Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 58. szám

236 jegyzett Pajor Ist. által eladott ingóságokára felperesi kereset megállapítása mellett, felperesTöttösJózsefné Mátyus Erzsébet és alperes Pajor István, mint néhai Mátyus Zsuzsánna nejétől származott gyermekei gyámatya két egytestvér atyafiakat egyenlő részben illető örökségnek kimondatván, annak fel és alperes között két egyenlő részre leendő felosztása elrendeltetik, alperes Pajor István a közös édes anya özvegy Mátyus Pálné halála után vett haszonvételek fele részének felperes részére leendő megtérítésébe is elmarasztaltatik, ellenben a perköltségek megszüntettetvén az Ítélettől járó kincstári illetéket a felek közösen tartoznak viselni. Köteleztetik azért alperes Pajor István, hogy jelen ítélet kézbesítésétől számítandó 14 nap után felperesnek a K. és L. alatti összeírásokba foglalt ingó és ingatlanvagyont, a melyek természetben megvannak, azokat természetben, a melyek már meg nincsenek azok becsértékének fele részét néhai Mátyus Pálné halálától vett haszonvételek fele részével különbeni végrehajtás terhe alatt általadja. Indokok: A k. alatti 1852-ik évi april 27-én községi elöljáróság által készített összeírás alapján, mind a két negyedrész telek és ház, mint néhai Mátyus Pál hagyatéka vétetvén fel. az összeírást készítő elöljáróság bizonyítása szerint: az akkor jelen levő Pajor Istvánnak e tény ellen semmi kifogása nem volt, ugy hallgatag beismerte azt is, hogy L. 11 •/. alatti összeírásba foglalt vagyonokat ó adta el, ugyan azért az itt összeirt vagyonok, mint néhai Mátyus Pál közös édes atyától származott hagyaték, annak két leány gyermeke között egyenlően felosztandónak volt bíróilag is kimondandó. A mi Pajor Istvánnak azon állítását illeti, hogy az ingatlan birtok egy részét kizárólagosan, mint sajátját ő szerezte; miután felperes tanukkal igazolta azt, hogy a telekért való fizetéseket, habár Pajor István tette is, de a közös birtok jövedelméből fizette azt, s ezt alperes Keresztes Ignátz járásbiró ur előtt önmaga is egy részben beismeri, de beismeri azt különösen, hogy özvegy Mátyus Pálné napával, mint annak veje, az osztatlan birtokon közös gazdaságot vezetett, hazánk törvényei értelmében — mely szerint ez ügy is elitélendő — az osztatlan állapotban levő vagyon jövedelméből lett szerzemény, az osztozó testvérséggel közös, az összeirt vagyon ez alapon is a két testvér között, közös arányban volt felosztandónak Ítélendő. „Magyar törvényeink szerint a férj vagyonának használata özvegyi jognál fogva, az özvegyet illetvén, annak életében vett-haszonvételeket felperesnek megítélni nem lehetett, ellenben annak halála után alperes jóhiszemüleg kizárólagos élvezetül az osztatlan birtokot magánál meg nem tarthatván, özvegy Mátyus Pálné, közös édes anya halálától vett s végrehajtás alkalmával felszámítandó haszonvétel fele részébe elmarasztalandó volt; — alperesi tanuk vallomásaik általánosok levén, s felperesi tanuk azok állításainak ellenkezőjére épen ugy letévén hitöket, elégséges alapul nem szolgáltak arra, hogy két testvér közötti egyenlő osztály bíróilag lett elrendelését meggátolhatták volna; annyival kevésbbé, mert felperes is igazolván Mátyus Pálné édes anyjának az adó és robot könyvekkel tettleges birtokosságát, alperes mint a közös gazdaságon levő család tényező férfitagja, egyedül levén hivatva, a gazdaság körüli teendők eszközlésére, robotra, adókifizetésére, a leégett ház felépítésére, e hivatásából magának tulajdonosi jr>got nem igényelhet, önmaga is elismervén, hogy napa Mátyus Pálné elaggodtsága miatt minden erósebb kézi munkára tehetetlen és alkalmatlan volt; — de a C) alatti nyilatkozat szerint, néhai Mátyus Pálné is felperes keresete valódiságát s igazságát beismervén; e szerint a felemiitett állítólagos egyesség sem vétethetett bírói figyelembe; — sőt amennyiben alperes azt állítja, hogy felperessel 1300 vftba kiegyezett, ezáltal annak örökösödési jogát ő is elismeri. .,Végre , mint két testvér atyafiak között ez egyenes ^osztályt követelő kereset a törvények és közigazság alapján megállapítandó lévén, mint osztályos perben a költségek megszüntetendők, az el nem kerülhetők pedig közösen viselendőknek voltak itélendók." (Folytatás köv.) Irodalmi értesítés. Legújabban megjelentek ; — Törvények és hivatalos rendeletek gyűjteménye— a nemzeti felelős kormány visszaálliltásától fogva, kiegészítő jegyzetekkel szerkeszti Ö k rö s s Bálint h. ügyvéd igazs. min. titkár Pest. Kiadja Heekenast Gr. 1867. 2-ik Füzet. 81—176. lap. Ara 50 kr Ezen gyűjteményt mint törvénykezésünk terén is igen hasznos és napi szükséget pótló munkálatot, már első füzete megjelenésénél figyelmébe ajánlottuk olvasóinknak. Ugyanazt ismételjük most is 2-ik füzete kiadásánál. Ez is több a tárgyra vonatkozó felvilágosító és kiegészítő jegyzeteket ád, melyek a gyűjtemény hasznosságát tetemesen emelik. Tartalmaz 35 törvényt illetőleg rendeletet s ezek közt nevezetesen azokat is, melyek a közös viszonyokról s elintézésük módjáról, — a sajtó vétségek feletti esküdtszékekről — koronázási sorrendről. — eskümintáról s koronázási hitlevélről — 1848: III. s XXII. t. cz. bizonyos szakaszainak megváltoztatásáról szólanak. — A magyar váltójogi eljárás — az 1840 — 1844-i törvényczikkelyek, az or. birói é r. tek. határozatai, és némely ujabb legf. rendeletek szerint — rendszeresen előadva példákkal és iromány példákkal ellátva, különös tekintettel az osztrák váltójogi e Ij á r á s r a. Irta KarvassyÁgost, jogtudor, egyetemi tanár, 2-ik az ujabb legf. rendeletekkel bővített kiadás. Pest 1867. Heekenast Gusztávnál. 136. lap. Ára 80 kr. Ezen váltójogi kézikönyvecske, mely az írója tiszta világos irmodorában van szerkesztve, hasznos szolgálatot tehet nem csak a tanulóknak, hanem a kezdő ügyvédeknek, ügyvédjelölteknek is. — Végret. olvasóinknak tudómására hozzuk, mikép a következő czimü jeles történelmű műnek: Magyarország története 1490—1606 Irta I s tvánfi Miklós; fordította Vidovich György Debreczen 1867;" — első kötetének 2-ik füzete e napokban megjelelent (153—312 lap.) tartalmazza a VIII. könyv végét 1526. év történetének befejezésével — a XVI. könyv kezdetéig mely 1544-ről szól. - Ara ennek is 1 frt. Kapható a derék debreczeni válalkozó ifj.Csáthy Károly által minden könyvkereskedésben. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt. félévre 4 frt. negyedévre 2 forint ausztriai értékben.— Szerkesztői szálas: belváros, aldunasor és kalap-utcza szögletén 1-ső szám a. fetten, Mt>7. i\nomaitnt Kocti S á wi o r által. [Érkovy, lialgóc-uy ét Kocsi nyomdájában.) Hm.piarj ét al-avnator tarkán U. ts, a.