Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 59. szám

Pest, \mi. kedd ang. ö. 59. szám. Kilcnczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI (SAHYOlt, Tartalom: Némely hiányok az igazságszolgáltatás terén. — T i ijdonjogi igény ; jogeset (Vége). — Hivatalos tudnivaló. Némely hiányok az igazságszolgáltatás terén. I. Az alkotmányos viszonyok helyreállítása mellett is, alig jutott eszébe valakinek remélni, hogy az alkotmánytalan úton vállainkra rakott tehertől rögtön, minden átmenet nélkül megmenekedjünk, annyival kevésbé, minthogy az országgyűlés a f. é. végéig fennhagyandóknak határozá az eddigi terheket. Azt azonban szintén nem remélhettük, de fel sem tehettük, hogy a már egyszer meghagyott terhet még inkább súlyosba tegyék épen az alkotmányos törvényszékek, a helyett hogy azt határkörükhöz képest enyhíteni igyekeznének. Es pedig ilyesmit kell tapasztalnunk némely törvényszékek részéről. A terhek megmaradtak vállainkon s némely törvényszékek még súlyosabbá teszik azokat, oly eljárásuk által, mely míg egyrészről pótolhatlan időveszteséget okoz, másrészt anyagilag is súlyos károkat idéz a felekre. Mióta ugyanis a bélyeg-patensek hatályba léptek, kisebb-nagyobb mérvben mindig fordultak elő bélyeg csonkitások, mert váljon ki lenne képes az osztrák bélyegpatensek évenkint ruindiíi szaporodó §§-ai végtelen halmazát végig tanulmányozni? — S mi lón az ily bélyegcsonkitások következménye? — Az, hogy a mulasztó ellen egyszerűen felvették a leletet s aztán később megfizetteték vele a mulasztást a reá rótt büntetéssel együtt, — ha ugyanaz behajtható volt. — Hanem arra, hogy bélyeg cs o n k i tá s miatt valamely ügyet rendes folyamában akadályoztak volna, nem volt eset, még a bol dogul t Bac h-r endszer virágzó idejében sem. Némely jelenlegi alkotmányos törvényszékek azonban, nem tudjuk csupa h a zafis ágból-e, megtagadják az eljárást minden oly ügytől, mely vagy épen nincs, vagy pedig hiányosan van megbélyegezve. Némely iktató-hivatalokban halomra feküsznek a kellő bélyeggel el nem látott ügy darabok, s előbb elő sem vétetnek, mig a költelezettségnek az illető fél eleget nem tesz, ha az ügy meg oly sürgős volna is. Nem tévedünk talán, ha azt állítjuk, hogy alig lesz e mulasztás valódi oka egyéb , mint az illető törvényszéki tisztviselő muukakerülése, mivel a bélyegcsonkitásokról felvett leletek — mint a tapasztalás tanítja — nem mindig jutalmazzák meg a fáradságot. De váljon a törvényszéki alsóbbrendű tisztviselők kibujhatnak-e oly munka alól, mely kedvező esetben meg is jutalmazhatja fáradozásukat, s ha ezt nem remélik, szabad-e azt csupán ez okból nem teljesitníök ? Az a kérdés is önkint felmerül itt: váljon akármely alkotmányos törvényszék fel van-e jogosítva az illető felek, de a kincstárnak is világos hátrányára megakadályozni, vagy hátráltatni valamely ügy menetét, melynek épen elintézésére hivatvák? Bizonyára nincs; mert eltekintve a kincstár által ily esetekben szenvedett károktól — melyek tárgyalása -kívül esik felvett tárgyunkon — a perlekedő magánfelek ügyeinek gyors és pontos megvizsgálása s elintézése képezi legfőbb hivatását a törvényszékeknek, bármely országban s bármily kormányforma alatt; de az ügyek lényegére nézve különben semmi befolyással nem bíró külsőségek hiánya miatt a halasztást nem szenvedő ügyek folyamát gátolni, vagy épen megakasztani azzal, hogy az iktatóban hevertessék mig a bélyeg hiány pótolva nem lesz, nemcsak hogy nem szabad, de ezt téve, az illetők vétkes mulasztás által tényleg kárt okoznak a peres feleknek s igy hivatásukkal homlokegyenest ellenkező eljárást követvén, megrendítik a felek bizalmát, alásülyeztik a törvényszék tekintélyét, s igy kiszámithatlan káros befolyást gyakorolnak az államkormányzat törvénykezési ágában. Ez igy nem maradhat, ennek igy maradnia nem szabad. A magas kormánytól sürgős intézkedést kérünk s várunk e tárgyban, mely az ily visszaéléseket megszünteti s végleg szabályozza a törvényszékek eljárását a bélyeg csonkitások eseteiben. Ha már rajtunk van — a törvényeinkben eddig ismeretlen — bélyegadó terhe, mulasztás esetén legalább ne súlyosítsák azt a törvényszékek az ügyek folyamának megakasztásával. A bélyeg-dijakat be lehet hajtani utólagosan is, miutáu a bélyeg-csonkítás csak pénz s nem egyszersmind idő kérdése talán a magas kir. kincstárra nézve; de az egyes perek s törvénykezési intézkedések megakasztása által okozott idő s egyéb veszteségeket semmiféle törvényszék helyre nem hozhatja. Inkább tehát lelet — mint az ügyek káros hátráltatása. (E rovatot folytatjuk.) Kun László. Jogeset. A tulajdonjogi igény érvényesítését illetőleg az arra fektetett osztály megalapítását nem gátolhatja az ingatlan birtokosának nevére szóló adásvevési szerző levél, midőn azon ingatlan az adó és robot lajstromok szerint az igénylő, és osztályt kereső fél annya nevére volt bejegyezve. Ez bizonyítékul szolgál, hogy a kérdéses adásveves gyakorlat által erőre nem emelkedett; tehát hogy azon ingatlan az osztatlan állapotban létező hagyaték jövedelmeiből szerzettnek tekintendő. Azon jogi feltevés hogy a peres ingatlan a közös hagyaték jövedelmeiből szereztetett meg nem czáfoltatik azzal, hogy a hagyatéki örökség iránt a felek szóbeli egyességet kötöttek, és ezen állítólagos osztályos egyesség nem tekintethetik alapul arra, hogy az igényelt ingatlan a hagyatékhoz nem tartozónak tekintethessék — ha azon egyesség létrejötte nem igazoltatott. (Vége.) A közlött e. b. itélet a feleknek kézbesittetvén, alp. törvényes időben az ellen, semmiségi panasszal egybekötött 59