Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 52. szám - Az igazságügyi javítások elhalasztása (Folytatás)

212 foganatosítással Mikloska János tanácsnok ur jelentéstétel mellett megbizatik. Mert: jelen kereset alapját tevő s -|. alatt csatolt folyamodvány kitételeiből kétségtelenné válván azon sérelem, mely szerint Fogd Sándor ezen törvényszék elnökét, illetőleg polgármesterét, s a tanács tagjait egyátalában vastagon megsértette, s következő tételei által úgymint : „nem akarok ama aljas törpelelkü" stb. továbbá: „de azt hiszem hogy polgármesteren kívül még több oly tagja is van a tanácsnak, kik korcsmában szőt cselszövények folytán hivatalra vergődve, roppant díjazás mellett nevüket aláírni alig tudva, hivatalokodásra egyátaljában ugy sem képesitvék" stb. a széksértési sérelem kellőkép igazoltatott. „Azon kifogása ellenben, mely szerint: jelen ügy a sértett törvényszék illetősége alá nem tartozik, — továbbá: jelen ügybeni megíeddetése két uton vétetett igényben, mint alaptalanok, figyelmen kivül hagyattak, mert a sértett törvényszék, illetőleg tanács törvényes jogosultságában áll, az ily sértegető ellen, — ki különben a város terület illetősége alá tartozik, — a törvényeink értelmében illetékesen eljárni, s minthogy a széksértést elkövető egyszersmind tiszteletbeli tanácsnok, mint nagyobb beszámítás alá eső bűnös — cselekvény megfeddetésiért, egyúttal — az illető felsőbb hatóságnáli fegyelmi uton történendő megbüntettetése is joggal kérelmeztethetett: igy a II. 69. 1635. 89. 1649. 94. 1655. 108. és 1723. 57. törvényczikkek alapján 105 frt. o. é. pénzbirságra joggal büntethető volt. „A kérelmezett perköltségek ellenben, mint az ügy természetével ellenkezők, megállapíthatók nem voltak." Ezen marasztaló végzés ellen alperes semmiségi panasszal összekötött f e 1 f oly a m o dás t nyújtott be, és abban általa a perben kifejtett indokoknál fogva, de különösen azért mert ellene a fegyelmi vizsgálat már eszközöltetett is, — magát a kereset alól felmentetni kéri. Minek folytán a kir. ítélő táblán 1867. évi jun. 27-én 6595 sz. a. végeztetett. „A széksértés az 1635. évi 89. t. cz. ugy az ezt megerősítő 1649. 94- valamint az 1723. 57. bevezető és l ső szakasza szerint nyomban és ugyanazon ülésnek tartama alatt, melyen elkövettetett, megváltható 25 könnyű, tehát forintjával számitandó girával levén megtorlandó, miután ezekhez képest a vétkes, sem egy rendes, mint is költségekkel járó perrel nem terheltethetnék, sem a törvény azon jótékonyságától, hogy ha a végrehajtást bevárni nem akarná, 100 frt. helyett magát 25 írtai megválthassa, el nem üttethetnék, annál fogva ezen az alperes ellen helytelenül indított, a törvény előtt ismeretlen széksértési rendes folyamatú per, következve az abban hozott ítélet is megsemmisíttetik, és az iratok további intézkedés végett visszaküldetnek." Jogeset. (Vége.) A felebbezés következtében a k i r. i t. T á b 1 á n i t éltetett: „Felperes előbbi állapotba visszahelyhezhető keresetét a H. I. K. a. beperesitett uj oklevelek alapján indítván, eltekintve attól, hogy hitelesen ki nem mutatja, miszerint ezen iratokat a korábbi tárgyalás alatt fel nem találhatta, vagy elő ne mutathatta volna, mivel a H. a. ítélet az alperes Suklya Ilié tulajdona mellett tesz bizonyítékot, az I. a. végrehajtási jelentés pedig a felperesnek azon nyilatkozatát foglalja magában, mely szerint a végrehajtás tárgyát tett javakat tulajdonának állitá, mely állítása azonPesten, Í867. íiyomatott Kocsi S á nd o r által. {Érkbvy, Ualgóc* I ban éppen az alap és a jelen per tárgyát képezvén, alp. ellen mit sem bizonyít, a K. a. folyamodás végre alperes által sajátkezüleg aláírva nem levén különben is csak azt foglalja magában, hogy felp. mindaddig tulajdonosnak tekintendő, mig a rendes per uton tulajdonában nem háborgattatik, a G. a. legfőbb törvszéki ítélet által azonban felperes tulajdonától éppen azért fosztatott meg, mivel a B. a. egyességet alp. Suklya Ilié alá nem irta, ily körülmények közt a felp. által beperesitett új oklevelek oly nyomós bizonyítékoknak; melyeknél fogva az alapperben hozott ítéletek megváltoztatandók volnának, nem tekintet hetvén, felp. előbbi állapotbai visszahelyezés iránt indított keresetétől elraozdittatik, és a fel nem jegyzett költségek kölcsönösen megszüntetnek, ekkép az e. b. ítélete megváltoztatván , az iratok ugyanahoz leküldetnek. (1863. nov. 7. 9777. P. sz. a.) Felperes a kir. tábla ítélete ellen törvényes időben fel eb b ez ésse 1 él, és kifejtésében mindenek előtt előre bocsátja, hogy H. I.K. okmányok létezését az előbbi perben nem tudta, azért azokat nem is használhatta. Való, hogy a H. Ítélet alperes joga mellett tesz bizonyítást, de azon per, melyben ez ítélet hozatott, nem áll, és nem felperes hanem alperes és Marku Anna közt folytattatott, igy az ebből az I. és K okmányok alapján tett következtetést le nem rontja, hanem támogatja, mert alperes a kérdéses házat felperesnek eladta, Marku Anna az azon házon lévő örökosztály részét nem felperes, hanem csak alperes mint osztályossá ellen követelhette, ezen körülményből tehát alperes tulajdonára következtetést vonni nem lehet, mert felperes maga állítja, hogy a kérdéses házat alperestől vette, miből következik, hogy az tulajdona volt, de csak volt. mert a peres ház felére nézve alperesnek Marku Anna ellenébeni tulajdonjoga beismertetett, de nem egy szersmind felperes ellenében is, a később történt adásnál fogva. — Hogy az I. okmány csak felperes előadását foglalná magában, nem áll, mert az alperes jelenlétében történt, ki azt hallgatag beismerte, és csak ez által lett a ház Marku Anna részére vezetett végrehajtás alul felmentve, ugyan ez a K. folyamodásban is elismertetik, melyet bár alperes í.lá nem irt, de az bírói tárgyalás alapjául szolgálván, alperes azt vissza nem vonta, az tehát a B. szerződést tökéletesen kiegészíti. Más oldala is van a pernek, melyet a kir. táblai Ítélet egészlen érintetlen hágy, — az t. i. hogy az első perben felperes csak az alperestől megvett 904. számú ház és szóllő iránt szorítkozott védelemre, a mint ezt a E. tárgyalás mutatja, a később mástól megvett és a házhoz oda irt \ telek elő sem fordul, még is a határozat arra is kiterjed, a mi per tárgya nem volt, erre vonatkozólag felperes az elébbi állapotbai visszahelyhező perben a D. okmányt méltán mint uj okmányt tekinthette, és perelhette be, mert oly tárgyra vonatkozik, melyről az első perben szó sem volt, tehát nem is képzelhette, hogy az igény erre is kiterjed ; — kéri ezeknél fogva a kir. tábla ítéletének megváltoztatásával az elébbi állapotbai visszabelyhezésnek helyt adatni, és a 24 frt. ujabbi költségeit megítéltetni. Ennek következtében a kir. Hétszemélyes táblán Ítéltetett: „A H. I. K. alatti okiratok az alapperben hozott ítéletek megváltoztatására alappal nem bírván, a kir. Tábla ítélete helybenhagyatik, — és az iratok illetőségükhöz leküldettnek. (nov. 24. 1866. 18480. sz. a.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. y és Kocsi nyomdájában.) Hal-piaca és al-dvnasor sarkán 9. *». a.