Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 55. szám

223 ditványozásánál képviselői helyén mint ministeri tanácsos, vagy mint az academia pénztárnoka, vagy mint az első magyar biztosító társulat consulense, vagy más egyéb hitel társulatok megbízottja s tagja kivánt-e szerepelni, mely intézetek t. i. köztudomásilag számos peres ügyekkel birván, a bíróságok szervezése s elhelyezése iránt szinte nem kevéssé érdekelvék; de azt tudjuk, mikép bármely alkotmányos államban a kormány ily kiválóbb tagjának fellépése, mint a kormány egyik közegének nyilatkozata szokott tekintetni, mely azután a kormány nézeteivel, s czéljaival hozatik kapcsolatba. És ez az mi reánk kellemetlen meglepetést okozott. Ezen tény már az alkotmányosság szempontjából is aggályokra jogosíthat. Mert az azon törekvést árulja el, hogy a municipiumok, miután a potestas resistendi rég megsemmisitetett, miután a parlamentarismus érdekében, vagy czége alatt a kormány rendeletek tiszteletteljes félretételi joga is megszűntnek tekintetik, miután a kormány intézkedései felett a hatóságoknak minden ellenőrködési jogosultságuk érvénjen kívül helyeztetik — hogy ezek mellett a municipiumok még azon ősi gyakorlaton alapuló jogosultságtól is megfosztassanak, mikép törekvéseik s érdekeik biztositékát egymás viszonos támogatásában kereshessék s feltalálhassák. Az igaz, ez egyeneseu, világosan Tóth L. ur által meg nem támadtatott; de indítványa érvei s következtetései arra vezetnek; különösen, midőn arra utalt, hogy Kassa városa önmaga is élhet felterjesztéssel, — mit azon hatóság ugy is tud, miután kérvényezéssel a kormányhoz s országgyűléshez minden egyes honpolgár is járulhat. E tárgy politikai fejtegetése azonban lapunk hatáskörét túlhaladván; annak még csak törvényhozási szempontjából kívánunk megjegyzést tenni. És e tekintetben elégültségre s megnyugvásra szinte nem találhatunk támpontokat a kérdéses indítványban. — Különösen ha szem előtt tartjuk, mikép épen az indítványozó Tóth L. az, ki az igazságügyministériumban a codificatió vezetésére van rendelve. Mint ilyennek kérdéses nyilatkozata ugyanis vagy arra mutatna, hogy az igazságügyministérium nem akar több felebbviteli törvényszéket; vagy arra, hogy Kassát nem választotta egyiknek székhelyéül. Az első valószínűséggel alig bírhat, tudva, mikép az igazságügyministemek bírósági tervezete készen van, arra fektetve, hogy több feltürvényszék létesitessék. Vagy megváltoztatta volna tehát a ministérium eredeti tervezetét, mit valóban nagyon sajnálnáuk; vagy egyik legkitűnőbb tagja azon tervezettel nem lenne egyetértésben, mit ismét hinni nem szeretnénk. Legrosszabb esetben tehát csak Kassa székhelyisége lenne kérdésben. De akkor melyik várost akarnák helyette kijelölni ? — Az mellózhetlen, hogy a felvidéken északra egy feltörvényszék alapittassók. — Akarják-e tehát annak székhelyéül talán Eperjest választani, mint volt a bach-rendszer alatt? Ez valóban igen hibás intézkedés lenne. — Azt hisszük az osztrák törvények s rendeletekből ugy is nagyon is elégséges copizálás és compillálás eszközöltetik; azt odáig terjeszteni, hogy még feltörvényszéki állomásaik is elfogadtassanak, az igazságszolgáltatás érdekeinek kirivó háttérbe szorításával — ez valóban túlságos engedékenység lenne a közös viszonyok s ügyek követelményeinek. Ha pedig ez mind nem igy van — akkor miért ellenezte a codificatió főnöke Tóth L. ur Kassa város kérelmének támogatását? Hiszen akkor, ha feltevéseink tévesek, a Kassa városi kívánat támogatása, maga a kormány tervezetének támogatása lenne. Ez esetben a kormány üdvös s czélszerü terveinek kivitelére nézve a municipiumok öszhangzó felszólalásában és sürgetésében csak is ujabb támaszt, és nagyobb morális erőt nyerhetne. Jogeset. A tulajdonjogi igény érvényesítését illetőleg az arra fektetett osztály megalapítását nem gátolhatja az ingatlan birtokosának nevére szóló adásvevési szerző levél, midőn azon ingatlan az adó és robot lajstromok szerint az igénylő, és osztályt kereső fél annya nevére volt bejegyezve. Ez bizonyítékul szolgál, hogy a kérdéses adásveves gyakorlat által erőre nem emelkedett; tehát hogy azon ingatlan az osztatlan állapotban létező hagyaték jövedelmeiből szerzettnek tekintendő. Azon jogi feltevés hogy a peres ingatlan a közös hagyaték jövedelmeiből szereztetett meg nem czáfoltatik azzal, hogy a hagyatéki örökség iránt a felek szóbeli egyességet kötöttek, és ezen állítólagos osztályos egyesség nem tekintethetik alapul arra, hogy az igényelt ingatlan a hagyatékhoz nem tartózónak tekintethessék — ha azon egyesség létrejötte nem igazoltatott. Töttös Józsefné szül. Mátyus Erzsébet a cs. k. járásbírósághoz 1852. évi jun. 18-án beadott keresetlevelében előadta: hogy édes atyja néhai Mátyus Pál utáni két leány gyermek maradott; u. m. ő és Zsuzsanna nővére, ő Töttos Józsefhez, — Zsuzsánna pedig Pajor Istvánhoz ment férjhez, és pedi g ugy, hogy az a még most életben levő közös anyához ment lakni és igy az örökségbe házasodott, — ellenben ő Töttösné, idegen helyre ment. — Zsuzsánna 1852. martiusban meghalálozván 3 neveletlen gyermeket hagyott hátra; — a közös anya ehez képest közte és Zsuzsanna gyermekei között az osztályt már csak azért is meg akarta ejteni, hogy a kiskorúak nagyatyai öröksége biztosittassék még életében. De ezen osztálynak P. István megfoghatlanul ellene szegült és az egész ősi apai birtokot maga akarja használni. Ennélfogva kéri nevezettet megidéztetni s az osztályt közöttük rövid sommás uton elrendeltetni, költségei megtérítése mellett. Alperes védelmét következőkben adja elő: Mindenek előtt kétségbe vonja felperesi kereset helyességét, miután 2-/ szerint még 1847-ben a közös annya beleegyezésével Mátyus Pál ipáról maradott házra, (mely leégett s alp. építtetett fel) 1/i telekre kishegyi, és öreg hegyi szőlőkre (mely neki móringoltatott) a Battyáni elöljáróság előtt ünepélyesen megegyezett 1300 vftban; — ezen egyesség szerint alperes felperesnek 350 vftot ki is fizetett, a fenmaradott 950 vftot mindenkor kifizetni kész; — tehát felperes, miután az örökségre kiegyezett, patvarkodást követ el, melyben elmarasztalandó. Az öreg Gsuthy István féle ház és 1/l telek iránti keresetet illetőleg — ettől is felperes örökre elesett, mert az 3 j. szerint kétségtelen sajátja. Felperes válaszolja, mikép a 2 •/. alatti okmány, soha megnem történt,sohasem ünnepélyesitetts foganatba nem vett egyezésről — részrehajló tanuk által kiállítva, — szól, mely felperest nem kötelezheti, — alperes soha sem adott felperesnek örökségébe 350 vftot, de nem is adhatott, mert nem volt semmije; a mit kapott, anyjától