Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 50. szám - Adalék a birói felelőséghez

Pest, 18ti7. péntek jnl. 5. 50. szám. Kilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, THrtalorn ; Adalék a birói felelőséghez. — Telekk. jogeset. — Visszahelyezés! jogeset. — Hivatalos tudnivaló. Adalék a birói felelőséghez. Bátran kimondhatjuk, miként aránytalanul kevesebb kár szokott okoztatni a perlekedő feleknek netán némely birák részrehajlása által, mint azok hanyagsága által, (a tudatlanságtól ez alkalommal eltekintvén). Igen, de mennyiben és ki felelős az ily uton okozott kárért? ügyrendtartásunk a polgári bíróságok részére nincs, az id. tvk. szab. 110. §. csak a váltótörvény II. R. 140. §-át vette át, mely az alaki törvénypontok meg nem tartásaért teszi a birót felelőssé, de időt neki uem szab. Igaz, hogy a volt udv. korlátnokságtiak i S62. jan. 23-án 9721. sz. a. rendelete a váltótörvszékek részérei utasítást a polgári törvényszékekre is kiterjeszté. de ebben az 1-ső §. csak kötelességévé teszi az elnöknek ügyelnie, hogy a birák teendőiket teljesítsék, jelesül a 6. §. szerint minden ügydarabot a következő ülésben előadjanak, a 26. §. pedig az előadóknak, hogy a sürgős ügyeken kívül minden mást az iktatószámi sorrendben vegyenek elő, — hanem már itt is hiányzik a büntetés kiszabása az elhanyaglás ellen, valamint ezen rendelet betüszerint a polgári törvényszékeknél nem is követhető. Határnak azonban mégis kell lenni ezek hanyagsága ellen — de hol van ez? az ón igénytelen nézetem szerint a dolog kiváló szükségessége folytán még a rendes codificatió munkálata előtt ministeri rendelettel is meg lehetne hagyni a törvszékek és bíróságoknak, miszerint minden közbeeső ügy számot 14 napi, s minden Ítéletet 30 napi záros határidő alatt elintézzenek, ez által a huzavona legnagyobbrészt megszűnnék. Van nekem például egy perem, mely 1864. nov. 7-én letárgyaltatott s utóbb már tolakodóvá lett sürgőlésemre 1867. jun. közepén intéztetett el, de nem ám véglesen, mert az előadónál volt 2 '/8 évi hányódás alatt az eredeti kereset belőle elveszett, mit most a fogalmazványról kell utólagoznom. Ehhez járul, hogy a kereset indítása idején tanúim, kik alperesnői tagadást, mintha férje után mit sem örökölt volna, a férj üzlete s mestersségéhez tartozott bútorzatot s szerszámokat a nőtől megvevén, megdöntötték s így részemre a kedvező kimenetelt biztosították 7olna, e hosszú idő alatt ismét ismeretlen helyre elköltöztek, s most ki sem hallgathatók, mely okból keresetemtől aligha el nem üttetem. Nem volna nekem jogom pervesztés esetén kártérítést követelni? De kin? az elnökön vagy előadón ? vagy mindkettőn közössen ? Ugyancsak egy 1864-ben megnyert, 1865. april 5-én az alperesi f'elebbezésre benyújtott észrevételeim elintézése által a kir. Táblára felterjesztetni keüendett perem sem terjesztetett fel, mert ki tudja kinek vétke által elveszett, mennyiben sehol nem találtalik. Miután a pert már első bíróságilag megnyertem, valakinek csak kellend akiszabott összeget megfizetni, de kinek? Alperes arra utal, hogy felebbezte, — a volt kiadó meghalt, — tehát az elnökség vagy összes törvényszék ? Van egy másik még czifrább ügyem is egy má^ik I | törvszéknél. 1864-ben elrendeltetett az árverés, hivatalból megállapított feltételekkel, mert az id. tvk. szab. 125. §-a szerint az ingatlan más hitelezők javára nem volt betáblázással terhelve, az árverés megtartatott, de a bir..okostárs nő folyamodására ugy a kir. tábla, mint a septemviratus által feloldatott, mert a 126. §. szerint kellett volna eljárni. Minthogy a birtokostárs nem hitelező, nézetem szerint is jó volt ugyan az elsőbirósági végzés, de a septemviralis határozat folytán elrendeltettek a szükségesek, s nekem mint felperesi ügyvédnek meghagyatott, ugy a hirdetési dijt viselni, mint a vadiumból levont árverési költségeket helyrepótolni, összesen vagy 43 ftot. Az uj árverés előtt alperes a 43 frt. felszámításának elleneszegült és saját s hitem szerint is alaposan, azért az előadó úrhoz fordulván általa oda vigasztaltattam, hogy miért nem recurráltam ama határozat ellen ?! Miért nem recurráltam ? ! íme előadásomból kitűnik, hogy egy felfolyamodással ezen törvszéknél legalább egy évet vészit az ember, s lelkiismeretemhez nem fért, hogy a már úgyis 6 éve zsurolt ügyet 43 frt. végett önmagam még egy évre elnyuzzam, — készebb vagyok saját zsebemből viselni, holott a hibát nem én követtem el, tehát igazságosan annak kárát sem viselhetem. —- De még nincs befejezve. Ugyanezen ingatlanság f. é. marczius 30-ra árverésre kitüzetvén, az adós 10—12 nappal a határidő előtt a kereseti összeget kamatostól s még a költségből is az á'tala vetett calculativ összeget letette a törvszékhez, kérve az árverés beszüntetését. Én ezt megtudva, több izben esengtem az előadó urnák, intézze el az alperesi kérelmet az árverési nap előtt , nehogy ismét haszontalan költségeskedést kelljen tennem; — azonban nem tette meg, minek folytán én kényszerültem az árveréshez kiutazni s a szbiró azt megtartani, mely alkalommal a birtok ismét eladatott. Az eladás után hatodnapra pedig elintéztetik az alperes pétizletételi kérvénye azzal, miként az árverés (mi időközben sikerrel megtörtént) beszüntetik, én pedig teljes követelési calculusom felsorolására tárgyaláshoz megidéztetem. A tárgyalás alkalmával ismét szóbeli panaszt emeltem az előadó urnái, de az ismét azzal vetette vissza, mért nem recurráltam? Az alperes árverés előtt tevén le a pénzt, az árverési költségekről nem akar tudni s ha tán azon okból, mert letéteménye nem teljesen merítette ki a követelési összeget, erre mégis marasztatnék, fel folyamodni fog, s így alig van ezen törvszéki osztály ügymenete mellett kilátás, hogy egy év folytán a pénzt megkapjam, holott ha a letétügy az árverés előtt elintéztetik, eddig el is feledhettem volna. Hát még ha csakugyan ezen másik árverés költségei is nyakamban hagyatnak s a letét után kamat sem számitatnék? Kit támadjak meg ezen káraimért? Felemet nem terhelhetem vele; — a törvszéket pereljem, hogy örökre elvágjam utamat előttük?! (Ez okért hallgatom el egyelőre a neveket.) Ne tessék e kifejezésen csodálkozni, mert hiszen jelen kifakadásra is csak a kétségbeesés késztetett, miután 50