Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 55. szám

224 kapott, de nem örökségébe való beszámítással; — és továbbá, miképa3 •]. alatti nem kötelező s annak nem lehet azon értelme,'mintha azon Csuthy István-féle telket alperes saját maga részére vette volna meg, —• hanem azt megvette felperes anyja, és az fizette ki, és csak a pénzt küldötte vejétől, ki a közös anyja feledékenységét felhasználva a fizetést s vételt, maga nevére akarja játszani. Egyébiránt a 3 •/. alattit aláirt és hitelesítő egyének 5 •/. szerint visszavonják, s állítják, hogy alperes az ő tutitokkal nem vásárolta meg a kérdéses telket. Az alperesi 2 |. alattit a B. és C. alattiak lerontják, de az is valótlan, mintha a közüs ősi házat alperes építtette volna fel, — mely jelenleg is a közös anya birtokában van, és valótlan, mintha felperesnek örökségébe 350 vftot adott volna, — miután magának alperesnek javai nincsenek, ezeket a conscriptionalis tabella, a volt robot szolgáltatási jegyzék igazolandják, melyeket tagadás esetében, következő perbeszédéhez fog csatolni; de leginkább az egészet még életben levő édes anyj a bebizonyithatja. — A 3 •/. ellenében a D. és E. alatti bizonyítványok állanak. — És felperes kéri, hogy amenuyiben az alperesi tanuk oly dolgokról tanúskodtak, — melyek valóságáról tudomással nem birnak felperessel szembcsittessenek. (Folytatás köv..) Hivatalos tudnivaló. Igazságügyministeri rendelet Pest sz, k. városa főpolgármesteréhez. Az esküdtek összeirására és igazolására kiküldött bizottmányok nyilatkozatából, melyet t. főpolgármester ur f. hó 14-én 881. eln. sz. a. kelt jelentése mellett hozzám áttett, megnyugvással veszek tudomást arról, hogy az érintett összeírásnál, habár e czélra a választási összeírásokra készült lajstromok használtattak, nem az 1847/8. 5. törvényczikkben foglalt szabályok, hanem a képesség azon feltételei szolgálnak irányadókul, a melyek az esküdtszékek alakítására vonatkozólag f. é. május 17-én kelt rendelem 7, és 8. §§-aibatv előírva vannak, s hogy eszerint áz összeirás ellen e részben emelt panaszok annyival inkább alaptalanok, miután az összeirás igazolása körül is fentebb idézett rendeletem 10-ik §-áuak elég tétetett. Egy pontra nézve azonban a bizottmányok nyilatkozata az összeírást kétségtelevül hiányosnak tünteti fel, a mennyiben tudniillik az izraelita vallásuakra ki nem terjesztetett, s a mennyiben ezek közül pótlólag csak azok iktattattak a lajstromokba, a kik az igazolási három napi határidő alatt a bizottmány előtt önként jelentkeztek. El kell ugyan ismernem, hogy hazai törvényhozásunk, az izraeliták polgári és politikai jogait szabatosan körvrnalozó intézkedések hiányában, e kérdés körül a kételyeknek még némi tért enged, s azért az összeiró bizottmányok által e tekintetben követett eljárást menthetőnek találom; tekintve mindazonáltal: hogy az 1847,s 18. t. cz. 17. §-a az esküdtszékek alakitására nézve az 184%-ik évi országgyűlésnek a büntető-eljárásról szóló javaslatábsn foglalt elveket tűzte ki zsinórmértékül, a most érintett országgyűlési javaslat 39. §-a pedig az esküdtszéki összeirást, polgári állapotra való tekintet nélkül rendelé teljesíttetni, s ezzel öszhangzásban a 40 §. azok sorában, kik az összeírásból kihagyandók, az izraelitákat fel nem emliti; tekintve, hogy az országgyűlés mindkét házától nyert felhatalmazásom alapján, az esküdtszékek tárgyában f. é. május 17-én kibocsátott s a fentebbi országgyűlési javaslat elveire fektetett rendeletemben is sem a 7, §., mely az esküdtszéki képességet szabályozza, e képességet a valláshoz nem köti, sem pedig a kivételekről szóló 8. §. az izraelitákat a képességből ki nem zárja ; tekintve továbbá, hogy e rendeletem s az 1843—44-ik évi országgyűlési munkálat egybehangzó értelmében , már maga az ügyvédi jogosultság az esküdtszéki tagságra oly képességet nyújt, a mely semmi más feltételhez kötve nincs, s ennélfogva az ügyvédi gyakorlatra jogositott izraelitáktól az esküdtszéki képesség el nem vitatható, — az pedig, hogy az izraelita vallású ügyvédek s I nem-ügyvédek közt e tekintetben különbség állíttassák fel, semmi körülmény által nem lenne indokolható j tekintve elvégre, azt, hogy már az 1840; 15. t. cz. II. részének 5. § a is, mely az első biróságu váltótörvényszékekhez két, a többinél egyenlő szavazatu kereskedői ülnököt rendelt, — izraelita vallású kereskedőknek ily minőségben lett alkalmazása által tényleg oly magyarázatot nyert, mely az izraelita vallású honpolgároknak birói képességet nyújt s ekkép már a törvényes gyakorlat is az izraeliták bíráskodási jogát megállapitá : mindezen okoknál fogva az összeiró bizottmányok azon eljárását, mely szerint az izraelitákat az esküdtek összeírásából kihagyák, nem ismerhetem olyannak, mely akár az 184y4-ik évi országgyűlési javaslat, akár pedig az ennek alapján f. é. május 17-én kibocsátott rendeletem elveinek, akár elvégre a törvényes gyakorlatnak s korunk irányzatának megfelelő volna. Minthogy azonban az összeirás megsemraisitése az esküdtszéki intézmény életbeléptetését elhalasztaná ; s tekintettel arra, hogy az összeirás most érintett hiánya az igazolási eljárásnál egy részben pótolva lett: a ministertanács beleegyezése folytán csak az esküdtszéki lajstromok kiegészítésére szorítkozván, a következőket rendelem : 1. Az esküdtszéki képességgol bíró izraelita vallású lakosokra nézve külön összeirás teljesítendő ugyanazon szabályok szerint, melyek ez iránt május I7-ki rendeletemben foglaltatnak, s ezen, a 10 §. értelmében igazolandó összeírással az eddig készült esküdtszéki lajstromok kiegészitendők. 2. Az eddig elkészített szolgálati lajstrom azon része, a mely az elő két évnegyedre szól, helybenhagyatik í ellenben az 1868-ik évi január 1-től számítandó további évnegyedekre, az l-ső pont uj értelmében kiegészített összeirás alapján, szolgálati lajstrom lesz összeállítandó. Felhívom t. főpolgármester urat, hogy erendeletem mielőbbi foganatbavételére a kellő intézkedéseket megtenni, a kiegészített összeirást s a 3-ik és további évnvgyedekre egybeállított szolgálati lajstromot annak idejében, mindenesetre azonban az év lejárta előtt a pesti királyi tábla elnökéhez átszolgáltatni, engem pedig ennek megtörténtéről értesíteni szíveskedjék. E rendeletemről, egybehangzó eljárás végett, Buda város polgármestere is értesíttetett. Pesten, 1867. jul. 18. Horvát Bol dizsár. s. k. igazságügyi minister (B.-Pesti Köz.) Figyelmeztetés. Ez alkalommal két tárgyra nézve kénytelenittetünk tiszt, előfizetőinkhez figyelmeztetést intézni, illetőleg egy részben csak megujittani. Első az, mikép lapunk elmaradt, vagy mint legtöbbnyire történik, más okokból hiányzó számai kipótolását csak ugy ígérhetjük s teljesíthetjük, ha az aziránti felszólamlás ugyanazon hóra esik, melyben az illető szám megjelent. — Sokszor két három év előtti számok is kéretnek. Ha vannak, szívesen megküldjük — mindig díj nélkül; de bizonytalan, hogy még léteznek-e nálunk is. Azért kérjük a felszólamlások azonnali hozzánk intéztetését. A második arra vonatkozik, mikép t. előfizetőink abból, hogy az utólag igényelt számok nekik azonnal meg nem küldetnek, ne következtessék azt, mintha kivánatukat teljesitteni nem akarnók. Oka annak csak az, mert a lapunk anyagi ügykezelésére hivatott erők sokszor ugy el vannak foglalva, mikép az ily utólagos lap kiegészítési kivánatok csak később teljesítethetnek. Végre ujabbi megkeresések folytán tudtul adjuk azt is ujolag, mikép lapunk 1865. évi 62. száma a Sennyei-Majlath kormány által lefoglaltatván és többé ki sem adatván, azzal nem szolgálhatunk. Az ebbeli hiányt annak idejében külön mellékletek által pótoltuk is. Szerkesztőség. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN, Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken.—Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt. félévre 4 frt. negyedévre 2 forint ausztriai értékben.— Szerkesztői szál ás: belváros, aldunasor és kalup-utcza szögletén 1-ső 3zám a. Pesten, 1861. Nyomatott Kocsi S ándor által. ( tirkóvy, Ualgociy és Kocsi nyomdájában^) Hal-piaci és „i-dunasor sarkán 9. «. a. "