Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 66. szám - Az igazságügy ministeri reform javaslat 2. [r.]

269 jogukban állott az utat betiltani, a nélkül, hogy erősza­kos háboritást követtek volna el. Ezek alapján a szolgabíró 1865. aug. 6-án kö­vetkező Ítéletet hozott. ,,Felperes Sz. Péter község jelen perrrel támasztott abbeli keresetének, miszerint Szelcz és Kékkő-felé vezető gyalogút használatába, melyben alperes Körfy Rudolf és Lehoczky János gazdatisztek által háborgatva lettek, ma­gát visszahelyeztetni kéri, hely adatik, s jelen ítélet ere­jével visszahelyeztetnek ; egyszersmind alperesek, illető­leg a divényi senioralis uradalom, Grömöry János és Vic­tor, kik az alperességet a tárgyalás alkalmával magokra vállalták, jelen perrel okozott s bíróilag 23 fr. 90 krra mérsékelt költségeknek megfizetésében marasztaltatnak. Mert: ,,a) Alperesek maguk is beismerik: hogy felperes község a kereset alapját tevő gyalog ut haszná­latában volt ember emlékezetet haladó időktől óta, s így ezen használatában kétségen túl áll is az, hogy a szalat­nyai pusztarészben, mely a divényi uradalom részben Grömöry János és Victor tulajdonukat képezi,a folytonos és békés gyakorlatot önhatalmilag megakadályozni jogo­sítva nem voltak. b) Alperes uradalmak által állított elnézés felperes Sz.-Péter és más szomszéd községeknek békés használatot nyújtván, a kereseti gyalogút használatára, azt ezek jo­gosan élvezték, s az ily élvezet az említett puszták tulaj­donosai vagy gazdatisztje '' által be nem állitható, illető­leg az élvezete nem voit háborgatható. (1865. aug. 6. 175. sz. a ) Ez ellen mindkét fél felebbezést nyújtott be. Ebben alperesek a már előadottakat ismétlik, kérvén felpereseket elutasítani s a költségekben elmarasztalni. Felperesek pedig felebbeznek, mert az ut kerü­lése által okozott káruk megítélve nem lett. A megyei törvszékaz első bírósági Ítéletet helybenhagyta k ö v e t k e z ö ítéletével. ,,Nográdme­gye polg. tszéke által Kukucska Márton és érdektársai­nak, Körfy Rudolf mint a Divényi senior. uradalom és Lehoczky János mint gróf De La Motte örökösei gaz­datisztje ellen önhatalmilag elzárt és elfoglalt p. szalat­nyai savanyu víztől Szeleznek és Kékkőnek vezető gya­logút használatábani visszahelyezést keres ő ügyben, Ítél­tetett. ,,Az eljáró bíróság ítélete az abban felhozott okok alapján annál is inkább megerősíttetik, mivel felperesek­nek a kereset alá vett gyalogutak használatában ember emlékezete óta gyakorolt joguk mezei jószág szol­galomnak volt tekintendő, melynek élvezetétől az al­pereseknek felpereseket önhatalmilag elzárni szabad nem volt. (1865. oct. 27. 5123. sz. a.) Ez ellen alperesek semmiségi panasszal egybekötött felebbezést nyújtottak be, melyben a már előadottakatismételvén, megjegyzik: hogy atörvény­szék az által, hogya kérdéses ut használatát felpere­sek szolgalmának mondta ki, egy részről a kereseten túl terjeszkedett, mivel ezt maguk felperesek sem állították; más résztől pedig jogi kérdés felett hozott Ítéletet, miután a szolgalom jogot képez. Ezeknélfogva kérik az ítéletet megsemmisitetni, il­letőleg felpereseket elutasitatni, s a jelen költségekbon is elmarasztatni. Felperesek észrevételeikben megjegyezik: hogy a 2-od biróság a semmiségi panaszra okot nem szolgáltatott, mivel felperesek ho:-za? hnsználata az elévülést állapítván meg, ezen hoszas gyakorlat csakugyan szolgalommá válik. A törvényszék jelentésében megjegyzi, hogy felpe­reseket az ut használatába — mely egyébnek másnak, mint szolgalomnak nem tekinthető — visszahelyezvén, a kereseten tul nem terjeszkedett. Alperesek semmiségi panasszal egybekötött felebbe­zése folytán akir. ítélő táblán ítéltetett: „Jelen ügy nem a per folytán fel sem hozott s kü­lön uton érvényesíthető mezei jószág szolgalom czimén, hanem a fenálló gyakorlat alapján lévén megbírálandó, — miután alperes részről a kereset tárgyát tevő útnak felperesek általi folytonos használá­sa, s annak használatában önhatalmúlag lett meghábo­ritás ténye kétségbe nem vonatott, — az pedig hogy ezen használat csak elnézéstől szabadtetszéstől feltételeztetett volna, alperesek részéről nem csak nem igazoltatott, sőt az e részbeni bizonyítás meg sem kisértetett, — minthogy továbbá ezen útnak maga utján leendő törvé­nyes megszüntetése előtt, alpereseket an­nak önhatalmú elzárására még azon körül­mény sem jogosíthatta, hogya kereseti gyalog­út alperesek kizárólagos birtokát képező területen vezet által, — ezen indokokból a megye törvényszékének íté­lete, az alperesi semmiségi panasz elvetése mellett hely­benhagyatik, s a per további intézkedés végett illetősé­géhez visszaküldetik, (m a r t i u s 13. 1866. 871. sz. a.) Arányossági jogeset A közös birtokot képező mocsárterületnek hasz­nalatában, s annak megfelelöleg az érintkezési vonal sze­rint kiszámított térség tulajdonjogi birhatasában a mocsár­ral érintkezéshen levő községek fentartandók, melyek ki­mutatták, hogy azon területnek százados idő ótai haszná­latában s tettleges önjogu birtoklásában vannak. Az ahhozi erösebb jog megvitatása s eldöntése külön úrbéri per útra tartozik, s az eddigi használat alapján in­dított arányositási per tárgyát nem képezheti. Habár a községek jobbágyi visszonyban léteznének is, önálló birtokjoguk megalapítható, miután a nem neme­sek ingatlanokbani birtokképessége szentesitetett (1844; 4. t. cz.) s nem csak a jövőben szerzett, de az előbb szerzett s birt javakban is. Grf. Károlyi ü-yörgy úgyis mint testvérei jogainak kezelője, mint felperes. Derczen, Bereg, Beregujfalu, B. Andó, Jánosi Gráth Makaria, Bardháza, Fornos és Kigyós helységek közönségei és földes urai, mint a Szennye-Mo­csár birtokosai ós alperesek ellen a fenállot cs. k. bereg­szászi urb. törvszék előtt 1856. decz. 29-én 2069. sz. a. keresetet nyújtott be, melyben előadja, hogy ő Kigyós köz­ség urb. közönségével az erdő és Szennye-Mocsárra nézve 1856. jun. 3-án az azokban gyakorlott urb. haszonvéte leket illetőleg egyességet kötött, mely urb. fótörvényszék által is jóváhagyatván az erdőre nézve végre is hajtatott. Minthogy azonban az 1781 ik évben készült és megyeí­leg hitelesített földkép szerint a 28701. holdat tevő Szeu­nyen-Mocsár a fentebb nevezett községek és ezek földes­urai által közösen haszuáltatik, a közösség megszüntetése iránt a barátságos egyességet megkísérlem, s annak nem sikerülte esetében a reá eső részt kihasittatni, s ekkép a Szennye-mocsári közös használatot s birtoklást szabályoz­tatni kérte.

Next

/
Thumbnails
Contents