Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 65. szám - Az igazágügy ministeri reform javaslat

265 nem, méga kincstár irányában egyedül kötelezett H eller József zálogbirto k án a k megszerzése előtti időről származik; nevezett Berey Ábrahám pedig a kincstár ellenében kötelezve nincsen. „A mi már az átkeblezésnek a Heller József 658. tjkvbeli birtok részére lett elrendelését illeti, az ugyanannak az 1865 aug. 24 én tartott tárgyaláskor nyilvánított önkéntes beleegyezésén alapszik. „Az alperesileg ajánlott tanú kihallgatásnak az okiratilag támogatott ügyállás mellett, helyt adni nem lehetett, valamint a 4 '/. alatt felmutatott bizonyíték is, melylyel a Berey Ábrahámtól vett ház árának Nuszbaum Juliánná közbejöttével történt, de bizonytalan összegű részletes fizetése tanusittatik, a többi határozott értelmű okiratokkal szemben, különös nyomatékkal nem birhat. „A. perköltségek kölcsönösen megszüntettek, mert egyébként nyertes felperes kincstár, részben ügy vesztes is lón, II. r. alperesnek az I. r. alp. és III. r. érdekelt féllel fen forgó s korábbi időről származó jogviszonyát pedig a felperesi kincstár nem tudhatta, és azt a Hellerféle egész zálogos birtokra nyert s jelenleg is ily értelemben átkeblezett betáblázás jogainál fogva perenkivül elismerni nem is tartozott. — Végre megjegyeztetik: hogy III. r. érdekelt az átkeblezést már a kérvényi bejelentés alkalmával sem ellenezte;— „Mely itélet s indokai perben álló felekkel kézbesítés utján közlendő. (1866. évi május 14-én 107. sz. a) Ez Ítéletet a felperes cs. kir. pénzügyi ügyészség és II. r. alperes Nuszbaum Julianna törvényes időben f e l e bbezvén. Ez utóbbi előadja: hogy a neheztelt itélet azon indoka, mintha az A. alatti betáblázás a kérdéses birtoknak felebbező nőre lett átruházását megelőzte volna, a per állásával, és a becsatolt okmányokkal ellenkezik, ugyan is a krasznai 17. számú telekjegyzőkönyvbe foglalt fekvőség' felebbező nőre a 3. sz. alatti okmány szerint még az 1839-ik évben törtónt betáblázás előtt átruháztatott, hogy pedig ezen átruházás csak biztosítéki lekötés lett volna, nemcsak hogy kimutatva nincsen, hanem azon 3. sz. alatti átadási okmány tartalmával ellenkezik, a mennyire ez világosan mondja: hogy Heller József ezen birtokot íelebbezónőnek örökösen átadja, magának ahhoz semmi jogot fen nem tart, az 5 •/. a. okmány pedig azt tanúsítja, hogy felebbező nő ezen birtokba hatóságilag is bevezettetett, minek szüksége fen nem forog, ha azon birtok csak biztosítékul lett volna lekötve. Ide járul, hogy azon birtok felebbezőnőre telekkönyveztetett, mit Heller József nem fogott volna tűrni, ha neki ezen birtokhoz a 3. szám alatti szerződés kellte után bármi joga is marad. Hogy Heller József ugyanazon birtokot később a kincstár részére lekötötte, arról felebbezönő ki erről értesítve nem volt, mit sem tehet, felebbezönő ezt soha helyben nem hagyta, magára nézve kötelezőnek el nem ismerte, ebből reá bármi hátrány nem következhetik. — Hogy Heller József ugyanazon birtokra nézve az örökjogot csak az 1862-ik évben szerezte, szintén nem tanúsítja azt, hogy ezen birtok felebbezőnőnek az 1839-ik évben csak biztosítékul lett volna lekötve, mert bárki is valamely zálogba levő birtokra nézve a tulajdont megszerezheti, a nélkül, hogy ebből következhetnék, miszerint az ily tulajdoni jognak szerzője egyszersmind zálogbirtokos legyen. — Eegyébiránt még ha állana is — feltéve, de meg nem engedve, — hogy a kérdéses birtok az 1857. évben Heller József kezén volt, — ugyanaz akkor csakis zálogjogot köthetett le a kincstárnak, de nem tulajdont, melyet akkor sem ő, sem felperesnó nem birt; — mi joggal lehet tehát most az átkeblezést tulajdonra elrendelni, és ez által a kincstárnak uj eddig nem volt jogot adni, azt uj eddig nem volt biztosítékban részesitteni. Mindezeknél fogva kéri a neheztelt itélet megváltoztatása mellett a kincstárt keresetével elutasittatni. Erre a cs. kir. pénzügyi ügyészség ellenészl evételeiben azt hozza fel, hogy felebbező nő a 3. és 5. sz. alatti mellékletekre hiába hivatkozik, mert ki van mutatva, hogy az A. alatti betáblázáskor a kérdéses birtok nem az ővévolt, a mennyire ez reá csak az 1862-ik évi sept. 5-én ruháztatott, hiába iparkodott felebbező nő azt elhitetni, hogy ö az A. alatti saját házánál történt becslésről, annak czéljából a betáblázásról mit sem tudott, ő mind erről igen is tudott, s hogy akkor ellene fel nem szólamlott, oka az, mert akkor a birtok férjéé és nem az ővé lévén, fel nem szólalhatott , ezeknélfogva az ügyet saját felebbezése értelmében eldöntetni kéri. A cs. kir. pénzügyi ügyészség felebbezi az Ítéletet, a mennyire az átkeblezés: a) A krasznai 17. sz. tjkönvybenfoglalt Berey Ábrahámnak. — b) A krasznai 656. sz. tjkönyvben pedig Nuszbaum Julianna jutalékára el nem rendeltetett, és a mennyire c) A perköltségek kölcsönösen megszüntettek. S e részben először is átaljában megjegyezvén, hogy az Ítéletnek ezen pontjaira nézve felhozott indokai jogalap nélküliek, s az e részben fenálló törvényekkel ellentétben állók, felhozza: A magas kincstár követelése — mint az A. alattiból kitűnik, az egész birtok testre t. i. az akkor Heller József birtokában volt háza és ahhoz tartozó melléképületek, szántóföld és kertre tábláztatott, ekkor senki más azon birtokra betáblázva nem volt, erre se Nuszbaum Julianna, de bárki más sem tett kifogást, különösen Nuszbaum Júlia nem szólalt fel, midőn azon fekvőségek a m. kincstár javára eszközlendő betáblázás végett az ő tudtával felbecsültettek, nekie tehát akkor közszerzeményi joga nem volt, de azólta sem keletkezhetett, ugy hogy Nuszbaum Juliannának mostani fellépése csak a m. kincstár jogainak kijátszására van irányozva. Ezeknélfogva kéri a neheztelt ítéletet a fentebbi pontokra nézve megváltoztatni, az átkeblezést ugy, a mint ez a keresetlevélben kéretett, elrendeltetni, s alpereseket a perbeli ugy a felszámított 32 frt. felebbezési költségekben marasztatni. Nuszbaum Julianna Heller Józsefné a pénzügyi ügyészség ezen felebbezésére ellenészrevételeket adott be, melyekben tagadja, hogy a 658. sz. telekjegyzőkönyvbeni fekvőségek a 17. sz. telekjegyzőkönyvbeli háznak tartozókai volnának, holott amazok Heller József és neje által külön szereztettek, külön jogczimen, t. i. a ház zálogképen, a többi fekvőség pedig mint tulajdon birattak. Ezen fekvőségek közötti különbséget az is mutatja, hogy a háztelek egy ötödrészéhez Berey Ábrahámnak tulajdonjoga vau, mig a 653. számú telekjkönyvbeli fekvóségekben semmi legkissebb része sincsen. Ennek folytán előadja, hogy ezen utóbbi fekvőségek kezdettől fogva általa ós Heller József által közösen szereztetvén, ha a kincstár követelése A. alatt azokra betábláztatott, ezen betáblázás már eredetileg Í9 csak a Heller József illető fele részére azon fekvőségeknek lehetett érvényes, mert ő az A. alatt lekötelezve nem lóvén a betáblázás az ö birtokára joghatályosan nem tör-