Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 61. szám - Vidéki észrevételek az igazzágügyi reformokra (Vége)

Pest, im~. kedd aug 13. 61. szám. Kilenczcdik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom; Vidéki észrevételek az igazságügyi reformokra (Vége). — Kezességi jogeset (Vége). — Hivatalos tudnivaló. > Vidéki észrevételek az igazzágügyi reformokra. Felső vidék, j u 1. 9. 1867. x/(Vége.) n.j II. Hogy nz igazságszolgáltatás jó legyen kettő kí­vántatik: j ó t ö rv é n y e k és j ó b ír á k. Amazt csak e o­dificatio utján érhetjük el, mi azonban, hogy csak meg is közelíthesse azon codificatiónalis szinvonalat, melyet napjainkban a jogtudomány képvisel, és amelyen a nyu­got-európai mind polgárjogi, mint büntetőjogi codexek állanak, kétségtelenül hosszasb időt igényel; már mi vi-, dekiek is belátván, mikép nem tekinthető egyébnek üres hitegetésnél és valódi szájhősködésnél s önámitásnál, azt állítani, hogy egy 800 — 1000 §§-ból álló rendszeres tör­vénykönyv néhány hó, vagy épen hét alatt elkészíthető legyen. Azonban e miatt, még hosszasb ideig meghagyni törvénykezésünket jelen állapotjában — valóban nem -lenne egyéb mint a jogállapot jelenét elviselhetlenné tenni. Azért mi is azt sürgetjük, hogy a legsúlyosabb jogi ba­jok enyhitésére némely ideiglenes reform intézkedések mi előbb, késedelem nélkül létesíttessenek. Egyszersmind fordítsuk figyelmünket a bíróságok kielégítőbb alakítá­sára, és berendezésére, a mennyiben ez már jelenleg is azonnal eszközölhető. A választás utján betöltött megyei törvényszékek 4 — 5 hónapi működése, mely idő múlva t. i. az or­szággyűlés ismét összeül, meg fogja mutatni,váljon a vá­lasztott birák megfelelnek-e a mai kor kivánatainak; ré­gibb tapasztalásainkat és más nemzetek példáját ez úttal elhallgatva s fentariva erről tüzetesen akkor szólni, mi­kor az elsó bíróságok rendezése kerül napi rendre. Felső bíróságaink azonban egy részben megyei bí­róságok nélkül is rendeztethetvén, semmi sem akadályoz­za, hogy legalább itt már most vettessék meg alapja egy kitűnő birói karnak. Ezen czélt ugy fogjuk elérni, ha oly férfiak alkalmaztatnak a felsőbb birói állomá­sokra.kik tudomány,talentum és szakismereteik által kitűn­tek. Korunkban az államszolgálat nem lehet nyugintézet, sem deficientia, legkevesbbé szabad pedig politikai érde­meket birói állomásokkal jutalmazni; — lehet valakinagy hazafi,kitűnő főispán, még kitűnőbb országggülési képvi­selő vagy bár elnök is, de ha az illető törvényeinkkel és perlekedési rendszerünkkel tüzetesen és huzamosb ideig nem foglalkozott, az nem csak kiiünő, de még jó biró sem lehet. Ma holnap uj polgári és büntető törvények, uj perlekedési rendtarlasok, egy szóval a régitől mindenben kü'önbjzö törvénykezési rendszer szerint kell eljárni, a ki tehát birói pályára lép, attól megvárjuk, hogy tanulva végezze birói tendöit, megvárjuk, hogy legalább már most a felsőbb birói állomások csak a kitünó'bb képességre való tekintettel töltessenek be, mert csak igy fogunk szá­míthatni oly birói karra, melyet jónak nevezhetünk, s mely az alsóbbak hiányait, tökéletlenségeit egy részben íegalább pótolhatja. Az igazság gyors kiszolgáltatására szükséges a jó perlekedési rendszer és elégszámu szorgalmatos birák. Amazt ismét csak codificatio utján remélhetjük, de hogy az utóbbiban szükséget ne szenvedjünk arról már az 1832: 45. t. czikk rendelkezett, melyben a z i g a z s á g ügy­mister elég felhatalmazást találhatna. Ezen törvény épen a perek gyorsabb elintézése te­kintetéből hozatott oly időben, mikor a perek száma ki­vált felső bíróságainknál a mai viszonyokhoz képest ugy ált, mint, I. a 10-hez. A perek ezen fölemelkedett száma szükségessé tette, hogy a birák száma is illő arányban fölemeltessék. Erre azonban sem 61-ben sem 1867. da­czára az igazságügyi bizottmányok működésének — a mai napig tekintet nem volt. Innen van, hogy a királyi táblán ma 50—60 birói tag végzi azon teendőket, melye­ket 1850-ik évtől 1861. évig 140—150 biró végzett, in­nen van, hogy a királyi tábla bíráinak száma csekélyebb, mint például a párisi főtörvényszéké, pedig ezen főtör­vényszék kerülete alig terjed 4—5 millió népségre, míg nálunk a kir. tábla 10—12 millió lakospolgári és büntető ügye fölött itél. Amott egy elnök, hat tanács elnök, 56 tanácsos és több tiszteletbeli tanácsosok végzik a teendő­dőket: nálunk egy elnök és 50 birói tag kik nem is min­nyájan előadók, képezik az itélő birák létszámát, s ugyan azok vannak arra is kötelezve, hogy a hétszemélyes táb­lai ügyeket előadják, és saját osztály tanácsaikban elnö­kösködjenek. A hétszemélyes tábla szervezetéről, és a mult század­hoz alkalmazott visszaállításáról mit mondjunk? Ha igy szervezett felső bíróságaink a közóhajtásnak meg nem felelhetnek azon nincs mit csodálkoznunk, de ha ezen bajon a felhivott törvényerejénél fogva országgyűlésen kivül is segítve nem lenne már azon méltán megütközhetnénk, mert akár legyen jövőre egy kir. tábla, akár legyen hat főtörvényszék, annyi bizonyos, hogy a jelenlegi szám a szükségnek meg nem felel, ezen bajt tehát orvosolni kell, és akkor az igazságszolgáltatás már ideiglenesen is na gyobb gyorsaságot nyerhetend. Kivált ha érvényesíteni fogjuk azon fent érintett másik tekintetet is, mely a fel­sőbb bíróságok tagjainak kiválóbb törvénytudományi képességére, hosszasb tapasztaltságára, jellemére és mun­kásságára vonatkozik. Az olcsó igazságszolgáltatás nem abból áll, hogy rosszul fizetett bíráink legyenek, mert már a példabeszéd is azt tartja hogy: „olcsó húsnak hig a leve!" A hivatal ké­pesség illnsoriussa válik, ha rosz fizetéssel a szegény le­gényt a birói .pályáról leszorítjuk, a tudomány kifejlődé­sének is gátat emelünk, ha csak a tehetősek válalkozhat­nak birói pályára; a verseny ingerét is elfojtjuk, ha rossz fizetés miatt jó ügyvédek es tapasztalt törvénytudók a birói pályára nem válalkoznak, hanem inkább jog taná­61

Next

/
Thumbnails
Contents