Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 47. szám

188 kitűzött tárgyaláson a J e k e l f a 1 usyak kinyilatkoztatták, hogy miután az urb. utasítás 159. §. a provisorium által csak a volt földesuraknak volt jobbágyaikhozi viszonyainak tisztába hozatalára nézve rendeli az ideigleneget behozatni, s minthogy már kinyilatkoztatták, mikép ők ugy saját, mint a Bárcza y féle jobbágyoknál, az erdőből részt adni akarnak, azért a provisioriumra szükség nincs, mert az csak a tagosztály keresztülvitelét akadályoztatná. Egyébiránt is a jelen perben, minthogy a Bárczayak gyakorlatban nincsenek, jogperük pedig az ősis. ny. par. által megszüntettetett, nem is lehet helye a provisoriumnak, mivel reájok az 1836. XII. t. cz.-ben érintett kulcsok egyike sem alkalmaztathatik. Kérelmük tehát oda járul, hogy az erdőre nézve a provisorium szükségtelensége kimondassák, a regálékra pedig, melyeknek a Bárczayak jobbágyi telkén ekkorig gyakorlott mérés által törvénytelen birtokában vannak, a Jekelfalusyak világos óvástétele mellett a gyakorlatban benhagyassanak. A Bárczayak ezekre azt viszonozták, hogy a provisoriura minden közbirtokosságban szükséges, ez kitetszik a ny. par. 27. §-ából is, mely alaptörvény.Tagadják, mintha ők a helyi javadalmak használatában nem voltak volna; mert a valóságos használatot ők már az ellenfél által meg nem czáfolt okiratokkal kimutatták, melyekből világos, hogy ők a kérdéses perrel nem birtokhozi jogot kerestek, hanem az aránytalan használat korlátozását kérték. Mindezeknél fogva a Bárczay család a provisorium szükségességét kimondatni, kulcscsul a telkek öszeszeszámitását elrendeltetni kéri. Kolacsovszky Gergely a Jekelfalusyak által előterjesztettekhez ragaszkodik. Ezek folytán az u r b. t ö r vs z é k 1857. aug. 19-ről 745. sz. a. a telkek összeszámításának megrendelése mellett az arányosságot a határbeli javadalmakra és kisebb kir. haszonvételekre kiterjesztette. Ezen végzés mindkét fél részéről fölebbeztetvén a kassai urb. fótörvszék 1857. nov. 24-ről 616. sz. a. az e. b. határozatot megerősítette, mely a Bárczayak részéről közbetett felebbezés folytán a legfőbb urb. tszék által is 1858. mart. 24-ről 88. sz. a helybenhagyatott. Ezeknek kapcsában a Bárczayak 1860. oct. 29-én 1274. sz. a. az urb. tszék előtt az arányossági perben tárgyalást kértek kitüzetni, mely tárgyalásnál a felek kijelentették, hogy miután a fenforgó ügyben már a szepesmegyei törvszék előtt folyt perben nemcsak az előkérdés, hanem az ügy érdeme is megvitattatott, azért a pert a megkezdett irányban folytattatni kívánták, és pedig mind a két községet illetőleg egy pert kívánnák folytatni; mire a Bárczayak 1859. jul. 11-én keresetüket folyamatba tették, ebben előterjesztvén, hogy az 1836. XII. t. cz. I. §-a szerint a behozandó arányosság tárgyát képezik a határbeli közös haszonvételek ; ilyetén addig felosztatlan haszonvéselek pedig Jekkel és Margitfalván a mérnöki félmérés szerint az 1225 '2V10o holdat tevő erdőségek, a 82 25|. h. bokros helyek, — a 150 69|. h. legelő, — a 2% h. kopár sziklaföld, — a 13 8S> h. földhátak, — 161. 41'. h. haszonvehetetlenek, továbbá a tagosítás alkalmával kinyomozandó irtások, végre a korcsmáltatási haszonvétel. Ezen javadalmakhoz mindazok jogositattak, kik bármely javadalomhoz közös séget fentartottak, s annak tényleges birtoklását kimutatni képesek e tekintetben a nem használatbóli elévülésnek sincs helye; kérik tehát hogy közbirtokossági minőségük itéletileg kimondassék; közös részeltetésük a fent elősorolt határbeli haszonvételekben elhatároztassék, felosztási kulcsul az 1836. XII. t. cz. 2. 3. 9. §§-ai értelmében a telkek összeszámítása elrendeltessék, és a perköltségek az ekkép megállapítandó kulcs szerint vettessenek ki. A Jekelfalusyak felhozták, hogy a Bárczay család már 1821 ben a Jekel és Margit falusi határ %ada iránt gyökös arányossági pert emelt a kir. tábla előtt azon okból, mert birtokot akart nyerni, különben gyakorlatból! arányossági pert indított volna. Az ősis. ny. par. azonban a gyökös arányossági pereket megszüntette. Az urb. per folyamatba tétele alkalmával legalább ideiglenesen be akartak a Bárczayak a birtokba csúszni, azonban a bemellékelt Ítéletek szerint így sem érhettek czélt. Végre a jelen pert inditotlák, de ezen keresetüknek sincs helye, mert ők a 2. és 3. sz. a. szerint a határbeli haszonvételeknek birtokában sohasem voltak, s azért tagadják alperesek azon felp. állítást, mintha ők a határbeli haszonvételek tényleges birtokában volnának; — a jelen per sem tekiniethetik egyébnek, mint az ősis. ny. par. által megszüntetett gyökös per folytatásának, azért tehát ezen per is megszüntetendő stb. Ezen tárgyalások után az alispányi biróság 1863. jan. 17-én 199. sz. a. ítéletében felpereseket azon keresetbeli kérelmükkel, mely szerint itéletileg kimondatni kérik, hogy alp. kötelesek legyenek felpereseknek az 183% : XII. t. cz.-ben gyökerezett Jekel és Margitfalu helységekre nézve közbirtokossági minőségüket és arányos birtokjogukat a Jekel és Margitfalu községekben fekvő határbeli közös javadalmakra, úgymint közös erdőre, legelőre, szántóföldekre, megyékre, haszonvehetetben és sziklás térekre valamint a kiváltható irtásföldekre, a telkek összeszámítási kulcs aránya szerint elismerni — elmozdította, azonban a felp. mint földes uraság által bírt volt urb. jobbágyok által eddig a közös és osztatlan állapotban levő erdőkbeni faizás használatát maga épségében fenhagyta,— ellenben alpereseket felpereseknek a Jekel és Margitfalu helységekben gyakorlott korcsmáltatási és volt urb. jobbágyai által használt maradék fuldekhezi közbirtokossági minőségűkhez arányos birtok igényüknek elismerésére kötelezte, és ez utóbbiak arányos felosztása szabályául, illetőleg birtok kulcsául az 183%. XII. t. cz 1. 2. 3. 7. és 9. §-hoz képest a kinuyomozandó telkek számát és az összesítési perben a mérnök által készített földkönyv szerinti egész birtokot, a közösböli foglalások kihagyásával bíróilag megalapította, továbbá a korcsraáltatási haszonvételeknek Jekelfalván két és Margitfalván szintén két helyütt leendő összesítését elrendelte és a közös költségen kisajátítandó helyiségeket meghatározta, és végre az emiitett helységek határaiban találtató erdők, irtványok és más közösségeknek az alp. Jekel fal usy család tagjai és azok engedményesei között leendő felosztását kimondván, ezekre nézve osztó birtokkulcsul az egyértelmüleg még 1856-ban szept. 29 én C38 sz. a. bemondott elágazást biróilag megalapította és a perbeli költségek aránylagos viselésében a feleket elmarasztalta. Ezen ítéletet mindkét fél fölebbezte. Felperesek azért, mert közbirtokossági minősségüktől, s ennek következtében a helyi haszonvételekbeni részvéttől elmozdittattak ; mert a korcsmáitatásra nézve a mostani korcsmahelyek kisajátítása elrendeltetett, s a használat kulcsául a házhelyek felszámítása és a földkönyv szerinti összes birtok alapul felvétetni határoztatott. Alperesek íölebbezték, mert a perben ki van mutatva, hogy a Bárczav család urbériségen kívül eg-ve-