekintetben hozott végzésének az ideig. törv. szab. 117. § ári alapuló jogerőre emelkedését bevárta volna, az árverési hirdetményt ugyanez idő előtt állította ki, és tette közzé, s ezáltal a 104. § 3. pontjában kitett formasértést Követte el, de különösebben azért is, mert a végrehajtás alkalmával a becsüsök,illetőleg tanuk, sem kellő szambán nem alkalmaztattak, sem meg nem hiteltettek, de mert a foglalás a jegyzőkönyv tartalma szerint, az elmarasztalt fél távollétében is lón teljesítve, a kérdéses végrehajtási eljárás ezennel a 106. § értelmében hivatalból is megsemmisíttetik, s az összes ügyiratok további s ujabb törvényszerű eljárás végett az első bírósághoz visszaküldetni rendeltetnek. E végzésellen felperes felfolyamodott.terjedelmesebben indokolván az első bíróság eljárását azzal, hogy alperes a kitűzött tárgyalásról eleve értesítve levén, önmaga mulasztotta védelmét előadni, s mert makacssági Ítélet ellen felebbezésnek helye nem lévén, a bíróság kényszerítve nem érezhette magát az Ítélet jogerőre emelkedését bevárni, anyival inkább, mert általában sommás pernél csak birtokon kivüli felebbvitelnek van helye, mi minden bővebb indokolást feleslegessé tesz, mert különben is a végrehajtást szenvedett által kimutatott ingóság megbecslésénél kellő számban alkalmazott három becsüs előljáró lévén s mint ilyen hit alatt szolgálván— elegendő, ha, mint itt is figyelmeztetve vannak, lelkiismeretök tisztaságára, az igazmondásra, érdektelenségre, mert az eskü szentségével ellenkeznék ezeknek esetről esetre s minden kissebbszerü eljárásoknáli meghiteltetése. (Vége köv.) iv melléklet adatott. 69