Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 59. szám

238 felebbezést nyújtott be, kérvén az Ítéletet megsemmisít­tetni, felperest keresetétől elmozdittatni s költségeiben el­marasztaltatni. Afelebbezés kifejtése ez: Atszéki előadó a pert át nem olvasta mert csak azt sem nézte meg, hogy a per melyik bíróság előtt indíttatott; de a keresetlevéllel is ellenmondásban áll az, midőn az ítélet fejezetében az adatik elő, mintha a kérdéses per alperes ellenében mint gyermekei gyámja ellen indíttatott volna, holott éppen a í'őtörvényszék utján gyermekei jogi gond­nokául Eőry Károly neveztetett ki, kinek az Ítélet szín • tén kézbesitendő lett volna. — A referensnek a periratok­bani ismeretlenségét az is elárulja, hogy aL. 11 •/. alattira mindent megítélt , holott a haszonvétel a keresetlevél­ben nem követeltetett, — az előbbi bíróságok ezen L. 11 •/. alattit elvetették, s a pp. 58. 59. 60. §-a ellenére peresitetvén be, — a 10 és 17 ke értelmében el is ve­tendő. Az is neheztelhető, mikép az L. 11 •/. alattiakban alp. azért marasztaltatván el, mert azokat hallgatag alp. megismerte, holott ellenvégiratában ez ellen ünnepé­lyesen óvást tett. Hogy a periratok el nem olvastattak, az is mutatja, hogy az ad. 11, sz. ingóságok a Csuti-féle javak Mátyus Pál után hátramaradtaknak állíttatnak, — holott nevezett 1831. évben halálozván el, a kérdéses javak 1846. évben szereztettek, sőt maguk alperesek ezt s az ingóságokat Mátyus Pálné szerzeményé­nek lenni követelik. Az ítéletben az alperesi tan uk val lomásai k általánosok ­nakneveztetnek — holott ezekazosztály eszkölését bevallot­ták, sőtfeJperes maga sem tagadta,— továbbá alp. személyé­ben felismerték aCsuti birtok megvevőjét, de ezt felperesi tanuk is erősitik, és mindezek daczára az 1836: 14. t. cz. 11. §-a ellenére a 7. §. szerint előirt formaságokkal ellá­tott szerződéssel birt javak alperestől elitéltetnek c;ak azért, mert balsorsánál fogva Mátyus Pálnéval együtt la­kott. Tehát ezek szerint a pp. 339. §-a értelmében az íté­let megsemmisítendő. Ezek után felperes a részletezésre megy át, és azokat ismétli, melyeket már a perben felhozott. Akir. táblán ítélteit: „Mátyus János és Paksi Ferencz hit alatt kihallga­tott tanuk összhangzó határozott vallomása szerint felpe­resnö összes atyai öröksége iránt még 1847. évben alpe­ressel 1300 vtóforintban kiegyezkedvén, — a 26. sz. a. ház és telek pedig a felek összhangzó előadásakint az örök­hagyó Mátyus Pál halála után, és pedig a 3-ik sz. alatti urodalmi megerősítéssel is ellátott szerződés, ugy sziute Paksi Ferencz, Szabó Mihály, és Németh János tanuk vallomása szerint alperes Pajor István által a fentebbi osztályos egyesség megkötése előtt vásároltatván, s így az Mátyus Pál hagyatékához nem tartozónak felperesnő részérói is egyesség kötése által tettleg elismertetvén, a néh. Matyus Pál hagyatékáról készített II. sz. a. leltár által pedig alperesnek a fenebbi egyesség és vásárlásból szerzett jogai elenyésztetteknek annál kevésbbé tekintet­hetvén, mert azon körülmény, hogy azon leltár alpe­res határozott beegyezésével ké>zült volna, az e részben kihallgatott Adorjáni József és Gombás Dávid tanuknak éppen e pontra vonatkozólag egymásnak ellenvetetés val­lomásai által beigazoltnaknem vétethetik, — mindezek alap­ján is felperesnő j^len keresetbeli hagyatéki vagyon meg­osztására indított keresetével el<itasittatik. — A perkölt­ségek pedig kölcsönösen megszüntetnek, s ekként meg­változtatván az eljáró megyei törvszék ítélete, a per to­vábbi törvényes eljárás végett ugyan oda visszaküldetik, (1865. sz. György hó 25. 12920. sz. a) Ezen ítélet ellen felperesnő törvényes idő­ben felebbezését bejelentvén , felebbezési indokait benyújtotta, és pedig következő tartalommal: Az ítélet első indokában említett Máiyns János és Paksi Ferencznek vallomásait megczáfolja a közös édes anyának a 359. sz. a. jkönyvhöz G. a. csatolt bizonyítvá­nya, melyben határozottan mondja: hogy vejét alperes Pajor Istvánt soha sem bízta meg miként felperes Mátyus Erzsébetnek jussa fejében bár mit is fizessen, s tudta nél­kül nem is adhatott neki pénzt, mert a jövedelemnek mindig ő volt a kezelője. Továbbá a kiegyezkedési tény ellen szólanok a G. a. bizonyítványt aláirt tanuk, kik határozottan tanúsít­ják, hogy fel és alperes közt az apai javak iránt soha semmi szerzőilés nem köttetett. De Mátyus János és Paksi Ferencz tanuknak vallo­mását teljesen érvénytelenné teszi alperesnek a végirat­hoz csatolt 9 •/. alatti bíróság előtti önvallomása, mely­ben világosan beismeri, hogy a tervezett egyesség létre nem jöhetett, mely önbeismerés ellenében az említett ta­nuk vallomása hitelességgel nem bir. A ítélet második indoka ellen tanúskodnak a vég­irathoz 14 •/. 16 /. 17 •/. és 21 •/. szám alatt csatolt ok­iratok, továbbá a kihallgatott Bogárdi János, Pajor János Gsuthi János, Csuthi Ferencz, Kiss Tamás,Szabó Gergely, Csonka János, és Scherer Elek tanuk, kik által begyózve van, hogy a 26. sz. házat és telket nem alperes, hanem az osztatatlan apai hagyatékot kezelő özv. Mátyus Pálné vá­sárolta, hogy a 100 ft. foglalót, s következéskép a többi vételárt is az öreg édes anya fizette le, — hogy az úr­béri terhek s megyei adózások tekintetében is ezen fek­vőség nem alperes, hanem özv. Mátyus Pálnéra lett min­den lajstromokban felvéve egész 1856. évig,— mindezek pedig azt tanúsítják, hogy a 3. sz.a. szerződés ál és koholt szerződés, mely annyi okirat és tanú bizonyság ellenében alperes javára mit sem bizonyít, — miért is a 26 sz. ház és '/4 telek mint osztatlan közös birtok a 11. sz. leltár szerint Mátyus Pál hagyatékához tartozik. A mi végre az ítélet 3-ik indokát, hogy a 11. sz. a. leltár, miután erre nézve Adorján József és Gombás Dávid tanuk egymásnak ellenmondanak, nem enyészteti el alpe­resnek a Mátyus János és Paksi Ferencz tanuk által vita­tott kiegyezését, és a 3. sz. a szerződésen alapuló jogait, — minthogy ki van mutatva, hogy a két tanú vallomása a fentebbiek szerint téves tudomáson alapszik, minthogy továbbá Adorjányi József tévedését helyre igazította s vallomását okadatolva kiegészítvén, az Gombás Dávid vallomásával ellenmondásban nincs, — ennélfogva az íté­letnek ezen indoka sem állván meg,— a táblai ítélet meg­változtatása mellett az első bírósági ítéletet helybenha­gyatni kéri. Az ellenészrevételekben a 1 p e r e s mindenek eló'tt a felebbezési bejelentést és indokolást elvettetni, s ennek folytáu a táblai ítéletet felülvizsgálhatlannak kije­lentetni kéri, — és pedig azon okb^l, mert az o. b ért. 98. §. szerint a felebbezések az ítélet ellen 15 nap alatt lévén két példányban benyújtandók, továbbá a 108. §. ér­teimében, ha ezen feltételnek elég nem tétetnék, a nem törvényes alakban és kellő példányokban benyújtott fe­lebbezvény hivatalból visszautasítandó. Az eljáró törvszék azonban a törvénv ezen világos rendeletét mellőzte, amennyiben Mátyus Erzsébetnek 3^51. sz. egy példányban benyújtott folyamodványát el­fogadván az indokoknak utólagozása végett kért határ­időt megadta, — s a hat hó múlva benyújtott indokokat

Next

/
Thumbnails
Contents