Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 57. szám

230 E czikk befejezéséül vegyünk fel még egy kielégítési végrehajtási esetet, melyben a kezdetben felhozott5 biztosítási végrehajtási esettől elterőleg az első biróság a kért végrehajtást elrendeli, a másodbiróság azt alperes felebbezése folytán megszünteti, s a harmadbiróság felperes fel folyamodványa következtében az első bíróság végzését hagyja helyben. Itt a fent kifejtett elvekhez képest a másodbiróság a sikeresen felebbező alperesnek felebbezési költségeit felperes, — a harmadbiróság pedig, a megszüntetés esetét kivéve, a sikerrel felebbező felperes felebbezési költségeit alperes ellenében itéli meg, illetőleg számítja a már első biróságilag megítélt költségekhez, hogy az elrendelt végrehajtás azokra is kiterjedjen. Ha pedig a harmadbiróság a végrehajtást megszüntető másodbirósági végzést, vagy a másodbiróság a végrehajtást rendelő e. b. végzést helybenhagyná, akkor az első esetben a felperesi felebbezési költségek ismét az első 'bíróság által lesznek az azt kérelmező ügyvédek részére saját feleik irányában utólag megállapitandók. Az itt elősorolt számos példák a peres eljárás minden főbb mozzanatait foglalván magukban , ugy hiszem , hogy azok által a fejtegetett kérdés kellőleg meg van világítva, s minden kétség eloszlatva az iránt, hogy mikor, s mely bíróságnak kelljen a felebbezési költségeket megállapítani, illetőleg a vesztes fél ellenében megítélni; valamint az is ki van mutatva, hogy mily jogsérelmek köetkeznek abból, ha e kérdésben a birói illetőség körül különböző esetek finom megkülönböztetése által vont atárok szigorúan meg nem tartatnak. A Hon' legnjabb codificatorai. Miután azon politikai lap— az 1848 — mely a Rudnyánszky-féle pseudo codificatorok agyrémeinek nyilt és szabad tért engedett hasábjain — többé nem létezik ; ime a legkitűnőbb államférfiaink s törvénytudóink, a Ghiczy-Váradiak orgánuma— a ,H o n'áll elő, hogy ily pseudo-codificatorok sületlenségeinek közlönyéül szolgáljon, kik törvénykezési rendszerünk ujjá teremtésénél fából vaskarikát akarnak teremteni. Erről tesz tanúságot a ,H o n' július 27-i számának első — vezér — czikke. Ebben a ,Hon' magáévá teszi azon kalandorszerü Rudnyánszky-féle indítványt, mely a szóbeliség rendszerének — már most — az összes régi törvénykezési jogrendszer meg nem változtathatása melletti behozatalára vonatkozik, s melyről olvasóink már több izben nyertek értesítést. A ,Hon' ezen czikjében, minden szabadelvűt, a reform minden barátját mélyen sérthető megtámadások s vádak intéztetnek mindazok ellen, kik azon Rudnyánszkyféle ábrándos inditványt ellenezték, vagy is a ,Hon' szerint agyonhallgatták. Minthogy mi is ezen ellenzékhez tartozunk, nem vonakodunk egy perczig sem azon vádak ellenébe állani, hogy azokat mint szemtelen elferditéseket az illetők szemébe visszadobjuk. Ezen e l f e r di t és e k egyike az (l. ,H o n' jul. 27. sz.) mintha azon kalandorszerü indítvány agyonhallgattatott volna. Mert mi, azonnal, hogy azon javaslat köztudomásra jött, ahhoz hozzá is szóltunk, és azt tüzetes vizsgálata fejtegetés alá vettük. Ezt tanúsítják lapunk 31—36 számai. Az ezekben megjelent czikkek, melyek a szóbeliség azonnali behozhatásának kérdésével részletesen foglalkoztak, kétségbevonhatlan tények annak bizonyítására, hogy R. javaslata agyon nem hallgattatott. Ki ezt állítani merészkedik, az a világos tényeket tagadja el. Es ily embereket jogosítva érezzük magunkat el ferdítésről, a közönség mystificálásáról vádolni. Ily elferdités az is, hogy végre csak május 19-én — a Jogtud. közlöny 20. szban — történt volna ahhoz hozzászólás Mert mi a,,Jog. Közlönyt" egy hónappal megelőzőleg már apr. 19-én (lap. 31. sz.) hozzászóltunk és azt körülményesen megvitattuk. Tehát nem igaz, hogy a hozzászól lás csak máj. 19-én jütt volna elő; és nem igaz az sem, hogy a ,,Jogt. Közi." szólt volna ahHoz legelőször. Ily merész elferdités továbbá, mintha R. indítványa ellenében czáfolatul csak az hozatott volna fel, ,,hogy 2 hét alatt nem lehet szóbeliségére fektetett uj perrendet e 1 ő á 11 i tt a n i."* «r" Ez elferdités, mert mi lapunk idézett czikkjeiben R. ellenében a fősúlyt arra fektettük, miszerint a szóbeliség ezúttali behozatala törvénykezési rendszerünk létező »le meivel összeférhetetlen. És ezt vitattuk, mert — mint idézett, czikjeinkben kifejtettük, a szóbeliség rendszere — Európa összes szakértői bizonyítása szerint — a bírósági szervezettel, a felebbezési rendszerrel stb. szoros és elválhatlan kapcsolatban áll. Egyik a másik reformja nélkül nem eszközölhető. Ezt könnyen beláthatja minden szakértő, ki ismeri csak azon szoros kapcsolatot is, mely egyrészt a törvénykezési eljárás s bírósági szervezet, másrészt a polgárjogi bírósági szervezet és a büntetőjogi biróság rendszere között létezik. Itt t. i. eldöntő befolyást gyakorol már maga azon reformkérdés is, váljon jury- vagy törvénytudó bíróságok fognak-e alkalmaztatni? Ezen különbség szerint kell, hogy különbözőleg alapitassék meg a törvényszékek s egyesbiróságok elhelyezése, a bírák száma, a felebbezési rend stb. stb. És ezen különbségekhez kell azután alkalmaztatni azon szabályoknak, melyek a törvénykezési eljárást rendezik s megalapítják. Miután pedig hazánkban jelenleg a bírósági szervezet, a felebbezési rendszer stb. nem csak nincs a reform szellemében megalapítva, de a törvényhozás előtt még tanácskozás tárgyául sem szolgált; miután ama legfőbb kérdés, mely mindazon reformok legfőbb kiindulási alapjául szolgál, a municipalitás kérdése, még mindig függőben van; természetes mikép a bírósági rendszerrel öszhangzatosan a szóbeliség rendszere sem létesitethetik. Ezek voltak érveink R. merész inditványa ellenében. És ezen érveinket R. soha sem czáfolta meg, mert nem is czáfolhatta meg. De ezt mi nem is kivántuk; mi őt csak arra hívtuk fel, hogy Európa összes törvényhozásainak köréből mutasson fel csak egy példát is arra, hogy valahol a szóbeliség rendszere az elősorolt tekintetek mellőzésével, rögtönözve, kikapkodva létesitetett volna ') ') Nem azon kell pirulnunk, mint a ,H o n ' állítja, hogy a szóbeliség rendszere már Oroszországban, és pedig katonai bíróságai előtt is életbeléptettetett; — mert ez nem a magyar — hanem az osztrák törvényhozás szégyene. — Hanem azon igen is lehetne pirulnunk, ha a törvénykezés terén oly reform műtéteit kisérlenénk , mely hasonmásra sehol Európa müveit államaiban nem találhat, mely a codificatiói tan legfőbb alapél veinek vastag félreismerésén alapszik, s melyet még is egy nagy jelentőségű szabadelvű párt főorganuma terjeszt és véd.