Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 66. szám - Az igazságügy ministeri reform javaslat 2. [r.]

2l>8 kozást, a jogi reformok késleltetését tűzte jelszóul zászlajára. S mindezek mellett még mindig azon kedvező teltevésből indultunk ki, hogy a ministeri javaslat a bizottmányi s a képviselőházi viták s tanácskozások szirtjein sikerrel, szerencsésen átgázolhatand. De mi lesz akkor, ha e szirteken netán hajótörést szenvedend? Vagy ez tán a lehetetlenségek közé tartoznék? Nézetünk szerint épen nem. Mert a ministeri javaslat a P. Napló hivatalos zamatú közleménye szerint — oly alkatrészeket tartalmaz, nevezetesen a birósági rendszer tekintetéből, s azok a jelen jogrendszeren oly nevezetes és lényeges változtatásokat czéloznak, melyek kétségtelenül heves vitákat fognak előidézni, éles összeütközésekre fognak alkalmat nyújtani, melyek könnyen a javaslat megbukására vezethetnek. Ki leend akkor felelős ezen esemény következményeiért, melyek igazságszolgáltatásunk bajait még magasi) fokra emelnék, melyek a javulást még távolabbi jövőre utasitanák ? Ez okból hivatkoztunk fentebb a ministeri felelőségre; és nagyon is komolyan megfontoltuk, midőn az itt előállított szomorú eshetőségek lehetőségét szem előtt tartva, az igazságügyi tárcza jelenlegi birtokosa irányában e felelőség érdekeben kissé keményebb, de nagyon is valónak mutatkozó kifejezést használtunk. Mert mindazon szomorú, valóban leverő következmény, melyet a fentebbiekben érintettünk, a vázlatban már megismertetett ministeri javaslat kiviteléhez való ragaszkodás kifolyásául tekintendő, az ahhozi ragaszkodásnak, hogy egy terjedelmes u. n. rendszeres munka által eszközöltessék a reform, mi a legsürgősb javítások hosszas idörei elhalasztását vonja és részben már vonta is maga után. Ez volt egyik fő oka, miért mi mindig ellene nyilatkoztunk annak, hogy most ez úttal terjedelmesb perrendtartási munkálat készítessék; mert ez szükségkép feltételezte a legszükségesb s legsürgősb javítások késleltetését, melyek után a nép már évek óta hasztalan eped és rimánkodik. Nem az ugyanis a P. Napló által ismertetett ministeri javaslatnak főhibája, mert az (lásd P. Napló a u g. 23. szban) nem eléggé radikális, vagy mert ideiglenes, tehát szinte csak provisorius; mert törvénykezési viszonyaink irányában egyidőre kevésbbé radicalis reformokban is megnyugodhatnánk, és mert ideiglenes — átmeneti"*— intézkedések nélkül ugy is alig lehet állandó szervezést és codificatiót életre hozni. Hanem főhibája az, miszerint a legsürgősb teendők, az úgyszólván napi szükséget képező reformok hosszas idejű elmaradására vezetett. Ennek ellenében mi azon indokolást, melyet ezen ministeri javaslat szerkezete s iránya mellett a P. Naplóban olvastunk, alaposnak és kielégítőnek legkevesbbé sem tekinthetjük. Mert azon súlyos hátrányok s veszteségek ellenében, melyek a legsürgősb reformok késleltetéséből származtak, váljon mily hasznok, s jogi eredmények várhatók a ministeri uj perrendtartástól? Váljon olyanok lesznek-e ezen hasznok, melyek a hosszas várakozás veszteségeiért teljesen kárpótolhatnak ? Váljon olyannak tekinthető-e ezen javaslat, mely törvénykezésünk bajait orvosolha tandja, mely törvénykezésünk kezelésébe kielégitő rendet s biztosságot hozhatand? Váljon oly elemekből áll-e, melyek az igazságszolgáltatás gyorsaságát, egyszerűségét, könuyüségét érvényre emelni képesek, mit már évek óta hasztalan keresünk fórumainkon ? Mert minden szakértő elismerendi, mikép főleg ezen érdekek azok, melyek valósítását jelen körülményeinkben az igazságügyi javaslattól várnánk s óhajtanánk. És mert csak ily kitűnő hasznokért lehetne némileg feledni, hogy a reformokra oly sokáig kelletett várni, hogy még oly sokáig kellett a jelenlegi legsúlyosabb jogi bajokat eltűrni. Vessünk tehát még egy futó pillanatot s javaslat vázlatára s annak hivatalos indokolására. Jogeset. Emberi emlékezetet meghaladó mezei gyaiogút használatának érvényesítése. Az, hogy bizonyos mezei gyalogút használatában a lakosok folytonosan, ember emlékezetet haladó idők óta léteztek, kétségen kivül levén helyezve; másrészt igazoltatván, hogy a területnek, melyen a gyalogút áthúzódik, tulajdonosa a lakosokat, ama használatban öuhatalmilag megháborította ; ezek folytán a lakosok az ut használatába visszahelyezendök. A földtulajdonos ellenkező igénye, t. i. ama út használat gyakorlatának megszüntetése iránt, a törvény rendes utján érvényesítendő. A lakosoknak a mezei ut használatától való önhatalmú elzárására a földtulajdonosokat nem jogosíthatja felvon tény sem, hogy azon ut a földtulajdonos kizárólagos birtokán vez+h xeresztül. Kukucska Márton s több Szentpéteri lakos Nógrád megye szolgabirájánál 1865. máj. 28 án benyújtott keresetükben előterjesztik: hogy a szalatnyai határban levő savanyúvíz kuttól s gyalog úttól jobbra az úgynevezett Kozaréten felfelé a patak mellett, onnét pedig a Tolye nevű réten keresztül Szelezre és Kékkőbe vezető gyalogutat, melyeta lakosség emlékezetét meg hal a ló idők óta használ, a legközelebbi időben a divényi uradalom kasznárja KöfFy Rudolf és a gróf La Motte örökösök gazdatsztje Lehoczky János elzáratták s az arra menőket megzálogoltatták. Ugyanazért kérik nevezett tiszteket s uraságaikat megidéztetni, s tanúik kihallgatása után magukat az ut használatába visszahelyeztetni^ alpereseket a költségekben elmarasztatni. Ellenbeszéd. A I p e r e s e k é r t az urad. ügyvéd előadja, hogy a szalatnyai puszta, melyen keresztül felperesek az út használatát igénybe venni akarják, a divényi senioratus uradalom s Grömöry János és Victor kizárólagos tulajdona lévén, azzal szabadon rendelkezhetnek, következőleg az ut további használatát be is tilthatják. Felperesek eddigi használata csak alperesek engedélyén alapulván, e szerint csak kegybeli lévén, annak betiltása miatt visszahelyezéssel nem élhetnek. Ennélfogva kérik felpereseket elutasitatni, s a perköltségekben elmarasztalni. A válasz felperesek részéről következőleg adatott elő: alperesek magok sem tagadják, hogy a kérdéses utat felperesek folytonosan használták: miután pedig e perben csak a használat jöhet kérdésbe, kérik magukat viszszahelyezni. Viszon válaszul alperesek következőket adnak elő: Miután felperesek elismerik, hogy a Szalatnyai puszta alperesek kizárólagos tulajdona, kétségtelen, hogy felperesek használata c<ak kegvbeli lehetett, s alpereseknek