Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 62. szám

251 közlegelő felosztására szorította, mi által hallgatag beismerte alperesek jogát. Vége köv.) Büntetőjogi eset. Vádlott az ellene emelt tolvajlási vád folytán el nem marasztalható, ha a kérdéses tárgy ellopásának valósággal megtörténte panaszos által nem is igazoltatott. Az hogy vádlott bizonyos mellék körülményre nézve ellenkező vallomásokat tett a vizsgálat alatt, nem elégséges indok a vádbeli bűntény megalapittására; midőn különben ellene semmi más gyanú ok fen nem forog. Panaszában Fazekas károsult fél Imre hit alatt következőket ád elő: 1865. évi aug. hó 28-átí a nváradi piaczon épületfát vásárolván, bizonyos Stern Adolf, kit személyesen ismert, három idegen emberrel hozzájött, s panaszos számadásának megtétele végett nevezett Stern Adolftól iróniát elkérte, ki is azt átadván panaszos a földretérdelve számadáshoz kezdett, s tárczáját miben 33 ftja volt maga mellé a tűidre letette. Nevezettek kis ideig az ő számolását nézték, azonban csakhamar mellőle eltávoztak, s a fák szélénél összesugdosván, szétoszlottak, Stern irónját is panaszosnál hagyá. Ekkor maga kürül nézvén, észrevette, hogy tárczája hiányzik. Miután pedig más senkisem volt közelében, káros vagy Sternt, vagy a másik három ember egyikét, kiket Sternnek ismernie kell, hisz a tolvajlás elkövetőjének. Vádlott Stern Adolf 24 éves izrael. a ki az y. és 2 •/. a. bizonyítvány szerint erkölcsös előéletű önvallomásában előadja, miszerint vádlott nem adott kölcsön irónt , sőt ő kapott Fazekastól, valja továbbá, hogy nem is látta Fazekas tárczáját, annál kevésbbé lopta el, ugy szinte nem igaz, hogj''ók elszéledeztek, azt nem tudja, kik voltak azok, kiket Fazekas vele látott, kivéve egyet Molnár Jánost, de az sem állt oly közel Fazekashoz,hogy ellophatta volna pénzét. E vallomással ellenkezőleg a kapitányi hivatal előtt beismerte, hogy ő adott irónt károsnak. A tanú kihallgatás folyamában Molnár János 33 éves, g. e. vallású előadja, hogy ő Barna Imrével bejövén Váradra fát venni, ott találta Pap Jánost, s hallá, a mint egy idegen Stern Adolffal pénz végett pörölt, tanú, erre azt jegyzé meg, hogy a zsidónak elég pénze lévén, nem lop, mire az idegen őt is lopásban részesnek gynnusitgatá, a városházhoz viteté Sternnel együtt, hol közülök még többeken is követelte pénzét.Károssal a tanú szembesitetvén, káros hazugnak vallja állítását, hogy pénzét több egyénen is követelte volna. Pap János 40 éves g. e. v. vallja,hogy Barna Illés és Molnár őt felszólitván segítsen nekik egy gerendát a tutajra vinni, hallá, midőn egy magyar ember Sternnel perelt. Látta továbbá a mint Sternt, és Molnárt a városházához vitték. Az nem igaz, hogy ók összesúgván, szétfutottak volna, mert tanú csak másnap ment haza. Barna Illés 50 éves g. e. ugyan ezt vallja. A megye törvényszékén Ítéltetett: ,,A vádlott azon mentsége, miszerint ellenkezőleg ő kért volna irónt a károstól a kapitányi hivatal előtt e részben tett beismerése által megczáfoltatik. Vádlott Molnár János, Pap János és Barna Illés a tolvajságbani bűnösségüket tagadják, tagadásuk ellenében Molnár János csak annyiban terheltetik, miszerint káros által vádlott Stern Adolf társai egyikének felismertetett, utóbb nevezett Pap János és Barna Imre vádlottakra azonban jogos bizonyíték fen nem forog. Minthogy tehát károsnak hitével is megerősített vallomása szerint körülte és Stern Adolfon és társain kivül más idegenek nem voltak, azon mentsége pedig, mintha nevezett vádlott kért volna irónt károstól, vádlott Stern Adolfnak a kapitányi szék előtt tett beismerése által megdöntetik, ekként nevezettvádlott irónját károsnak számolás végett oda adván, ámbár arra, mint üzlet embernek nélkülözhetlen szüksége van, irónját ott hagyva káros mellől elillant, mintegy megszökött, s kívüle még ott volt három idegen embert káros kérdezősködése daczára felfedezni vonakodott. Ugyanazért vádlott Stern Adolf a tolvajságbau bűnösnek kimondatik, s tekintettel bűntelen előéletére 3 havi súlyos vasban közmunkában töltendő hetenkint kétszeri böjttel szigorított börtönre, a rabtartási költségekre, káros Fazekas Imre részére 33 ft kár megtérítésére Ítéltetik. Vádlott Molnár János az ellene emelt vád alól bizonyítékok elégtelenségéből, Pap János, és Barna Illés bizonyítékok hiányából felmentetnek. Mely kihirdetett Ítélet ellen ugy marasztalt vádlott, mint a tiszti ügyész által is fellebbeztetett. (1866. Dec. 14. 4494). Vádlott fellebbezésében előadja: hogy a fenforgó ügyben egyetlen egy körülmény sem adta magát elő, melyből bűnösségére alapos következtetés lenne vonható, kivéve, hogy a kapitányi hivatalnál ellenkezőleg vallott, mint a megyei törvényszék előtt, az iránt váljon az irónt kölcsönadta, vagy kapta-e ? továbbá az sem bebizonyított tény sem tanú sem bizonyíték által, hogy Fazekas pénze csak ugyan elveszett-e ? ennek azon állítása pedig, hogy vádlotton kivül más nem volt közelében, nem áll, miután a vásárlók csak ugy tolongtak; szintén nem igaz, hogy ö, kit üzlete a fatelephez köt, szinte elfutott volna. Ennélfogva kéri magát a vád alól felmentetni. A kir. táblán Ítéltetett: „Vádlott ellen annak bebizonyítására, hogy ő lopta legyen el panaszos Fazekas Imre pénzes tárczáját, a per során azon körülmenyen kivül, miszerint a kérdésben forgó irónra nézve vádlott a vizsgálat folyama alatt különböző vallomást tett, még csak gyanuok sem hozatván fel; ezen körülmény pedig a különben jó erkölcsünek bizonyult vádlott tagadása ellenében a vádbeli bűntény megalapítására elégséges indokul nem vétethetvén, de panaszos pénzes tárczája ellopásának valósággal megtörténtét sem igazolván, vádlott az ellene emelt tolvajlás vádja alól próbák elégtelenségéből felmentetik, igy a megyei törvényszék Ítélete megváltoztatván, a periratoksat. (1867. febr. 25. 349.)" A tiszti ügyész fellebbezése folytán a hétszemélyes táblán Ítéltetett: ,A kir. tábla Ítélete felhozott indokainál fogva helybenhagyatik, s a bünper további eljárás végett illetőségéhez visszaküldetik." (1867. jul. 6. 2630. sz.) Hivatalos tudnivaló Pótrendelct. Az 1867. máj. 17. a sajtóvétség esküdtszékek iránt min. rendelethez. (Vége.) 4. A 28. §-ban, a meg nem jelent, vagy idő előtt engedelem nélkül eltávozott esküdt etmarasztaltatását illetőleg kétségtelen, hogy ezen elmarasztalás mindenkor feltételes, s az elmarasztalt mindenkor megkísértheti igazolását ugyanazon biróság előtt, mely