Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 5. szám - A béke bíróságok mint egyes biróságok 2. [r.]

10 vényszék következőleg határozott. „Panaszlott köteles a keresetbeli 1507 fit. 80 kr. Uszletet, kamatot, s összesen 33 frt. 29 kr. perköltséget jelen végzés kihirdetésétől számitandó 24 óra alatt megfizetni, saját ügyvédjének munkadíjjá 20 frt. 15 kr. állapitatván meg. Mert: alperes azon ellenvetése, hogy a beperelt váltó Bécsbeni kelte s ott történendő fizetésénél fogva az ottan életben lévő váltó törvények szerint megitélendő, melynek állítólagos 43. §. szerint a telepitett váltók a telepesnél lejáratkor fizetés végett bemutatandók — s azoknak nem történendő kifizetése esetében megovalolandók , különben az elfogadó irányában is a váltói kereset megszűnik — e helyen mellőzendő volt azért, mert hogy Bécsben ily törvény fenáll, alperes csak egyszerűen állítja, felperes pedig fenállását tagadván s alperes életben lévőségét avtk. I. r. 4. §. értelmében mivel sem mutatván ki — bírói tekintetbe nem jöhet, különösen, miután hazai váltó törvénykönyvünknek I. r. 107. §: értelmében az iutézvényezettnek az elfogadásból származott kötelezéseire uézve az utalványozottnál fizetés végetti bemutatás elmulasztása mi változással sincsen; így tehát alperes mint elfogadó a váltón szemlélhető elfogadási aláírását nem tagadván, s így a panaszlott követelés valóságát beismervén, őt a vtk. I. r. 25. 80. II. r. 9a. 118. 128. 225. §§-nál fogva a váltó öszletnek s perköltségeknek 24. óra alatti fizetésére végzés által végrehajtási fenyegetéssel kellett kötelezni." Ez ellen alperes a perbeszédekben előhozottak ismétlése mellett fel folyamodást nyújtott be ; mire a magyar kir. váltófeltörvényszéktől következő határozat hozatott: A felfolyamodás folytán az aradi kir. e. b. váltótörvényszéknek fentebbi keletű és számú ügydöntő végzése helyben hagyatik ; mert habár a magyar váltótörvénykönyv 4. §-nak azon rendelete — mely szerint a külföldi váltótörvény különböző rendeletére hivatkozó fél azt az illető külföldi váltótörvényszéknek hiteles bizonyítványa által köteles igazolni — a fenforgó esetre — hol alperes fél nem valamely külföldi ismeretlen váltótörvényszéknek hiteles bizonyítványára, hanem az osztrák általános váltórendszabályoknak a magyar váltótörvényszékek előtt is tudva lenni kellető rendeletére hivatkozott — alkalmazható nem lenne — még is minthogy alperesnek azon állítása, hogy a kereseti váltó Bécsben fogadtatott el — az elfogadó alperes rendes lakhelyére Aradra intézvényezett váltó szövege által megczáfoltatik, és hogy alperes ennek ellenkezőjét — habár felperes az elfogadásnak Bécsben történtét válaszában tagadásba vette — be nem bizonyította — ennek folytán kétséget nem szenved az — hogy a kérdésben forgó váltóügy — miután a kereseti váltóra nézve a kötelező cselekvény vagy is az elfogadás Magyarhonban történtnek veendő — az 1840. XV. t. c. I r. 4. §. szerint nem az alperes által idézett osztrák, hanem a magyar váltótörvénykönyv szabályai szerint Ítélendő el. Minthogy pedig hazai váltótörvényeink a telepitett váltóknak megovatolását az elfogadó elleni kereseti jog fentartása tekintetéből nem igénylik — alperes, ki elfogadói aláírásának valódiságát elismeri, és a kereset érdeme ellen kifogást nem tett — a kereseti követelés és járulékaiban elmarasztalandó, illetőleg az első bírósági végzés érdemére nézve e helyen is helybenhagyandó volt." Kár, hogy ezen ügy a főméltóságu magyar kir. hétszemélyes táblához fel nem mehetett,s igy annak okadatolása biztos irány elvül nem szolgálhat. — Jogeset. A végrehajtási zálogjog átkebelezése helyt nem foghat oly adós irányában, kinek mint tnlajdonosnak neve az illető fekvöségre nézve a telekkönyvben elő nem fordul. És ha a követelés a telekjegyzökönyv kihirdetése előtt betáblázva sem volt. És itt az adós és gyermekei közti jogviszony tekintetbe nem vétethetik. Báró Vrede Mór és érdektársai Szabolcs megye törvényszékéhez mint telekönyvi hatósághoz 1860 oct. lj-én 3495 sz. a. beadott kérvényükben előadják, miszerint Vidovics Ferencznő ellen 4725 frt. tőke és járulékai erejég A. szerint biztosítási végrehajtás utján 185S szept. 6-án bíróilag lefoglaltatott a tassi 3 sz. tjkönyvben lévő gyermekeivel közös birtokának őt illető része, vagyis az egésznek */fl része, s habár Vídovics Ferencz a maga és testvérei neveiben a birtokra igényt nyilványitott, ezt mind a mellett soha sem érvényesítette, s igy felperesek zálogjoga fenállónak tekintendő, habár Vidovics Ferencznének neve a jegyzőkönyvbe mint tnlajdonos be nem vitetett is. Kérik Vidovich Ferencznét és érdektársait megidéztetni, s a tassi 3 sz. tjkönyvben lévő mint különben is tagositott birtoknak '/5 részére a 4725 tőke és járulékait erejéig 1858 szept. 6-tól számitandó elsőbbséggel a nyert végre haj tási zálogjogot átkebeleztetni. Tárgyalásnál Vidovics Ferencz ugy is mint érdektársai megbizottja előadja, miszerint a kért zálogjog bekebelezésének helye nincs, mert a tassi 3. sz. tjkönyvben bevezetett birtok tulajdonosai határozottan tagadják, hogy felpereseknek adóssai lennének; tagadják, hogy kérvényezők ellenükben zálogjogot nyertek volna, s igy tulajdonuk egy harmadik személy tartozásáért nem terhelhető bekeblezéssel; hogy pedig a birtok az ő tulajdonuk, bizonyítja a tassi 3. sz. tjkönyv. Felperesek előadják, miszerint az, hogy a birtok, helyszínelés alkalmával ki nevére Íratott, figyelembe nem jöhet, mert az A. a. jkönyv szerint a birtok még 185? szept. 6-án vétetett végrehajtás alá, hogy pedig a tassi 3-ik sz. tjkönyvben foglalt birtok a végrehajtás alá vett birtokkal azonos, az senki által nem tagadtatott; azon körülmény pedig, hogy a birtok a végrehajtás alól felmentett volna, nem is állitatik ; hogy Vidovics Ferencznő neve a 3. sz. tjkönyvből kihagyatott, figyelembe nem juhet, mert ezen birtok 1858 évben az adósok birtoka volt s ez időtől fogva a birtok az adósság terhe alól ki nem bújhatott. Alperesekért. Hogy a tassi 3sz. tj könyvbe foglalt birtok az 1858 évben lefoglalt birtokkal azonos, — kereken tagadtatik, de ha az lenne is, a birtok mennyisége a lefoglalt birtok mennyiségétől egészen különböző, mert az A. a. jkönyv szerint 308 hold föld és 7 majorsági ház foglaltatott le, 3-ik sz. tjkönvybeli birtok pedig 4S3 holdat és 3 házat tesz, s igy a birtok azonossága tisztába hozva sincs. De nem is vezethettek végrehajtást kérelmezők ezen birtokra — mert azt a 2 sz. a végrendelet szerint Vidovics Ferenczné haszonélvezeti jogon birta. A tárgyalás befejeztetvén: Szabolch megye polgári törvszéke következőleg itélt : „Az alperesek által bemutatott 2. sz. végrendeleti kivonattal igazolva van az, hogy néhai Kállay Menyhért Tasson fekvő Krucsay féle birtokainak fele részét alperesnőnek és gyermekeinek, ellenben azon birtok másik fele részét Fekete Ferencznő Kállay Mária gyermekeinek hagyományozta, — miből kifolyólag a végrendelkező