Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 62. szám

250 írásbeli tárgyalást elrendeltetni, mely kérelemnek a törvényszék s azzal egybehangzóig a fötörvszék is helyt nem adott, s ezzel az ügy további tárgyalása abba maradt. Az 18G1-Í politikai átalakulások közbejöttével, s más közbeeső nem lényeges perbeli mozzanatok lefolytával, miután felperes részéről N. 0. alatt a per tovább folytathatása kérelmeztetett, mi egyszersmind (0 ) a kir. kisebb haszonvételek arányos felosztására is kiterjesztetett — az úrbéri törvényszékek ügyeit átvett alispáu, bíróság 1862. jun. 25-re tárgyalást rendelt. E tárgyalás alkalmával alperesek részéről előadatik: hogy tekintetbe véve a felperes által 1860-ik évben a volt cs. kir. úrbéri törvszékhez beadott kereset tartalmát, s a többi D. E. F. G. H. K. mellékletek és_ az N. alatti folytatólagos kereset foglalatját, ezekből kitűnik, hogy jelen per egyedül a szaniszlói közlegelő használatának arányos felosztására s egyéb külbirtokok elkülönített összesítésére lett intézve; miután tehát az 0. alatti kérvény által csak a fent érintett értelemben megkezdett per folytatása czéloztathatott, nem állottjogában felperesnek folytatólagos keresetét egyszersmind az alperesek által állítólag személyenként gyakorolt kir. kisebb haszonvételek arányos felosztására is kiterjeszteni. Ennélfogva kérik a keresetet leszállitatni. Az ügy érdemét illetőleg előadják. Az hogySzaniszlón aranyosság tárgyául csak is a közös használat alatti legelő, nem pedig a kir. kisebb haszonvételek szolgálhatnak, kitetszik a felperesi részről az I. alatti jkönyvhez A. alá mellékelt okiratból, mely szerint az ott említett telkek Báthory Grábor fejedelem által minden földesúri jogokkal és haszonvételekkel, különösen korcsmai és mészárszéki joggal együtt Lukácsi János, Péter és Lászlónak lettek adományozva; midőn pedig az 183 % : 12. t. cz. ll.§-aaz 1598: 35. t.cz. tartalmát épségben hagyja, ennek l-ő §a minden kétséget kizár arra nézve, hogy alperesek minta Lukácsiak jogutódai megegyezése nélkül a szaniszlói kir. kisebb haszonvételek valaha felperes és alperesek közt arányos felosztás tárgyai lehessenek, különösen akkor, midőn alperesek az italmérési jognak folytonos élvezetében vannak, a nélkül, hogy annak jövedelméből felperes valaha részesült volna. Alperesek további előadásai az aránykulcsul szolgálandó telkek mennyisége iránti kérdéseket tárgyalják, a kereset leszállittatását kérvén. Felperes válaszolja: hogy alaptalan alperesek leszállítási kérelme, — mert igaz ugyan, hogy felperes a kir. kisebb haszonvételek arányosítását a korábbi keresetben nem kérte, ennek azonban oka az, mert az 1853. mart. 2—ki ny. parancs az úrbéri törvszékeket még a közös birtokok tekintetében is nem arányosításra, hanem csak ideiglenes intézkedésre jogosította, — továbbá az 1859. nov. 11-ki minis, rendelet a törvszéket már a közös birtokok arányos felosztása iránti végleges itélethozással felruházta ugyan, de azt, hogy ezen határozás az ingatlan javakra vagy a közös haszonvételekre is kiterjedjen, világosan ki nem mondotta, sem a gyakorlat fel nem fejtette. Miután továbbá az 183 % : 12. t. cz. az arányossági keresetek megindítását semmi határidőhöz nem köti, — miután az 0. alatti kereset, melylyel a közös haszonvételek arányos felosztása czéloztatik, nem csupán a közös birtok arányosítása iránt kezdett per folyamatba tételére van irányozva: alaptalan alperesek abbeli kifogása, hogy felperesnek nem volt jogában keresetét a kir. kisebb haszonvételek arányosítására is kiterjeszteni, annál is inkább alaptalan pedig, mivel felperes azt nem csak perbeszédében alkalmilag, hanem formás keresettel is kérte. Továbbá elismeri felperes, hogy alperesek a kir. k. haszonvételekből őt ép oly kevéssé részeltették, mint felperes is őket az általa élvezett haszonvételekből kizárta, de épen ezért kivánja felperes az arány behozatalát. Hasztalan hivatkozik alperes az 1598 : 35-ik t czikkre, mivel ennek értelmében a korcsmai szabály alól csak azon cariák vétetnek ki, melyek privilégiummal birnak, már pedig ezt csak koronás királyok adhattak; tehát Báthory Grábor erdélyi fejedelem legfellebb magán adományt tehetett, de privilégiumot nem adhatott. Megjegyeztetik itten, hogy a tárgyalás addig húzódott, mig a felek közt 1864. oct. lü-án a közlegelő arányos felosztása és minden egyéb külbirtoknak összesítése iránt barátságos egyesség jött létre, melynek 3-ik pontjában kimondatott: hogy a kir. k. haszonvételek felosztása külön kereset útjára hagyatik fen, s annak arányosításánál a legelő felosztására nézve alkalmazott aránykulcs semmi tekintetbe nem jöhet, s ezen egyesség a kir. kisebb haszonvételeket nem érintheti. Felperes 1864. nov. 22-én az alispánhoz egy kérvényt nyújtott be, melyben előadja, hogy a fekvő birtok arányosítása tárgyában létre jött egyességnél fogva a kir. kisebb haszonvételek arányositásn fentartva lévén , e czélból folytatólagos tárgyalást rendelni s alpereseket megidéztetni kéri. Erre a tár gy al á s 1S64. d e c z. 30-ra kituzetvén, alperesek előadják: hogy 0. alatti egyességnél fogva az eddig folyamatban volt arányositási per kölcsönösen megszüntetve, és a kir. kisebb haszonvételek arányosítása külön kereset útjára lett fenhagyva. Ebból következik, miután az eddigi per csupán a közöslegelő arányos felosztására irányoztatott , s a kir. kisebb haszonvételek arányosítása csak is az 0. alatti folytatólagos keresetnél fogva hozatott követelésbe, — mit ugyan alperesek már akkor ellenezvén, a kereset leszállítását kérték, — az 0. alatti egyesség folytán a kir. k. haszonvételek hozzá kapcsolása nélkül indított per tárgya megszűnt, — s ennélfogva folytatólagos keresetnek helye nem lehetvén, kérik azt leszállitatni. Ellenzik alperesek, hogy az alapkereset a kir. kisebb haszonvételekre is kiterjesztessék, s ezen ellenzésüket a per folyamát szabályozó törvényekre, és századokon keresztül gyakorolt jogukra alapítják. Ugyan is a kir. k. haszonvételekből folyó jogokat ugy alperesek, mint felperes is mióta Szaniszlón birtokossá lett, — nem közösségben, hanem miniegyik a maga javára külön gyakorolta; s ezt felperes is beismerte az által: hogy az arány behozatalát csak a közlegelőre nézve intézte, — tudván azt, hogy az 1593: 35. t. czikk. rendeletén alapuló jogok arányosság alá nem eshetnek ; — s tudván, hogy az I-hez A. alatt csatolt adománylevélnél fogva Báthory Grábor fejedelem mint szaniszlói földesúr a telkekkel együtt a korcsmáltatási jogot alperesek elődének adományozta. E tekintetben figyelmet sem érdemel azou felperesi kifogás, hogy privilégiumot csak koronás fejedelem adományozhat, mert Báthory Grábor mint földesúr tulajdonáról szabadon rendelkezhetett, s ezen százados gyakorlattal megerősített adományozást felperes is mint az ő jogutoda nem korlátolhatja, annál kevésbbé pedig, mivel több jogot nem tulajdonithat magának, mint mennyit előde birt, s mivel felperes, mióta Szaniszlón birtokos, alperesek ós elődeik korlátlan gyakorlatát folytonosan elnézte, soha meg nem akadályozta, s kezdetben is keresetét csak a