Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 54. szám

Pest, 1867. péntek jnl. 19. 54. szám. Kilenezedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOK, Tartalom.-Jogi kérdés. — Váltójogi eset (Vége.). — ^rodMroi értesítés, — Hivatalos tudnivaló. Jogi kérdés. Lehet-e telekkönyvileg bekeblezett tulajdoni jogot oly örökségi jognak feljegyzése által korlátolni, mely az 1853 évi május 1. előtt kelt végrendelet által megállapitott öröklési sorrenden alapulván, mé^ nem keletkezett, s igy még eddig nem is érvényesítethetett ? J) Udvari tanácsos Mihajlovics Miklós úrtól. Noha már 14 év folyt le azóta, mióta az 1852 évi uov. 29-én kelt, úgynevezett ősiségi pátens érvénybe lépett, s rendeletei szerint számos jelentékeny per döntetett el; mégis mint ezt egy legújabb időben hozott birói Ítélet tanúsítja, a nevezett pátensnek az örökségi igényekre vonatkozó és a telekk. rendelettel kapcsolatban álló jogszabályai, melyek szerint a bíróságoknak a még folyamatban lévő perekben ezentúl is itélniök kell, ellenkező értelemben is alkalmaztatnak. Czélszerünek tartottam tehát e tekintetbeni nézeteimet a jogtudó közönség elé terjeszteni, mire különösen a következő jogeset, és az arra nézve hozott birói Ítélet adott alkalmat. Ugyan is bizonyos, ez előtt — ha jó vagyok értesülve — 30 évvel, üe minden esetre jóval előbb, mintseui az ősiségi pátens életbe lépett — meghalt Szecsánaez nevü szabadkai birtokos jelentékeny, Szabadka város határában fekvő ingatlan vagyonáról végrendeletileg akként rendelkezett, hogy azt leközelebbi Szekulics, és ha nem csalatkozom, Kapatnadzsin nevü rokonai, és ezeknek törvényes örökösödési rend szerinti utódjaik haszonélvezeti joggal birják, és mind két család kimúlta után azt a városi szegények, illetőleg a kórház alapja örökölje, egyúttal abbeli kívánságát kijelentvén, hogy ingatlan vagyona mindig „Szecsánaez" nevet viselje. Az örökhagyónak — mint mondám — az ősis. pat. keletkezténél jóval előbb bekövetkezett halála után a nevezett rokonok a vagyont birtokukba vették, és azt azok utódjai most is birják, a nélkül, hogy a kórháznak a fentebbi végrendeleten alapuló jogai biztosítása végett valami intézkedés tétetett volna. Az 1855. évi telekkönyvi rendeletet megelőzött helyszinelési utasítások folytán a telekkönyvek Szabadkán is felvétetvén, nem — mint a helyszinelési utasítás értelmében kellett volna — a Szekulics és Kapatnadzsin nevü teltleges birtokosok, hanem a már rég meghalt Szecsánaez nevü örökhagyó, illetőleg hagyatéka Íratott be a telekjegyzőkönyvbe. Ezt észrevévén a nevezett tettleges birtokosok, kik hihetőleg a telekkönyvek felvétele alkalmával jogaik biztosításáról nem gondoskodtak, a tkönyvi rendelet 5-ik §-ában kitűzött felszólamlási határidő eltelte után ugyan, de tekintettel az 1856. évi ministeri rendeletre — (birodalmi törv. lap 218. sz.) — miután az érin') A jelen jogesetben, hazánk egyik legkitűnőbb egyik legalaposabb készültségu és tapasztalatú jogtudósa által fejtegetett jogelv kérdését nem mulaszthatjuk el törvénytudóink figyelmébe ajánlani. Szer k. tett helytelen beigtatás által senki sem nyert telekkönyvi jogot — törvényes időben a /árosi tiszti ügyész, mint a kórház képviselője ellen a telek. rend. 3-ik §-ának 1-ső pontja értelmében felszólamlási, illetőleg telekkönyvi kiigazítási keresetet indítottak, és abban azon kérelmet terjesztették a tköny vi hatóság elé, hogy Szecsánaez örökhagyónak neve a tkkönyvből kitörültessék, és abba saiát no veik írassanak be, miután a helyszinelési utasítás sz-srint nem megholt személynek, hanem a tettleges birtokosnak nevét kellett volna a telekkönyvbe beigtatni. Ezen kereset felett a telekkönyvi rend. 22. és köv. §§-ai értelmében lefolyván a tárgyalás, — a városi törvényszék mint telekk. hatóság a felpereseket keresetükkel elutasította 5 azonban a kir. tá bla a felperesek, mint tettleges birtokosok neveit a telekkönyvbe heiratni, de egyúttal — és ez az, a mi itta kérdés tárgyát képezi — a kórház örökségi jogát feljegyeztetni rendelte. Valamint egy részről néssc tem szerint a felperesek, mint tettleges birtokosok neminek beiratása mind a helyszinelési utasításnak, mind pedig a tköny vi intézménynek megfelel, szintúgy más részről cz utóbbival, és az ősiségi pátenssel ellenkezik a kórház öröklési jogának feljegyzése. Ugyanis a tkönyvi rend. 3-ik §-ának 2-ik pontja szerint a telekkönyvek elkészülte után csak azok szóllitandok fel jogaiknak a telekkönyvbei feljegyzése végetti fölszólamlásra, a kik kimutathatják, hogy az ősiségi pátens értelmében örökségi, illetőleg ősiségi jogaikat már ér vény e s i t e tt é k ; az ősiségi pátensnek 9-ik §-a pedig azt rendeli, hogy 1853. évi május 1. mint a pátens, és az osztr. polg. t. k. életbeléptének napja előtt keletkezett örökségi jogok egy év alatt a pátens életbe lépte napjától számítva, tehát 1854. évi april 30-ig különbeni jogvesztés terhe alatt érvényesíttessenek. Ennél fogva csak oly örökségi jogokat, melyek 1853. évi május 1-je előtt keletkeztek, és ezeket is csak akkor, ha a kitűzött egy évi határidő alatt érvényesíttettek, kell, és lehet kimutatni, és pedig a végre, hogy, ha a kitűzött határidő alatt indított örökségi per még akkor, midőn a felszólamlás történt, folyamatban volt, a pernek folyamatban léte a telekkönyvbe feljegyeztessék, ha pedig a per már eldöntve, és az örökségi jog a felszólamlónak oda ítélve volt, ugyanezen örökségi jog, illetőleg ennek alapján a tulajdonjog az uj telekkönyvbe átirattassék; minden más, csak a pátens után keletkezendő, vagy előbb keletkezett, de a kitűzött határidő alatt nem érvényesített örökségi jog mind a kimutatástól, mind pedig a telekkönyvbei feljegyzéstől kizárva, lévén. A kérdéses esetben tehát a kórház örökségi jogát, miután az sem 1853. május 1. előtt nem keletkezett, sem az emiitett határidő alatt nem érvényesíttetett, nem lehet feljegyezni; — mert különben is a törvénynek világos szavai szerint csak vagy a megindított, de még függő örökségi per feljegyzendő, vagy a már megítélt örökségi jog átíratandó — 54