Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 56. szám

22G sének ? E kérdést pedig csak a harmadbiróság döntheti el. De ha ez áll, akkor az sem szenvedhet kétséget, hogy, — ha a harmadbiróság a költségek megszüntetésének helyét nem látja — hivatva csak ő lehet felperest, mint e kérdésben vesztes felet, az alperesnek okozott költsé gek megfizetésében elmarasztalni. Ha a harmad bírósági határozat erre ki nem terjed, kétségben lesznek ugy a felek, mint az alsó bíróságok az iránt, váljon a (ökérdésben pervesztes fél — legyen az akár fel-akár alperes — a biztosítási végrehajtás önálló kérdésében az ellenfélnek okozott költségek megfizetésére köteleztethetik-e vagy sem? Az itt példaképen elősorolt esetekben a felebbezési költségeknek a felső bíróságok általi megállapítása által a fentebbi alapelv meg nem sértetett. Az első bíróság itt nem mellőztetett. Az is határozott a kérelem felett , de oly értelemben , mely a költségeknek az ellenfél elleni megállapításának lehetőségét egyenesen kizárta. A felső bíróságoknak pedig azért kellett a felebbezett költségek felett határozni, mert ezt a felebbezett kérdésbeu általok hozott határozat természetesen magával hozta. Itt a felebbezési költségek megállapítása nem önálló határozat, hanem a főkérdésben felebbezés folytán hozott határozat corollariuma gyanánt tűnik fel. A felső bíróságok tehát a megállapítás kérdésében is nem mint illetéktelen első bíróság, hanem mint felső bíróságok illetékességűk szigorú korlátai közt jártak el. De ha a harmad biróság a fentebbi esetben illetékesen ki is mondhatta azt, hogy a költségek kölcsönöten megszüntetnek, vagy hogy felperes az alperesnek okozott költségek megtérítésében elmarasztaltatik: semmikép sem illetékes arra, hogy első esetben a megszüntetés elvi kimondásán túlmenve, az ügyvédeknek költségeit és munkadiját saját feleik irányában, s a második esetben felperesi ügyvédnek költségeit s munkadiját felperes irányában megállapítsa; mert ezen megállapítás a felebbezett kérdéssel semmi kapcsolatban nem áll, az maga önálló kérdés, melyhez az első biróság még nem is szólt, mert nem szólhatott, mivel reá alkalma sem volt, s mely iránt annak idejében, ha t. i. az ügyvédek költségeik és munkadíjukra nézve saját, feleikkel megegyezni nem tudván, azoknak birói megállapítása végett a per birájához fordulnak, első sorban határozni az első biróság kétségtelen illetőségéhez tartozik. Folytassuk a példá/.ást, s vegyük fel, hogy a keresetre kitűzött tárgyalás után az első biróság alperesta kereset értelmében elmarasztalja, s a perdöntő határozatot alperes felebbezése daczára a másodbiróság helyben hagyja. Itt a másodbiróság a helybenhagyáson tul nem mehet, s alperes felebbezési költségeinek megállapítására, mely a peres kérdéssel kapcsolatban nem áll, hivatva nincs, az az első biróság illetőségéhez tartozván, mely a marasztalt alperes ügyvédének perbeli költségeit és munkadiját, saját fele irányában a perdöntő határozatban már is megállapitá, s az ügyvéd kérelme folytán a felebbezés által felmerült ujabbi költséget és munkadijt is megállapítani hivatva van. Ha pedig alperes semraiségi panasza folytán a harmadbiróság az alsó bíróságok határozatait megsemmisítvén az első bíróságot uj határozat hozatalra utasítja, ez utóbbi alperesnek két rendű felebbezési költségeit akképen fogja az uj perdöntő határozatban megállapítani, hogy vagy a pervesztessé vált felperes az összes perköltségeknek, melyekhez természetesen ezen felebbezési költségek is számitandók, megtérítésében marasztaltatik, vagy ha ismét alperes a pervesztes fél, ügyvédének összes, tehát felebbezési költségei s munkadija is saját fele irányában megál'apittatnak. Ha ellenben a másodbiróság alperes felebbezése folytán az első hiróság perdöntő határozatát megváltoztatván, alperest a kereset lerhe'alól felmenti, akkor ezen határozat szúkségképeni, logicai következményéül ép oly törvényesen fogja a másodbiróság felperest az alperesnek okozott összes, tehát nem csak a tárgyalás befejeztéig, hanem a felebbezés folytán ujabban is felmerült perköltségek megfizetésében elmarasztalni, mint minő joggal az első biróság határozatának logicai következményéül alperest a felperesnek okozott perköltségek megtérítésében elmarasztalta; ha csak a másodbiróság azon okból, mert ez esetben mindenik fél kedvező határozatot nyert, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetendőknek nem találná, mely esetben azonban a másodbiróság ugyan azon okokból, melyek fentebb kifejtettek, a megszüntetés elvi kimondásán tul nem mehet; az ügyvédek költségei és munkadi|ának saját feleik elleni megállapitása, mint önálló kérdés első sorbani eldöntése, a fentebbiek szerint az első biróság hatásköréhez tartozván. De ha egy részről azon esetben, ha felperes a másodbiróság által a perköltségek viselésében elmarasztaltatik, alperes felebbezési költségeinek is a másodbiróság általi megítélése a másodbiró;ági határozat szükséges corollariumát képezi, más részről az első biróság ezen felebbezési költséget alperes részére felperes ellenében azon egyszerű okból nem Ítélheti meg utólag, mert a marasztalás kérdésében már határozott, mert ezen határozatában nem a felperest, hanem az alperest marasztalta a perköltségek viselésének terűében, s mert éppen nem volna correct eljárás ezen határozattal szemben felperes ellen pótmarasztaló végzést hozni, s ekkép°n illetéktelenül pótolni azt mir, tenni a másodbiróság hivatásához tartozik. Ha tehát a másodbiróság daczára annak, hogy felperest a perköltségek terhében marasztalandónak tartja, alperes felebbezési költségeit felperes ellenében meg nem itéli, ez esetben a felebbezési költséget a vtk. II. r. 128. §. világos rendelete ellenére, s alperes kétségtelen sérelmével nem a pervesztes felperes, hanem maga a pernyertes alperes viseli. (Vége köv.~> Jogeset. A tulajdonjogi igény érvényesítését illetőleg az arra fektetett osztály megalapítását nem gátolhatja az ingatlan birtokosának nevére szóló adásvevési szerző levél, midőn azon ingatlan az adó és robot lajstromok szerint az igénylő, és osztályt kereső fél annya nevére volt bejegyezve. Ez bizonyítékul szolgál, hogy a kérdéses adásveves gyakorlat által erőre nem emelkedett; tehát hogy azon ingatlan az osztatlan állapotban létező hagyaték jövedelmeiből szerzettnek tekintendő. Azon jogi feltevés hogy a peres ingatlan a közös hagyaték jövedelmeiből szereztetett meg nem czáfoltatik azzal, hogy a hagyatéki örökség iránt a felek szóbeli egyességet kötöttek, és ezen állítólagos osztályos egyesség nem tekintethetik alapul arra, hogy az igényelt ingatlan a hagyatékhoz nem tartózónak tekintethessék — ha azon egyesség létrejötte nem igazoltatott. (Folytatás.) Felperes közlött válaszára viszonválaszo,! | alperes, inikép a felperesi 2 -/.alatti osztályos