Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 56. szám

Pest, 1867. péntek jul. 26. 56. szám. Kilenezcdik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartatom; \ felebbezési költségek megállipitá-iáról. — Tulajdonjogi igény; jogeset (Folyt). — Hivatalos tudnivaló. A felebbezési költségek megállapításáról. K ii 11 o y i de váltó tszéki ülnök úrtól. Sok esetben kétség merül fel arra nézve, hogy melyik b róságnak kelljen a felebbezési költségeket megállapittani, illetőleg megítélni, váljon az első biróságnak-e vagy a felső bíróságoknak, — nevezetesen annak, mely felebbezés folytán az ügyben határoz? Ezen kétség annyival természetesebb, mert ez iránt sem törvény, sem gyakorlat biztos felvilágositást nem nyújtanak. Pedig fontos ezen kérdés, mert a bíróságok illetékésségét tárgynzza, melynek határain tul egyik bíróság a másik irányában — nem léphet. Hasznosnak vélem tehát a feltett kérdést tisztázás tekintetéből, példákkal illustrálva, tüzetes fejtegetés alá venni. Alapelvként áll az, hogy miután minden jogi kérdés felett első sorban határozni csak az első bíróság lehet hivatva — a felebbezési költségek megállapítása, mely tagadhatatlanul szintén jogi kérdést képez, általán véve az első bíróság illetőségéhez tartozik. Ezen alapelv megsértésével a törvény által megállapított felebbezési fukozat, s a. felebbviteli perorvoslat sorrendje egyenesen felforgattatik, az illetőség határai lerontatnak. Ha például váltóügyekben a váltófeltörvényszék a felebbezés költségeit, még mielőtt az első bíróság e kérdéshez szólhatott volna, megállapítja a nélkül, h o gy ezen megállapítás a felebbezett kérdésben hozott feltszéki határozat szükséges corollariumát képezné: akkor a megállapítás kérdésében az e. b. váltótörvényszék törvénytelenül mellőztetik, a váltófeltörvényszék első bírósággá, a hétszemélyes tábla másod — és utólsó bírósággá válik, s a feleknek ez irányban sérelmeik orvoslására a törvényes három instantia helyett csak kettő áll rendelkezésükre. Ha a fentebbi alapelv szabályt képez, akkor az ezen szabály alóli kivétel a mondottakból önként kifolyik. A felső bíróság ugyan is kivételesen csak azon esetben illetékes a felebbezési költségeket első sorban megállapittani, illetőleg a vesztes fel ellenében megítélni, ha ezen megállapítás, illetőleg megítélés a felebbezett kérdésben hozott felső bírósági határozattal szoros válhatlan kapcsolatban áll, ha a dolog természeténél fogva abból önként kifolyik. *) Lapunk két előbbi számában Mihailovics Mik1 ó 3 úrtól volt ismét szerencsénk egy nagy becsű értekezést közleni, melynek elején a tiszt, iró nevét udv. tanácsos czim kíséretében irtuk oda, kihagyván jelenlegi főispáni rangját. Minthogy lapunkban a szerzők czimezése mindig általunk eszkö7A,tetik azon kihagyási hiba is csak egyedül minket terhelhet, és ez' zennel jóvátenni sietünk. S z e r k. Vegyük fel például, hogy az első biróság a felperes által kért biztosítási végrehajtást megtagadja, azonban felebbezés folytán a másod biróság azt elrendeli. Ez esetben felperes költségeit panaszloit ellenében nem az első biróság, mely a kérelemnek helyt nem adott s igy a költségekhez, mint a főkérelem teljesítésétől feltételezett másodrendű kérdéshez nem is szólhatott, hanem csak a másodbiróság határozhatja me^, mely a végrehajtást elrendelte, mi természetszerűen az okozott költségeknek, mint a beperlett követelés törvényes járulékának, melyre a végrehajtásnak ki kell terjedni, pontos meghatározásával is jár. Ámde az okozott költségekhez a felebbezési költség is számítandó, melyet e szerint a végrehajhás elrendelése folytán egyidejűleg csak a másodbiróság határozhat meg. De ha ily esetben egy részről a másodbiróság a felebbezési költség meghatározását nem mellőzheti, más részről az első bíróságnak ez iránt határozni alkalma sincs, mert az a végrehajtás elrendelésének kérdéséhez, melylyel pedig a költségek megállapítása válhatlan kapcsolatban áll, többé nem is szól, hanem a másodbiróság által elrendelt végrehajtás egyszerű foganatosítását eszközli vagy eszközölteti. Ha tehát a másodbiróság a felebbezési költséget meg nem állapítja, a biztosítási végrehajtás arra ki sem terjedhet, mi felperesre nézve világos jogsérelmet képez. Felperesnek ezen felebbezési költségeit, az első biróság a per későbbi folyamában, még ha felperes nyertessé válna is, sem Ítélhetné meg alperes ellenében, mert kétségben volna arra nézve, váljon a másodbiróság ezen költséget alperes ellenében, tekintve, hogy ez az első bíróságnál kedvező végzést nyert, egyátalában megítélendőnek tartja-e ? mely kérdést illetékesen csak a másodbiróság döntheti el. Tegyük fel továbbá, hogy alperes nem ugyan a biztosítási végrehajtást rendelő másod bírósági végzés, hanem az ennek folytán az első biróság által foganatosított, s a végrehajtási költségek megállapítása mellett jóváhagyott Végrehajtás, s az azt jóváhagyó végzés ellen felebbezéssel él s a másodbiróság a végrehajtási eljárást, s az azt jóváhagyó végzéstmegszünteti. Ez esetben is a megszüntető végzésnek természetes következményéül tűnik fel, hogy a másodbiróság a felebbezési költség iránt is határozzon, illetőleg az azt okozó felet vagy birói tagot a felebbezési költség megtérítésében elmarasztalja. De szőjjük tovább a megkezdett fonalat, s vegyük fel, hogy alperes a másodbiróság által hozott biztosítási végrehajtási végzést felebbezvén, az a harmadbiróság, illetőleg hétszemélyes tábla által minden következményeivel együtt megszüntetik. Ily esetben már mindkét felnek okoztatott felebbezési költség, s mindenik fél felebbezésével eredményt is vivott ki; — ugyanis felperes a másodbiróságnal, alperes pedig a harmadbiróságnál. Itt fontolóra lesz veendő azon kérdés, váljon ez okból nincs-e helye a biztosítási végrehajtás kérdésében mindtét részről felmerült költségek kölcsönös megszüntetésé56