Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 4. szám

15 Jogeset. A megítélt eskünek a személyi bíróság előtti letétele megengedhetöségéhez. Az ideigl. tőrv. szab. 101 §, felfolyamodást kizáró szabálya ki cem terjed oly intézkedés elleni felfolyamodásokra, mely szerint a fél az eskünek személyi bírósága előtti letehetésétöl üttetett el; A megítélt eskünek a fél személyi bírósága előtti letétele méltányos okokból megengedendő. Hy méltányos okokul elfogadtatnak: az aggkor, gyöngélkedés, nagy idő veszteség, s tetemes utazási költségek. Ehrenfeld Benjámin felperessége alatt néh. ifj. Litassy Lajos örökössei ellen 355 frt tőke követelés iránt Bars megye törvényszéke előtt indított perben az eljáró megyei törvényszék 18G4 april 1-én 481 sz. a. hozott ítélettel alpereseket a kereseti összeg fizetésében feltétlenül elmarasztalta, — alperesek felebbezése folytán azonban a kir. itélő Tábla 'ís"* sz. a. az e. b. ítéletet megváltoztatta, és felperesnek a pótló hitet oda ítélte, és csak annak letétele esetében marasztotta el alpereseket a kereseti összeg fizetésében. Ezen ítélet következtében felp. a törvényes időben Bars megye törvszékéhez [-M sz. a. folyamodványt adott be, melyben az eskü letételrei készségét kijelentvén, a részére oda itélt pótló hit letételére határnapot kitüzetni, s annak eszközlése végett ha csak lehetséges Pest városa törvszékét, mint személyes birói illetőségét megkerestetni kéri, azon okból, nehogy neki hoszszas utazás által tetemes költségei okoztassanak. E folyamodványra az eljáró megyei törvszék 1865 jun. 16-án 1598 sz. a. vé g z é s s e 1 apóteskünek kivételére ugyancsak a megye törvszékénél azon évi aug. 7. napját tűzte ki határnapul, azon kérést pedig, hogy az eskünek Pesteni letétele megengedtessék, egészen m el 1 óz t e. Mely végzés ellen felp. előterjesztést, esetleg felfolyamodványt adott be, miszerint ő Ult sz. a. kérvényében elősorolta azon nehézségeket, melyek az e. bír. törvszék előtti személyes megjelenését akadályozzák, u. m. aggkora s e szerint folytonos gyengélkedése, ugy a nagy távolság, s az odautazással egybekötött aránytalan költségek, melyek leginkább alpereseket sújtják, végre az idő veszteség, — mind oly lényeges körülmények, melyeket a törvszék kérelme dnczára minden indokolás nélkül figyelmen kivül hagyott. Ugyanazért kéri a részére oda itélt póteskü kivétele végett Pest városa törvszékét megkerestetni, ha hogy pedig a törvényszék jelen kérelmének helyt nem adna, ezen kérvényét mint felfolyamodást a kir. itélő Táblához felterjesztetni. E kérelemnek az eljáró megyei törvényszék 1865 jul. 29-én. 2081 sz. a hozott végzéssel hivatkozással az id. törv. szab. 101 §-ára helyt nem adott. E közben az Üss sz. a. végzéssel az eskü letételre kitűzött aug. 7-i határnapon a tárgyalás megtartatván, mint hogy azon felperes meg nem jelent, alperes kérte az esküt le nem tettnek bíróilag kimondatni. Felperes a ™H sz. végzés ellen semmiségi panaszszal egybekapcsolt felfolyamodványt adott be, mert ő az eskü letétel végett jelentkező kérvényében eléggé világosan kérte, miszerint tekintve, hegy ő pesti lakos, a tetemes költség és hosszas utazás kikerülése tekintetéből az eskü kivétele végett Pest város törvszéke kerestessék meg, — és mert az id. törv. szab 101 §. szerint csak oly végzések ellen nincs helye a felfolyamodásnak, melyek által tár gyalási határidő lön elrendelve, a jelen esetben azonban nem tárgyalás végett, hanem eskü letétel végett tüzetett ki határidő. Megjegyezvén még, miszerint tekintve, hogy a sérelmes 2081 sz. a. végzés felfolyamodónak csak 1Q65 aug. 14-én kézbesittetett, — ő az azon hó 7-ére kitűzött eskü letételre meg sem jelenhetett. Ezen valamint a Ittl sz. a. felhozott okokból kéri felp az ftH és sz. a. végzéseket megsemmisíttetni, illetőleg megváltoztatni és a részére megítélt pótló eskünek Pest városa törvényszéke előtti letételét elrendeltetni. A kir. itélő Táblán végeztetett: „Felfolyamodó abbeli kérelmét, hogy a 2-od bíróságilag neki oda itélt pótló esküt sz. kir. Pest városa törvényszéke, mint személyi bírósága előtt letehesse, már az JUJ sz. a. kérvényében is indokolván, és ezen indokolást a sz. a előterjesztésében még inkább gyámolitván, — továbbá tekintve, hogy felfolyamodó nem az eskü letételérei határnap kitűzése, hanem azon intézkedés ellen, hogy az eskünek Pest városa törvszéke előtt lehető letételi kérelmétől elüttetett, emelvén panaszát: ennél fogva az id. törv. szab. 101 §-a itt alkalmazást nem nyerhet, miután az, hogy a félnek birói méltánylást érdemlő okokból a megítélt eskünek személyi bírósága előtti letétele megengedtessék, semmi törvény által tiltva nincs, — felfolyamodó kérelmének az eljáró biróság megtagadó végzésének megváltoztatásával hely adatik s az ügyiratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek" (1806. mart. 7. 1447 P. sz. a.) Ezen végzés ellen alperesek felfolyamodtak, mert felperesnek }f}f és sz. a. folyamodványai velük nem közöltettek, s igy jogaikra kellőleg fel nem ügyelhettek; mert az 1840: 15 t. cz. 2 R II. Fej. szerint a felperes kötelessége az alperest megkeresni, illetőleg azt saját bírósága elébe idéztetni, és keresetét avval megítéltetni, következőleg köteles felperes a neki megítélt esküt is ugyanazon biróság előtt letenni, mert különben alperesek kénytelenek volnának jogaik megőrzése végett a felperes után menni, mi jelen esetben annál kevésbbé megengedhető, mivel itt három rendű alperes van, kiknek Pestre fáradni, vagy tetemes költséggel ott képviselőt, állítani kellene. Ez okoknál fogva kérik alperesek a neheztelt kir. táblai végzést megsemmisíttetni és az esküt a kitett birói határnapon le nem tevő felperest keresetétől elmozdittatni. A kir- Hétszemélyes Táblán halároztatott: „A kir. itélő Táblának végzése az abban felhozott okokból helybenhagyatik s az ügyiratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszakúldetnek." (1866. nov. 15. 13890. P. sz. a.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán: 1. Csenkei Albertnek Taund Dániel és Kölbl Ágoston, mint neje Taund Serafinnal nemzett gyermekei Külbl Hugó és Albert volt gyámja, s nevezett neje hagyatékának kezelője mint alperesek elleni 150 db. cs. kir. arany és járulékai iránti ügyében Ítéltetett: Az első bírósági ítélet, mely szerint 1-ső r. alperesnek a tisztító illetőleg perdöntőnek tekintendő eskü oda ítéltetett; a mennyiben első rendű alperes ezen ítéletet nem felebbezte, eként az reá nézve e tekintetben jogerejüvé vált, sőt a 2-od bírósági ítélet elleni felebbezésében, valamint a felperesi felülvizsgálati kérelemre adott ellenészrevételeiben is az esküre vonatkozólag annak helybenhagyását kérte, — ezen esküt pedig felperes maga ajánlotta fel alperesnek, tekintve hogy felperes azt, miszerint alperesek néhai édesatyjok után egyenesen és tettleges birtokában lévő vagyonban