Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 53. szám

214 annyira azonosak, hogy tekintetbe véve alperes apró írásának sajátságait, kétség sem foroghat fenn az iránt, miszerint a név aláirások azon egy kéztől származtak, s miután az eljárókir. váltótörvényszékáltal szinte osztott szakértői vélemény a tagadott aláírás valóságát a vtk. II. R. 99. §. d) pontja szerint teljesen bizonyítja: ez alapon alperest elmarasztalni kellett. A kir. váltófeltörvényszék azonban f. évi május lén 1244. sz. a. kelt határozatával az e. b. ítéletet megmásítván, azon esetre, ha alperes arra, hogy a kereseti váltón látható. „Elfogadom Perlaky Gábor halimbai birtokos" aláírás tudta és meggyőződése szerint hamis, a felperes által esetleg odakínált esküt leteendi, ugyanőt a kereset alól felmentette. Ezen ítélet in dokolását közelebb adandjuk (Vége köv.) Jogeset. A városi csatorna épitési költség követelés elöjogosultsága A városi csatorna épitési költség magát a házat terheli; Mint más kincstári s közadóbeli illeték minden magán jogczimekból származó követeléseket megelőzi; Megelőzi tehát a jelzálogos hitelezőket is; És pedig megelőzi még akkor is ha egy évnél régibb lenne; és ha mint ily régibb e nemű követelés zálogjoga telekkönyvileg bekebelezve nem lett volna is; és ha a kielégítési sorrendbe árverési feltételek közé fel uem vétetett is. így a csatorna dij nagyobb elöjogosultsággal bir a közadónál, melynél egy éven túl az elsöbségre telekk. betábláztatás szükségeltetik. Pest v áros tiszti ügyésze mint aházi pénztár képviselője Pest város tszékéhez 1865. mart. 29. benyújtott keresetlevelébenelőadja: miképTröschlerszül.Grerstenbrunner Rozália, mint jelenleg is Pest Ferencz külváros főutczában 205/25 számú háznak tulajdonosnéja, tartozik sz. kir. Pestváros stb. házi pénztárának a háza után •/. szerint esendő csatorna épitési költség fejében 506 frt. 54 krral, s daczára, hogy a csatorna 1861-ik évben elkészült, mai napig sem fizette ki tartozását. Időközben ezen ház árverés utján eladva lett, s vevő Hazay Lajos csatorna épitési költségben fentartott 600 frtot, mely összeg sorrend szerint ifj. Pfiszterer Nándort illetné; — ennél fogva esedezik felperes a törvszékhez, hogy vagy Tröschler Rozália, vagy Pfiszterer Nándor sommás szóbeli tárgyalásra megidéztessék, s 506 frt. 54 kr. csatornái épités költségeiben s ennek 1861. decz. 1-től számítandó 6°/n kamatjaiban s felszámítandó költségekben alperes marasztaltassék el. Tárgyalási határ időül 1865. máj. 12-ke tüzetett ki, mely napról a felek közös akarattal a tárgyalást 1865. jun. 9-re határozták. Ekkor l-ő rendű alperes Tröschler szül. Grerstenbrunner Rozália helyett megjelent Vaskó Endre ügyvéd mint törvszékileg kinevezett gondnok, s mivel az ügyről értesítést nem kapott, kifogást nem tesz — kérvén 11 frt. költségeit megállapittatni. Il-od rendű alperes nem jelent meg. Miután I-ső rendű alperes kifogást nem tett Il-od rendű alperes pedig meg nem jelent, kéri felperes tiszti ügyész 42 frt. 2 kr. költségeit megállapittatni. — A tárgyalás ezután még két izben elhalasztatott, míg végre 1865. decz. 22-én az érdemleges tárgyalás meg tartatott. Ekkor felperes tiszti ügyész megjelenvén beadja keresetét, — 1 •/. 3-/. alatti csatolmányai együtt a B. alatt kérvén annak értelmében Ítéletet, I-ő rendű alp. gondnoka nyilatkozatát már a 32888. sz. a. jkönyvbe beigtatván meg nem jelent. Il-od rendű alperes, ellenbeszédében előadja, hogy különösnek tetszik előtte, hogy egy harmadik támadtatik meg perrel, különben tagadja a mérnöknek a munkálatok körül tett felszámításait, mert ez csak magán mérnöki hivatal utján készíttetett, tagadja továbbá, hogy felperesnek ellene kereset joga s keresetének törvényes jogczime lenne. Ugyan is felperes városi ügyész keresetében elismeri, hogv Tröschler Rozália háza nyilvános árverés utján adatott el, s hogy a vételárból jogtalanul visszatartatott 600 ftnyi összeg, mely a kielégítési sorrend szerint Il-od rendű alperest illetné, s hogy e körülmények után Il-od rendű alperes ellen minő jogczimen indíttatott a kereset , azt nem érti; úgy látszik felperes tiszti ügyész keresetének jog alapjául a 3 '|. helyhatósági rendeletet fogadta el, de melyre csupán csak is a sommás per indokolására hivatkozik; mely 3 -/.alatti rendelet 15. §a azt rendeli, hogy a csatorna épitési költségek a telekkönyvbe bejegyeztessenek, azonban jelen esetben ily csatornázási költségek a telekkönyvben bejegyezve nem voltak, s igy a kielégítési sorrendbe és árverési feltételekbe be sem vétettek — s eszerint csak a házi pénztár mulasztotta el kötelességét, s ezen mulasztásáért egy harmadikat valóságos dologbini — s zálogjogától akar megfosztani. Hazay Lajosné szül. Boros Borbála Tröschler Rozália elleni ügyét ha megtekinti a törvszék láthatja, hogy sem a kielégítési sorrendben, sem az árverési feltételekben nem foglaltatik az, hogy a vételárból a csatorna épitési költségek is fedezendők, s mivel a sorrend megállapításánál bejelentve nem voltak, igy tehát ezen költséget a betáblázott hitelezők előtt követelni nem lehet. Kéri tehát alperes a felperest keresetével elutasitatni,saper költségek megfizetésében elmarasztatni, továbbá a Hazay L'ijos és Borbála hiteseknél még kivül levő vételárra vezetett 17712 sz. a. elrendelt letiltást feloldatni, s érvénytelennek kimondatni. Felperesi válaszban előadatik, hogy a helyhatósági világos intézkedés szerint ezen költséget a háztulajdonosok viselni tartozóak, továbá hogy Il-od rendű alperes az •/. alatti kimutatást kétségbe vonván, felperes beleegyezik abba, hogy ha 2-od r. alp. akarja, költségén tétessék meg a birói szemle, — felperes továbbá előadja, hogy ezen követelés telekkönyvbe be nem jegyeztetett, sa kielégítési sorrendben nem fordul elő. Ez azonban itten nem határoz, mert az ilyen elöjogos követelés a sorrenden kivül is fizetendő, kéri felperes a törvszéket ezek folytán 1-6 rendű alperest feltétlenül, Il-od r. alperest pedig feltételesen, a mennyiben t. i. első alperesnél kielégítést nem nyerne kereseti 50G frt. 53 krban s 1861. decz. 1-től 6 °|0 kamataiban 52 frt. 44 kr. költségekben elmarasztatni. Viszonválaszban alperes előadja, hogy tökéletesen elismeri, miszerint az •/. szerint a pénztárnak helyes követelése van l ő rendű alperesen, de annál kevésbé a Il-od rendű alperesen, mint jelzálogoshitelezőn, s mivel felperes követelését ellenében be nem bizonyította, kén őt 54 frt. költségében elmarasztatni. Ezek folytán sz. kir. Pest város törvszék e által 1866. mart. 20-án 75628. sz. a. következőkép ítéltetett. „Elsőrendű alperes Tröschler Rozália tartozik a Pest