Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 5. szám - A béke bíróságok mint egyes biróságok 2. [r.]

18 Azért itt a rendes bizonyítási formák nélkülözésében a birócsak a tényleges körülmények, szoká­sok, nép jognézletei s eszmei ismerete s fel­használása által boldogulhat; azonnal fenakad­ván, mihelyt a szigorú jog formalitásait akarná alkal­mazni. És innen folynak ki azon elvek , melyek szerint a békebiró személyes kellékei, megkivántató ké­pességei kijelölendők s meghatározandók. Ha ugyanis a békebirósági sajátszerű ügyek kellő elintézésénél nem a törvénytudomány, hanem a helybeli körülmények, viszonyok, és szokások ismerete határoz; akkor önmagától következik, hogy ily birói állomásokra azok emeltessenek, kik az érdeklett viszonyok és szemé­lyek közelében legyenek, azaz magában a nép kebelé­ben létezenek, kik tehát azon ismeretekkel kiválóan di­csekedhetnek, s kik ez által magok iránt bizalmat is kel­teni képesek. Mint a magasb bíráskodásra hivatott tör­vényszékeknél a törvénytudomány, ugyabékebiró­ságoknál, az érintett ismereteken s helyzeten alapuló bi­zalom képezi a lényeges kelléket. A békebirák vidékük­nek valódi bizalmi férfiai, kik csak ezen bizalom alapján működhetnek sikeresen.4) És pedig annál sikeresebben, mert ők mentek a jog formák azon békóitól, melyekről a gyakorlatban működő szakférfiak, és törvénytudók me­nekülni nem tudnak, melyek pedig az ily egyszerű, a napi élet apró ügyletei megbirálásánál csak károsak le­hetnek, gátolva a szabad mozgást, megzavarva a dolgok természetszerű tiszta észlelését stb. Azért a békebiró hivatásának szempontjából épen nem alaptalan a franczia 1790-i törvényhozás ma is ér­vényben levő azon szabálya, mely a békebirónál 30 éves kor mellett csak józan itélő tehetséget s erényes jellemet követel — tekintet nélkül a jogi szakképességre. — El­lenben túlzottnak mutatkozik az angol 1846-i a hely­beli megyei egyes bíróságokra vonatkozó törvény azon intézkedése, mely — mint a többi bíráknál — itt is törvénytudói képzettséget és hosszas —7— lüévi — jog­gyarkorlatot igényel.5) — Az angol jogrendszerre nézve különösen ínltünő, hogy mig törvényhozása köztudomás­ként az ősi intézmények vázához makacsul ragaszkodik, s minden reformot azokból törekszik kifejleszteni, itt a bí­rósági szervez étben azon hagyományos iránytól eltérőleg nem a fenálló békebirák és sheriffek—szinte előbbbirásko­dásra ishivatottintézményétreformálta,hanem azoktól egé­szen el különözött egyes bírósági intézménytlétesitett, mely azősi szervezetben semmi eló'zmenyek kel sem bír,s melyet a békebirák teljesen helyettesíthettek volna.6) Midőn azonban a türvénytudói szak képzettséget a békebiróságnál feleslegesnek tekintjük, épen nem akar­juk, hogy a békebirák semmi törvényi isme­retekkel sem bírjanak. E kettő egymástól teteme­sen különbözik. A törvények ismerete nélkül polgárisult államban törvénykezést kezelni nem lehet — miért az a békebiráknál is nélkülözhetlen. Csak is ezen tekintetből emeltetnek a fr. rendszer ellen is kifogások Es ennek folytán a franczia jogtudósok nem azt a reformot sürgetik, hogy a békebirák egy törvénytudó — juris. consultus — teljes tudomány készültségével birja­4) Azért a franczia paraszt azt mondja: Mon j nge — és ezalatt mindig a juge de p a i x • érti. Ily bizalmat vivtak ki e biróságok. — Azért ugy látszik, hogy igaza van a fr. semmitőszék jeles tanácsosának L a v i e 1 le n e k,midőn irja: J u d i c e s de p ai x — Cetté admirableinstitution; — Etudes sur la p r oce d. Civile műnk íjában. — nak hanem csak hogy a hatáskörükre vonatkozó törvé­nyek ismeretét ne nélkülözzék, minek igazolásául azok­ból külön vizsga letételét ajánlják.7) Ezt nálunk is elég­ségesnek találjuk, mire az egyszerű ügy védi vizsga, maga az egyetemi jog folyam befejezése utáni próbatétel is ki­elégitőleg szolgálhatna; — feltételezve, hogy bizonyos élet kort már elért s körületében lakott. Váltójogi eset. Bécsben kelt, Aradon N. N-re intézvényezett, s attól egyszerűen neve aláírásával elfogadott s Bécsben N. N-nél telepitett váltó mely váltótörvény szerint bírálandó meg ? L U k i c h V i n c z e váltó-törvényszéki jegyző úrtól. S. A, bécsi lakos az aradi e. b. kir. váltótörvény­székhez L. Károly ellen 1507 frt. 80 ki" s járulékai iránt keresetet adott be, melynek alapjául következő váltó szol­gált. „Bécs o c 1.1. 1864. 1507 ft. 80 kr. o é. Fiz e s e n ön rendel m é nyernie ezen első váltóra 1865. febr. hó 1. egy ezer ötszáz hét frt., nyolezvan kr. o. é. LKnak Aradon. Fizetendő Bécsben P. Antalnál. S. A. s. k. El fogadoniL. Károly s. k." Alperes az ellenbeszédben következő kifogással élt: a beperesitett váltó Becsben kelte s lejáratánál fogva az 1840. XV. t. c. 4. §. értelmében az austriai váltó rendsza­lyok értelmében megbírálandó. Az austriai váltó törvény 43. §. pedig ekkép szól: a telepitett váltók a telepitvé­nyesnél lejaratuk idején bemutataudók, és megovatolan­dók, s ha a váltótulajdonos a váltót lejáratkor a telepit­vényesnél bemutatni, s fizetés hiánya folytán megóvatol­tatni elmulasztja, váltókövetelését nemcsak a kibocsátó és forgatók ellen, hanem az elfogadó ellen is tökéletesen el­veszti. A beperesitett váltó Bécsben kelvén Bécsbeu P. Antalnál mint telepitvényesnél fizetendő volt; felperes azt lejáratkor megovatolni elmulasztotta, s igy a fent érintett osztrák váltó rendszabály 43. §-nal fogva kö­vetelése a váltó elfogadó ellen is elenyészett. Felperes válaszában tagadja, hogy a kereseti váltó, s a váltóból folyandó jogcselekvények az osztrák váltó törvények szerint megbirálandók, tagadja, hogy a kötelezés Bécsben az osztrák váltótörvény hatálya alatt eszközöltetett. Viszon válaszban. Felperes ama alaptalan állí­tása, hogy a beperesitett váltó nem Bécsben kelt, s nem ott fogadtatott el, a váltó szövege által megezáfoltatik, az azon látható s olvasható kelte Bécs, a lejárat helye sziute Bécs, eme váltó ott fogadtatott el, s ott volt fizeten­dő; igy tehát jelen peres kérdés egyedül az osztrák váltó rendszabály szerint megítélendő. Az aradi első biróságu kir. váltótör­b) Ez állomásra csak b a r r i s t e r s kik már legalább 7-évig ügyvédkedtek, ésattornies (procuratorok) neveztethetnek, kik mint bírák voltak valahol alkalmazva; még helyetteseiknél is 3_10 évi gyakorlat szükségeltetik. (1846. a u g. 26. V i c t t ó r v 9-20 §§. B • , °) A békebirák ugyanis az angol bírósági szervezetnek fon­tos kiegészítő részét képezik különösen tszék — rendőrségi hiva­talukban, radiez azonban bizonyos vétségek feletti biráskodás is járul. — ASheriffek pedig polgár jogi ügyekbeni biráskodásra is voltak hivatva, nevezetesen egyszerűbb polgárjogi ügyekben 40 sch- összegig, személyes kereseteknél 20 írtig delegatio utján, vasúti s egyébb vallalatoknáli kisajátitási s egyéb kártalanitási ke­resetek nél. E. Re gnard. Organis. jud. pag. 109.

Next

/
Thumbnails
Contents