Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 53. szám

Pest, 1867. kedd jul. 16. 53. szám. Kílenezedik évfolyam. TORVÉNYSZÉKI (N\ll\0K, Tartalom; Váltójogi eset.— Jogeset csatorna költség megtérítésé iránt. — Irodalmi értesítés. — Hivatalos tudnivaló. Váltójogi eset. Közli: B r ó d e Lipót jogtudor ügyvéd ur 1) Lehet-e azon körülményből, hogy az elfogadó a váltó kelte nap­ján a kibocsájtási helyen nem volt, a váltó hamis voltára következtetést vonni. 2) Az elfogadó és forgató közt bizonyos határozott összeg iránt egy harmadik személy nevében kötött egyességböl lehet-e jog- és oksze­rüleg következtetni azt, hogy az elfogadónak elfogadási aláírása egy olyan váltóra nézve, melyről az egyességben említés nem tétetett, mert nem is tétethetett, hamis legyen ? S lehet-e egyátalán egy ily egyes­séget harmadik személy ellenében jogérvényesen felhozni? 3) A szakértőknek egybehangzó vallomása az aláírás valódiságá­nak tagadása esetében tesz-e teljes bizonyítékot ? 4) A polgári ügyekben hozott Ítéleteket lehet-e gyauu okokra állapittani ? A következő váltónál fogva: — „Kelt Pápán febr. 7-én 1865. Ér 8165 írt. 1865. aug. 21-én fizessen ön e váltónál fogva nekem vagy rendeletemre nyolcz ezer egyszáz hatvanöt frt. o. é. s tegye számvitelbe tudósítás nélkül. Perlaky Gábor urnák, Halimbán; fizetendő Pes­ten 3 korona utcza 13. sz. házban Bőke Gyula urnái. Hoffmann Sámuel m. k. Elfogadom Perlaky G-ábor m. k. halimbai birtokos. Hátul: Helyettem Freund Móritz ur­nák vagy rendeletére ; értékét készpénzben megkaptam Pápán 28. május 1865. Hoffmann Sámuel m. k.1' Ezen váltó lejáratkor ovatoltatott. Freund Mór for­gatmányos 1865 aug. 22-én a pesti kir. váltótörvényszék előtt perbe fogta Perlaky Gábor elfogadót, aki a tárgya­lás alkalmával az elfogadási aláírást megtagadta, és az aláírás hamisságát következő adatokkal igyekezett tá­mogatni : t. sz. alatt bizonyítványt hozott arra, hogy az elfo­gadó a váltó kelte napján Pápától egy napi távolságban tartózkodott. 2. sz. alatt Hoffmann Sámueltől, mint Pick testvérek végrehajtási képviselőjétől egy 1865. mart. 30-án kelt nyilatkozatot mutat fel, melyben a nyilatkozó a jelen alperes elleni végrehajtásnál kötött egyezségben kijelenti, hogy egy 300 frtos váltón kivül alperes ellen semmi kö­vetelése nincs. 8—10. sz. alatt keresetleveleket mutat fel, melyek­kel Hoffmann Sámuel őt a váltó kelte előtt egy nappal apróbb összegekért beperelte, s ebből azt K övetkpzteti, hogy Hoffmann akkor nagyobb sommát neki nem köl­csönözhetett. Végül hitet ajánl arra, hogy az elfogadási aláírás tudtára és meggyőződése szerint hamis. Felperes ezen nehézségek ellen azt hozta fel, hogy a váltó nem a kelet napján fogadtatott el és ez a váltó­törvénynyel s a váltóüzlettel nem ellenkezik Hivatkozik továbbá Pichler Mór és Krámer Lipót tanukra, a kik az elfogadási aláírásnál jelen voltak. Felmutat E—K. alatt alperestől 6 darab kétségtelen ' aláirást, melyeket alperes előbb szinte megtagadott, de később valóknak ismert; és ezeket a váltó elfogadási alá­írásával szakértők által kéri összehasonlitatni. — A 2. sz. alatti egyezségben foglalt nyilatkozatból vont nehézsé­get akkép oszlatja el, hogy ezen egyezség első részében, hol a többi adósságokróli nyilatkozat foglaltatik, nem Hoffmann, hauem alperes beszél; és hogy Hoffmann az egyesség második részében is nem saját, hanem megbí­zottja nevében nyilatkozott. Egyébiránt e kifogások fel­peres mint forgatmányos ellenében a vtk. I. R. 29. §. ér­telmében nem is érvényesíthetők. Végül próbái mellé még pótló hitet is ajánl mind maga, mind Hoffmann részéről arra, hogy az elfogadási aláírás való; próbáinak teljes sikeretlensége esetén pedig alperest a tisztító hittel megkínálja. 1866. Martius 2 án 12854. sz. alatt Pichler és Kra­mer tanuk vallomása megérkezett. A két tanú egyhangú­lag vallja, hogy a kereseti váltóra alperes az elfogadási aláirást előttük sajátkezüleg vezette rá, hogy Hoffmann ekkor alperesnek egy nagy csomó pénzt adott; továbbá az ellenkérdő pontokra leírják ez esemény helyét, idejét és egyéb körülményeit részletesen, de az elfogadás nap­jára nem emlékeznek. A második tanú ellen alperes azon kifogást tette, hogy ez Hoffmann Sámuelnek rokona, és ennek igazolá­sául szinte tanukat hallgattatott: 1866. Martius 28-án 18246. sz. a. pedig kivétetett a szakértők véleménye, a kik a tagadott aláirást az alpe­res által utóbb valóknak ismert E—K. alatti aláírásokkal összehasonlítván ha tározót t a n egyhangúlag ki­mondották, hogy a vonások jelleme és a szabad irás után ítélve, a váltó elfogadási aláírás mástól, mint alperestől nem származhatott. 1867. Január 18-kán 3134. sz. a. a pesti kir. váltótörvényszék ez ügyben marasztaló ítéletet ho­zott és ezt azzal indokolta: 1) Hogy alperes kifogásai birói figyelmet nem érde­melnek, mert a váltó elfogadásának nem kell szükségkép a kelet napján történni; továbbá a 2. sz. alatti végrehaj­tásijegyzőkönyv egy harmadik személynek ügyében vé­tetvén fel, azon nyilatkozatot, hogy alperes a jegyző­könyvben megnevezett sommákon kivül egyébbel nem adós csak maga alperes, nem pedig Hoffmann tette, a ki a nyilatkozatnak, miután Pick testvérek nevében szólt és a kereseti váltó még lesem járt, ellene sem mond­hatott. 2) A mi az elfogadási aláírás valósága tárgyában valló két tanút illeti, ezek közül Krámer Lipót tanúnak felpe­resseli rokonságabebizonyitottnak vétetvén, e tanú elvette­tett; azonban Pichler Mór tanú hitelessége ellen semmi adat fel nem hozatván, vallomása félproba erejűnek elfogadtatott. 3) Ezen félproba erejű bizonyíték kiegészíttetik a kihallgatott szakértők osszehangzó és határozott vélemé­nye által, mely szerint az összehasonlított névaláírások 53

Next

/
Thumbnails
Contents