Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 4. szám

14 ajánlani, természetesen, a magában Francziaországban is sürgetett javításokkal, s hazai körülményeinkhez való alkalmazkodással. Mi nagy fontosságot helyezünk a békebiróság azon irányára, mely a kibék itésben, az oly sok nehézségei s tetemes költséggel párosult perlekedés elhárításában öszpontosul — főleg hazai körülményeinkben, melyek mint látjuk, különösen ujabb időkben a perlekedés szenvedélyét, a perek számát nagy mérvben előmozdították. Ezen alkatrészét tehát fentartatni, sőt kellően kifejlesztetni óhajtjuk. — De e mellett fentartatni akarjuk azon elemét is, mely a bíráskodásban áll, s mely a békebirákat egyes bíróságokká alakítja. A béke bírák mint egyes bíróságok — a társas bíróságok mellett — előttünk szinte nélkülözhetlenek, mert szükségesek és- hasznosak. És ezen elemek, a békebiróságnak ezen legfőbb jellem vonásai azok, melyekből önmaguktól folynak azon elvek, melyek szerint a békebiróságok szervezendők. Ezen elvek következők: A béke bíróságnak a kiegyeztetés és bíráskodásra való fektetése; A kibékitési kísérlet minden ügyre való kiterjesztése; Az egyes bírósági hatáskör határozott kisebb (p. o. 100 frtnyi) öszvegig s bizonyos nagyobb gyorsaságot igénylő s jogi bonyodalmakat nem föltételező magánjogi ügyekre terjed, melyek közé a mezei rendőrségiek is sorolandók ; végre némely kihágások kisebb büntetési (p. o. 1 — 2 heti) határig való elitélésére, s bizonyos peren kívüli ügyekre. Eljárásuk ezekben sommás, nyilvános szóbeliséggel, s jogvédek használ hatásával; Illetékességük kisebb (p. o. 10—12 ezer lakosú) kerületekre szoritatik ; eddigi szbirói járásainknál nagyobb számmal ; A fölebbezés tőlük korlátolt — és a közelség érdekében a törvényszékekhez. Választhatók —a korona felelős kormány általi közreműködésével, mindig a körületl eliekkől s tekintettel a birtokra; A rendes birák összes szákkellékei nem igényeltetnek ; Fizetéssel ellátandók; Felügyeletük, ellenörködésük a törvényszékeket illeti. Ezen elveket legközelebb részletesen fejtegetendjük. A póthit módosított letételének kérdéséhez. Komáromj K a r o:l y' ügy véd ür'tól. *) A „Törvényszéki Csarnok?*.f. é. I. számában Bróde Lipót jogtudor ügyvéd, ur által, a bíróilag megítélt póthit s annak .letétele .kérdésére vonatkozólag közlött magánjogi eset tárgyában.,, ugy igen tisztelt közlő, mint a szerkesztőség által kifejezett.fölhívás folytán sietek én is, mint egyszerű, de gyakorló, sidőszaki jogrendszerünk s a magyar törvénykezés-minden mozzanatai s jelenségei által érdekelt ügyvéd, — igénytelen nézeteimet előadni s e lapok hasábjain közzé tenni. • Részémről, mihelyt azon érdekes közleményt figyelmesen áttekintém, azonnal és minden tétova nélkül, a közlő által kifejtett és indokolt jognézelekhez csatlakoztam. Tehát nem tartom a bíróság által megítélt póthitnek bármi részben is változta tott avagy módosított letételét sem jogtani, vagyis elméleti, s-m gyakorlati szempontból helyesnek; nem tartom jogszerűnek, nem tartom egyáltalában megengedhetőnek,sa perben álló e 11 e n f é 1 r e nézve kötelező erejűnek. Indokaim következők: 1) A póteskünek, törvényeink világos rendelete, s a legtisztább jogfogalom szerint is a 1 a pj a az általa előhozott fó 1 b iz o ny i t é k , mely épen a póteskü Jeté tele által egészíttetik ki, s válik teljes bizonyítékká. Azért kétségtelen, miszerint a póteskünek ama félbizonyitékkal, vagy az ezt képező tanuzással teljes öszhangzásban kell lennie, s attól semmi részben eltérnie vagy különböznie nem szabad. Minthogy másként egymást kölcsönösen lerontván, vagy legalább meggyöngítvén, teljes és törvényes bizonyítékot nem fognak képezni, s bírói hitelre egyik sem tarthat igényt. Az Ítélet végrehajtása alapjául pedig, az ily módosított, s az ítélet tartalma, s kiegészítendő félbizonyitéktól bármi részben eltérő póthitletétel, egyáltalában nem szolgálhat. 2) Nem is lehet a póteskünek módosított letételét semmi esetben megengedni, s erre nincs jogosítva, sem az ítélő sem a megkeresett bíróság, az előadottakon kívül még azért sem, mert igaz ugyan a priori, hogy a pl usban a minus is benfoglaltatik; és áll is e jogelv mindenkor, midőn a fenforgó követelés póteskü nélkül bizonyítható, de nem áll és nem is állhat a póteskü alkalmazásánál, hol t. i. az elmarasztás ettől tétetik függővé. Mert ily esetben, ha t. i. látja s meggyőződött a felperes, hogy a valódinál többet vett követelésbe, köteles a per során, illetőleg a perfölvételnél helyrehozni a dolgot, s valódi értékére leszállitni a keresetet, mielőtt az azt teljesen igazolandó póthit nekie oda Ítéltetett, annak tartalma megállapittatott, s alperes ellen apóteskü letételétől függő elmarasztó Ítélet bíróilag kimondatott volna. Ez a dolog természetéből folyik, s' egyszersmind a törvény kezési gyakorlat is ezt igényli. És ha ezt felperes a közlött jogesetnél tenni elmulasztá, ha a pHesküt nem az Ítélet értelmében, s nem az előállított félbizonyitékkal öszhangzólag teljesítette, teljes bizonyítékot nem nyerhetvén, méltó, hogy kellően nem igazolt keresetétől elmozdittassék, s az alperesnek okozott perköltségeket is megtérítse. — Végre 3) Az előadott jogi szempontokon kívül erkölcsi tekintetek isharczolnak nézeteink és állitásunk mellett, mert ha a jogérvényre nézve mindegy volna a bíróilag megítélt póteskü letételét az itélet tartalmával akár egyezőleg, akár attól eltérőleg teljesitni: hova vezetne ez? — s hová lenne igy az örök Isten nevére letett eskü szentsége, erkölcsi ereje? — s hová lenne az attól föltételezett bírói itélet erkölcsi tekintélye?!! Ismétlem azért, hogy a perben bíróilag megitélt póteskünek módosított letételét sem helyesnek, sem jogszerűnek, sem a bíróságok által megengedhetőnek, sem a perben álló ellenfélre kötelező erejűnek teljességgel nem tartom. *) Derecskéről Bihar megyében.