Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 55. szám

Pest, 18G7. kcddjul. 23. 55. szám. Kilcnczcdik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom;. Jogi kérdés (Vésje.)— Ej.y fclebbviteli törvényszék Jogi kérdés. Lehet-e telekkönyvileg bekeblezett tulajdoni jogot oly örökségi jognak feljegyzése által korlátolni, mely az 1853. évi május 1. előtt kelt végrendelet által megállapított öröklési sorrenden alapulván, még nem keletkezett, s igy még eddig nem is érvényesítethetett ? Udvari tanácsos M i h a j 1 o v i c s Miklós úrtól. (Vége) A kérdéses esetre vonatkozólag— mint már jelentettük— még az ősis. pátens illető szabályait kívánjuk alkalmazásba venni. Az ősiség 1848. évben elvben eltörültetvén, a pátens az ősiségből folyó viszonyokat, és a magyar törvényeken alapuló örökségi jogok mikéuti érvényesithetését szabályozta. Jelesen a pátensnek 5. §-a kimondja, hogy az ötöklött— ősi —és szerzett javak között fenállott különbség megszűnt, mindazáltal oly nemesi javak birtokosainak , melyek csak a fiágra voltak szabályozva megengedtetik, hogy a köteles résznek és az özvegyi jognak épségben tartása mellett javaikat újból — de bizonyos határidő alatt — a fiágra szabályozhassák. Ezen §. félreérthetlen szavaiból következik, hogy az ősi javakról mindenki, a ki a pátens életbe lépte napján a birtokban találtatott, szabadon rendelkezhetik, s pedig nem csak élökközötti jogcselekvények által, hanem végrendeletileg is; következik továbbá , hogy a birtokos utódjaira nézve azon végrendeleteknek hatályossága is, melyekben az öröklési rend szabályozva volt, megszűnt, mert különben, ha a törvényhozó ilyen végrendeleteket továbbá is hatályosságban meghagyni akarta volna, felesleges lett volna, a fiágra szabályozott javak birtokosainak újból jogot adni, azokat ismét a fiágra szabályozhatni. A 6-ik §. kapcsolatban az 5-ikkel azt mondja, hogy „1853. május l-e előtt alkotott végrendeletek érvényessége mind a végrendelkezőnek rendelkezési jogára, mind pedig az örökösnek örökölhetési képességére nézve a magyar törvények szerint megítélendő." Itt nem kell szem elől téveszteni, hogy a 6-ik §. a végrendeletek érvényességét a §. végén előfordulóhatályosságtól megkülönbözteti, mely utóbbiról oly végrendeleteknél tesz említést, melyek 1853. évi május 1 je előtt szerkeztettek, de a melyeknek alkotójok a mondott nap után halt meg; ezen végrendeleteknek hatályosságát, ha bennük az öröklési jog oly személyekre nézve is szabályoztatott, kik a végrendelet alkotásákor még nem születtek volt, csak addig terjesztvén ki, meddig azt az osztr. ptk. 612. §-a megengedi. Az érvényesség, és hatályosság közötti különbségnek, mely a 6-ik §-ban világosan benfoglaltatik, van csakugyan gyakorlati értelme; mert ha például valaki a pátens 9-ik §-ában kitűzött határidő alatt indított perben azt vitatta volna, hogy Szecsánacz nevü örökhagyó végrendelkezési joggal nem birt, vagy Szekulics és Kapatnadzsin örököKassán.— Tulajdonjogi igény ; jogeset.— Hivatalos tudnivaló. sök örökölhetési képességgel nem bírtak, ezen kérdések a magyar magánjog szerint lettek volna eldöntendők, melyek szerint a végrendelet mind a végrendelkező mint szerző rendelkezési, mind az örökösök örökölhetési képességükre nézve érvényesnek nyilváníttatott volna; de ugyan azon végrendelet mind a mostani birtokosoknak utódjaira, mind pedig a két család kimúlta -esetében az örökségre hivatott kórházra nézve további hatályosságát már az 5-ik §. értelmében elvesztette; e szerint ily végrendeleteknek további, talán örök időkre terjedő hatályosságot tulajdonítani akarni,annyit jelentene, mint a már eltörült ősiségét ismét feléleszteni. Hogy a kérdésben forgó végrendelet már nem lehet hatályos a további öröklésre nézve, kitetszik a pátensnek 13. §-ából is, mely szerint csak a törvényes kellékekkel ellátott hitbizományok hatályosaknak nyilváníttattak; kitetszik továbbá a 9-ik §-ból is. Ugyanis az ősiségi pátens, miután az 5-ik §-ban az ősi és szerzett javak közötti különbséget eltörülte és minden birtokosnak szabad rendelkezési jogot adott, kitűzte a 9-ik §-ban azon rövid — egyévi — határidőt, mely alatt a pátens életbe lépte előtt keletkezett örökségi jogok érvényesitendők; miből, ésáltalában az ősiség eltörlésének czéljából s a pátens szelleméből következik, hogy a később, vagy is a pátens életbe lépte utáu keletkezett örökségi jogok az osztr. ptk. — most már az ideigl. törv." szab. — szerint megitélendők; mert ha a pátens a későbben keletkezendő öröklési igényekenek a magyar törvények, vagy azok uralma alatt kelt végrendeletek értelmébeni érvényesítését meg akarta volna engedni, akkor valóban át nem lehetne látni az okot, miért tűzött volna ki oly rövid határidőt a pátens előtt keletkezett igények érvényesítésére, hiszen ha a pátens szellemével nem ellenkeznék, a talán csak századok múlva keletkezendő örökségi igényeket bármikor a magyar törvények szellemében érvényesíteni, miért ellenkeznék a pátens előtt keletkezetteket szinte bár mikor — legalább az elévülési idő alatt — érvényesíthetni? Annak, hogy a pátens után keletkezendő öröklési jogok az osztr. törvények szerint ítéltessenek meg, oka abban is keresendő, hogy az akkori törvényhozás már a pátens életbe lépte előtt — mint ezt az 1853. évi april 18-án kelt rendelvény tanúsítja — a telekkönyvek behozatala iránt előkészületeket tett; a telekkönyvi intézmény czéljával pedig oly örökségi jogok feljegyzése és ez általi világlatban tartása, milyenek a régi végrendeletek által megalapított és a legkésőbb ivadékokra, sőt bizonyos családok kimúlta után idegen személyekre is kiterjedő örökségi igények volnának — meg nem egyez; a telek, rendelet szerint semmi más örökségi jogoknak, mint a családi hitbizománjfcoknak, és hitbizományi helyettesítéseknek feljegyzése — mely utóbbiak azonban a régi végrendeleteken alapuló, — mint fentebb kifejtetett — felette bizonytalan, és precarius jogtól lényegesen különböznek — megengedve nem lévén. Kimutattam a fentebbiek szerint, hogy oly öröklési 5