Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 54. szám

21 0 váltóra, ugy, hogy a jelenlétében irt váltó a kereseti A) alattival azonos legyen, határozattan nem állítja, de a váltó létrejöttének idejét, és jelesen az esztendőt sem tudja meghatározni és igy ezen vallomás a kereseti váltó valódiságát illetőleg határozottnak nem vétethetnék; miután továbbá az elfogadási aláírás iránti szakéi tői vélemény ezen bíróságot azon meggyőződésre, hogy ezen a váltó bélyegein kivül levő szavak „elfogadom —Halimb-' ugyanazon tentával és ugyanazon kéz által írattak, nem vezette, sőt ezen most emiitett szavak más kevésbbé biztos kéz írásának lenni mutatkoznak,— de ezenfelül ügyes hamisítás esetében az aláírás teljes hasonlatossága, és a szakértők egybehangzó véleménye, a mennyiben ez a perbeli egyéb körülményekkel nem támogattatik, az azt tagadó alperes feltétlen marasztalására teljes próbát nem nyújtana; miután végre az alperes által tagadásának támogatására előadott ezen kir. Váltófeltörvényszéknek m. é. 2233. sz. a. kelt határozata szerint döntőknek tekintendő azon körülmények, hogy t. i. a midőn a váltó (és pedig felperes kereseti állítása szerint 1865. évi február hava 7-én, a felperesi tanuk egybehangzó vallomásai szerint ugyanegy, de általuk meg nem határozott napon) kiállíttatott illetőleg Hoffman S. testvére által kitöltetett, ugyanakkor pedig alperes által is Pápán elfogadtatott, — most emiitett alperes azon egész nap a kibocsájtási és elfogadási helytől távol eső vidéken vala, és hogy a kereseti váltó kelte és forgatási ideje közt Hoffmann S. 2 •|. szerint maga nevében is kijelentette, hogy neki az emiitett egyezségben érintett követeléseken kivül alperes ellen mi egyéb keresete nincs, holott a kereseti váltónak már birtokában létezni kellett, — a kihallgatott tanuk által igazoltattak, és igy ezen körülmények is alperesnek az elfogadás valódisága ellen emelt tagadását támogatják, ily körülmények küzt tehát az elfogadási aláírás valódisága tekintetéből az eskü általi bizonyításnak volna helye, ezt pedig jelen felperesnek mint forgatmányosnak — és tekintettel a m. é 7504. sz. jegyzőkönyv 2-ik lapján tett nyilatkozatára odaítélni nem lehetne, — az eljáró elsőbirósági Ítélet megmásitása mellett a vtk. II. R. 99. §. e) pontja értelmében a fenebbi esküt alperesnek odaítélni és eunek le-vagy le nem tételétől ezen per érdemleges eldöntését függővé tenni kellett." Ezen kir. váltófeltörvényszéki ítélet ellen felperes felebbvitellel élt; és ebben kifejtette, hogy az aggálytalan Pichler Mór tanúnak vallomását határozatlannak mondani nem lehet, miután e tanú körülményesen leirja a váltót, mely jelenlétében elfogadtatott, leírja a helyet, hol az elfogadás történt, valamint a gyertyavilágot, mely mellett az elfogadás a váltóra vezetetett. Azért tehát mert a tanú ezen esemény napjára nem emlékszik, vallomását határozatlannak mondani annál kevésbbé lehet, minthogy a tanú hit alatti kihallgatásra nem számit ván a napot fel nem jegyezte. Legnagyobb súlyt kölcsönöz pedig e tanú vallomásának azon körülmény, hogy a vallomás Krámer Lipót aggályosnak mondott másik tanú vallomásával minden körülményekben megegyez. A mi a szakértői véleményt illeti ennek probaerejét a vtk. II R. 99. §. d. pontja határozza meg; ezt a bírónak elvetni ép ugy nem lehet, mint nem lehet az aggálytalan két tanú vallomását. A kir. Váltófeltörvényszék által a szakértői vélemény ellen felhozott gyanú azon feltevésen alapszik, mintha az elfogadási kijelentésnek a bélyegre és bélyegen kivül irt részei külön tentával és külön kézvonással lennének írva, holott a kézvonás különbségét sem a szakértők sem az ezek véleményét magáévá tett első bíróság nem tapasztalta; a ténta különbségét pedig alaposan csak vegyészek birják meghatározni. Ide járul az is, hogy a kir. v á 11 ó f e 11 ö r v é n y s z é k aggálya szerint az elfogadási kijelentés bélyegre vezetett részének valónak kell lenni, miután „az ügyes hamisításhoz" két külön ténta és kéz nem használtatik; már pedig hogyan juthatott volna a váltó kibocsájtója olyan három ftos két darab bélyeghez, melyen a nagyobb adósságot tagadó alperes való aláírása volt és melyen a leszakitás jelei ne mutatkozzanak ? Továbbá a szakértői vallomás probaerejét az 1862. évi 2090. sz. alatti váltófeltörvényszéki, és azon évi 130. sz. alatti Hétszemélyes táblai határozatok által kimutatott gyakorlat ellenére, a kir. váltófeltörvényszék jelen esetben azért tagadta meg, mert ezen vallomás a szerinte döntőknek felvett többi perbeli körülmények által nem támogattatik ; ily körülményekül pedig felhozatik, hogy alperes a kelet napján annak helyén nem volt, hogy a váltó kibocsájtója a váltó kelte és forgatása közti időszakban oly nyilatkozatot tett volna, miszerint alperes neki az egyezségben felsorolt összegeken kivül nem adósa. Már pedig ezen körülmények annyira fel vannak világosítva, hogy a tagadott aláírás valódiságára nézve gyanút férni nem engednek. Különösen az első körülményre nézve felperes maga megvallja, hogy az elfogadás, melynek keltét a vtk. L R. 70. és 72. §§.szerint kitenni nem szükséges, nem a kelet uapján történt,és igy alperesnek a keletkori távolléte az elfogadás valóságára vagy valótlanságára semmi bizonyítékkal nincs; — a kibocsájtó kérdéses nyilatkozatára nézve pedig megjegyzendő, hogy azt, minthogy egy harmadikkali visszonyból származó kifogást tartalmaz, a forgatmányos ellen nem érvényesíthetni, azonkívül a kibocsájtó nem saját nevében hanem mint Pick testvérek végrehajtási megbízottja irta azt alá. A 2. sz. alatti okirat pedig alperes számítása folytán akkép szerkeztetett, hogy annak első részébeu, mely a gyanuébresztő nyilatkozatot magában foglalja, alperes beszél, és a kibocsájtó alább külön nyilatkozatot adott, melyben alperesnek az egyezkedésen kivüli adósságai nem említtetnek. Végül a váltófeltörvényszéki ítélet azon kérdésére, hogy a hit melyik félnek Ítélhető meg, felperes azt jegyzi meg, mikép a magyar váltótörvénykezési szabályok sehol sem tiltják azt, hogy ha a felmutatott bizonyítékok félproba erejüeknek találtatnak, a pótló hit a tényben forgó egyénuek Ítéltessék meg — akkor is, ha ezen egyén a perben nem állana; sőt a kereskedelmi könyveknél egyenesen megengedik, hogy a pótló hit azon egyén által tétessék le, a ki a könyveket vezette. Tehát épen nem áll a váltófeltörvényszék azon indoka, hogy a teljesített próbáknak és a Hoffman által leteendő hit ajánlatának mellőzésével, a hit alperesnek Ítéltessék, — csak azért, mert Hoffman a perben nem áll. Az ügy jelenleg a főmlgu Hétszemélyes tábla váltóosztályának határozatára vár, m;lyet annak idejében a szakértő közönséggel közölni el nem mulasztandjuk. Irodalmi értesítés. — A magyar alkotmány ujabb törvényei s az 1848-i törvények módosítása. Kiegészítő jegyzetekkel. Pest Kiadja Heckenast Gusztáv 1867. 40 1 a p. Ára 30 kr.