Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 61. szám - Vidéki észrevételek az igazzágügyi reformokra (Vége)

247 telezte volt. A perköltségek megtérítésében alperes mint pervesztes fél volt elmarasztalandó. Kmf." Ezen ítéletet alperes sérelmesnek találván, ellene semmiségi panasszal összekötött felébb ezési perorvoslattal élt. Felebbezvényében alperes különösen kiemeli, bogy a jelen per sarkpontját különösen azon kérdés képezi, valljon a 2 •/. és 3/.sz. alatti okmányok, (az anyaperben beperesitett kötelezvények) az A. alatti kezestevéllel egy és ugyanazon tárgyra vonatkoznak-e s hogy az A. a.okmánybankezeskedettáruczikkekértéke kivan-e már fizetve? Az első kérdésre határozott nem-mel felel, a második kérdést pedig a felperes által X. alatt becsatolt főkönyvi kivonat is megdöuthetlenül igenli. Hogy az itéletileg azonosoknak kijelentett jogczimek nem ugyanazon egy alapon nyugszanak, kitűnik onnan is, mert ama két kötelezvény bizonyos pénzösszegről és fizetési határidőről, ellenben az A. alatti kezeslevél csak áruczikkekről szól. melyben fizetési határidőről említés sem tétetik. Ennek világos következése az, hogy ha Herzog Mór ama két kötelezvény alapján vétetett végrehajtás alá; — alperes, miután ö ezen kötelezvényekbeli tartozásért jót nem állott, az ebből fenmaradt hiányt sem tartozik pótolni; és miután be van igazolva, hogy azon áruczikkek értéke, melyekért ő kezességet vállalt, nevezetesen azoké, melyek a kezeslevél kiállításakor Herzognak már által adva voltak, — már ki van fizetve, tehát ő felperes irányában minden további hiánypótlási kötelezettségalól fel van mentve. A többiben ujabban felsorolja apersorán át felhozott kifogásait, hogy ó a felperes és Herzog közt később keletkezendő ügyletek iránt kezességet nem vállalt, mivel ezen kezesség egyedül és csakis az 1863. évi decz. 18-án már általadott áruczikkekre vonatkozott; hogy a beperesitett összeg és annak eredeti mennyisége is eltér a kezeslevélben jótállott összegtől; hogy az „Abrechnung" kifejezés feltételként íratott be; s különösen hogy az általa kifogásolt összeszámítás csakugyan hibás, s hogy ő a legrosszabb esetben is a perbeszédileg tett calculus szerint csak 210 frt. 40 kr. iránt állhatna kötelezettség alatt. A semmiségi indokot onnan meriti, mert az itélő bíróság az ő főérvei mellőcésével csak a mellékes érvekre volt tekintettel s így a kereset valódi jogalapját kikerülte. Ez pedig elfogultságra mutat, s igy az ítélet semmis. Felperes az ezen felebbezvényre beadott észrevételeiben a persorán kitüntetett ellenérveivel czáfolgatja alperesnek erőtetett magyarázatait, kiemelvén különösen, hogy a kezeslevél időhöz s feltételhez nem köttetett, hogy a kötelezvénybeli tartozások az üzletből eredő főkönyvi tartozásokkal azonosak, különösen pedig hogy az alperesileg rectificáltatni óhajtott kereseti összeg az általa már perbeszédileg tett s most ujabban ismételt isszeszámitás szerint azon minőségben és mennyiségben áll fen, minőnek ő ezt keresetlevelében feltüntette. A periratok ekképen a felebbviteli bíróságnak felterjesztetvén , a ki r. itélő Tábla az első bírósági ítélet megmásitásával 1867. évi m a r t. 28-á n 3^95. sz. a.következő ítéletet hozott: „Alperes a kereset alapjául szolgáló 18G3. évi decz. hó 18-án kelt A. alatti okmány szerint a felperes által Herzog Mór Ó-Becsei szabómesternek kiszolgáltatott kelmék és kész ruhákért o. é. 2000 ftig kezességet vállalt. „Ámde a felperes által X, alatt felmulatott s igy 6 ellenében teljes bizonyíték erejű könyvkivonatból kitűnik, miszerint Herzog Mór tartozási rovata 1863. évi decz. 25-én 2439 frt. 32 kr. tett ki, és hogy Herzog Mór ezen összegből 1865. évi július 7-ig 2714 frt. 88 krt törlesztett. „Miután tehát felperes azon összeg és azon áruczikkekre nézve, melyek iránt alperes kezességet vállalt egyenes adósa Herzog Mór által tökéleteseu kielégíttetett, miután továbbá alperest az A. alatti kezeslevél alapján az~ abban kitett határidőn és összegen túl hitelezett áruczikkek iránt kezességre kötelezni nem lehet, mindezeknél fogva alperes alaptalan keresetétől elmozdittatik s tartozik alperesnek 30 ftban megállapított perköltségeit 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. „Az első bíróság ítélete ekképen megváltoztatván, az iratok — további intézkedés végett — visszaküldetnek." A kir. ítélő Táblának őzen Ítéletét felperes a Hétszemélyes Táblához felebbezte —következő alapokon : Honi törvényeink, miut tudjuk, épen a kezesség ügye körül leghézagosabbak, sőt ez ügy majdnem teljesen mellőzve találtatik bennük ; az osztr. polg. tvkönyvnek e tekintetbeni rendelkezéseire pedig még per analógiám sem lehetvén hivatkozni, ez esetben a peres ügy eldöntésére nem kinálkozhatik más regulator, mint az átalános jogelvek s a bírónak bölcs belátása. Pedig a kir. Táblának neheztelt Ítéletében nem ezen tekintetek fogadtattak el zsinórmértékül, sőt nem létező okok valóknak fogadtatván el, a kir. itélő Tábla indokait oly alapra fekteté, melyet nem a periratok nyújtanak s mely merőben csak a képzelet kifolyásaként jelenkezik. Ezen Ítélet indokolása ugyanis különösen a következő 3 pontban összpontosul: 1. Azon alperesileg csak állított, de be nem igazolt féltevésben, mintha felperes az egyenes adósnak, Herzog Mórnak már a kezeslevél kiállítása előtt; (1863. decz. 18.) 2439 ft. 28 kr. értékű árukat és ruhákat átszolgáltattot volna. 2- or Az ezen feltevés corollariumaként jelenkezö azon állításban, mintha felperes azon összegre és azon áruczikkekre nézve, melyek iránt alperes kezességet vállalt, már tökésetesen kielégíttetett volna ; és 3- or. Azon határozaton, hogy alperest az A. alatti kezeslevél alapján az abban kitett határidőn és összegen tul a hitelezett áruczikkek iránti kezességre kötelezni nem lehet. És e három pont egyike sem állja ki a szorosb bírálatot. Meg nem állhat az első indok, mert mikép a persorán kifejtettett, felperes az egyenes adósnak az első 2439 ft 28 kr. értékű árukat és készruhát nem a kezeslevél kiállítása előtt, hanem az X. alatti főkönyvi kivonat tanúságaként csak egy héttel később, azaz 1863. évi decz. 25-én szállította, holott a kérdéses kezeslevél u.a. évi decz. 18-án kelt. Nem is igazolta alperes ezen állítását semmivel, s az egészet a kezeslevélben előforduló csak az „übergeben h a be n" kifejezésből erőlködik kimagyarázni; pedig ha e kifejezést összefüggésében az okmány többi tartalmával közelebbről vizsgáljuk, első tekintetre kitűnik, hogy e kifejezés nem más mint tollhiba; s miután általánosan elfogadott jogszabály szerint ott, hol valamely okmánynak összértelme világos, annak egyes irályi és szótani fogvatkozásai az illető jogügylet lényegére mi befolyással sem bírhatnak, a kir. itélő Tábla nem helyesen járt el,