Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 45. szám - A legszükségesb törvénykezési reformok

181 a mely igőpontig a kereseti adó kivettetett — a később történtek pedig a szerződés eddigi jogérvényére visszaható befolyással nincsenek — nem változtatván a kötelezettség jogérvényén azon körülmény sem, hogy a szerződés a királyfürdőre vonatkozó kifizetési sorrendbe föl nem vétetett, és e miatt alperes a nevezett ingatlan vétárából cautiójára nézve kielégítést nem nyer, — mely utóbbi körülmény neki legfeljebb Ludányiék ellenében nyújtana külön kereseti jogot. „A kérdéses adó lefizetési kötelezettség teljesítését pedig követelheték nemcsak Ludányi felperesek, hanem ezekkel közösen Menkes M. és Gans B. is. „Mert a kérdéses szerződést ugyan alperes egyedül Ludányi hitvesekkel kötötte, de kötötte azt bizonyos ingatlan tekintetében — a mely nemcsak Ludányiékat, mint tulajdonosokat, hanem valamennyi jelzálogos hitelezőket is érdekli Ha tehát magát alperes mint azon ingatlan bérlője annak jövedelmi és házi adóját lefizetni kötelezte, épen a fönnebb előre bocsátott, és a telekkönyvi rendszerből folyó érdek és jogközösségnél fogva követelhetik Ludánviékkal közössen Menkes M. és Ganz B. mint jelzálogos hitelezők is, hogy az ingatlant többé jogilag nem terhelhető, s egyedül alperes személyi kötelezettsége tárgyát képező adó, a kifizetési sorrendből kitöröltessék, és egyedül alperes által kifizettessék — mert kü lönösen ki is mutatják a C. alatti végzéssel, hogy ha alperes az adót le nem fizeti, az adóösszeg mértékéig kevesebb kielégítést nyernek , s megkárosodnak. ,,A kereseti kérelemhez tehát habár külön alapon is — felpereseknek közős kereseti joguk vagyon. ,,Ennek folytán tehát alperest, minthogy nem tagadta, hogy a kereseti adó (eltekintve a nem határozó tollhibától) a kitett napig helyesen vettetett ki, — s hogy arra eddig mi sem fizettetett —a kereseti kérelemben elmarasztalni kellett. (1867. jan. 31. 1854. sz.)" Ez ítélet ellen a tárgyalás alkalmával alperes jogorvoslattal élvén, a szóval kijelentett semmiségi panaszszal egybekötöt fölebbezéséhez, törvényszabta időben, a következőkben terjeszté elő indokait. I. Hogy a tárgyalás alkalmával, mielőtt az ügy érdemében szót emelt, nemcsak a per alapjára nézve, mely a sommás e Íj á r á s jogkörét meghaladja, hanem azon szövevényes és rögtön tisztába nem hozható jogviszonynál fogva is, mely a keresetlevélben oly szétágazólag kifejtetik — ha mingyárt a sommás út kikötve volt is szerződésileg — kérte a keresetnek kellő megvitatása végett rendes perré átalakítását. E kérését annyival is inkább figyelembe vétetni kérte, mert az illető szerződés idézett pontja értelmében kikötött sommás szóbeli eljárási kedvezmény a szerződési felek, azaz Ludányi Ferencz és Anna mint a királyfürdő tulajdonosai és alperes között, mint haszonbérlő között megállapított tényről tesz tanúságot, minél fogva csak is ők vetették magukat a sommás eljárásnak kölcsönösen alá, de Gans , Menkes felperesek, kik a szerződésben, se közvetve, se közvetlenül nem szeszerepelnek, kikre a szerződési ügylet a legcsekélyebb mértékben sem hat ki, — jogtalanul hivatkoztak a szerződés eme pontjára, s nem helyesen tett az eljáró bíróság, azt reájok is kiterjesztvén. II. A kereset leszállítandó lett volna az eljáró bíróság által azért is, mert a felperesi keresetlevél két egymástól különvált j ogczi m e t foglal magában, ugyanis Ludányi Ferencz és Anna szerződés teljesítését követelik, míg Gans és Menkes a királyfürdő bíróilag történt elárverezésén sarkaló sorrendi kielégítésben szenvedett csorbáikat kérik kárpótoltatni. Kézzelfoghatólag kitetszik tehát, miszerint a keresetlevélben két különböző természetű, külön jogalapból eredő igények vannak összefoglalva, minélfogva alperes leszállító kifogása az eljáró törvényszék figyelmét különösen magára vonhatta volna, azon lényeges indokból is, mivel Gans nemcsak hogy felperességét, illetőleg azon körülményt, hogy ő az ide nem tartozó kielégítési sorrendben tényleg rövidséget szenvedvén, joga éledt volna a perbe avatkozni — nem igazolta; sőt a tárgyalás alkalmával felmutatott, s perhez csatolt sorrendi kimutatás szerint, követelése Menkes Manó előtt áll; már pedig Menkes Manó részben kielégíttetést nyert, s igy tisztán áll a dolog, hogy akkor Gans Bernát, ki Menkes Manót megelőzi a kielégítési sorrendben, semmi csorbát nem szenvedhet, igy tehát joga nem volt még legkedvezőbb esetben sem felperesként föllépni. De Menkes sem bir felperességgel, jogosnak vélt kárpótlási igényével Ludányi Ferencz és Anna hitvestársakkal fölléphetni, mert e föllépése törvényeink szerint világosan beavatkozásnak tekintetik: beavatkozásnál pedig megkívántatik a fenforgó jogalaphoz képest, a jog közösség, hogy a kereset tárgya egy legyen, s a kereseti illetőség világos kitétele; mindez pedig, mint fönnebb kimutattatott, hiányzik, sőt oly ténykörülmények emeltetnek ki, melyek az ügy benső lényegére tartozó s alább kifejtendő érvekkel öszszekapcsoíva, teljes mértékben helytelennek tüntetik ki a felperesi keresetet. III. Hogy a kereset alapjául szolgáló haszonbéri szerződés, a már rég jogerőre emelkedett kielégítési sorrendhez — mely szerint felperesek és az összes hitelezők az adónak az ingatlan vagyonból kifizetését elhatározták — most már egyátalában nem tartozik; de nem is tartozhat, mert az adó nem a kérdéses szerződést terheli, hanem a végrehajtott ingatlant, és se magán egyéneknek, se a kincstárnak semmi köze ahhoz, hogy mily haszonbéri szerződések maradtak függőben az elárusítandó, vagy elárusitott ingatlanra nézve, és ha kérdésbe jöhet az, hogy kárpótlást az elárusitás után követelhet-e valaki a felek közül, ugy bizonyára azt illetné meg a követelési jog, a ki a szerződés jogélvezetében a szerződés tárgyát képező ingatlan elárusitása által megakadályoztatott, — sez az alperes; — nem pedig azokat, kiknek semmi közük és befolyásuk nem volt a szerződés létrehozásában, sőt ellenkezőleg azáltal, hogy az ingatlan elárusítva lőn, közvetlen hasznot húztak, miután a vagyont terhelő követelésekre nézve, a mennyire az alap engedé, kielégíttetést nyertek. Azon föltételt, hogy alperes az adót fizetni tartozik, egyedül a szerződő felek és nem közvetlenül az illető adóhivatal irányában vállalta el; az adómennyiség tehát mindig a szerződésben kikötött haszonbéri összeg kiegészítő részét képezi, s igy lön törlesztve alperes által is, minélfogva — mint a perben felmutatott adókimutatásból is kitűnik — az adó kizárólagosan Ludányi Ferenczet és nejét, illetőleg ezeknek birtokát terheli, s nincs törvény, nincs jog és igazság, mely megfoszthatná alperest — szerződésénél fogva — rendbehozni Ludányi Ferencz és Annával ügyét; még pedig kölcsönös compensatio utján, s szoríthatná őt arra, hogy aLudányiék kezébe lefizetni kötelezett adót most már Gans és Menkes, vagy a kincstár javára fizesse le; eltekintve attól, hogy ilyetén lekötelezést a szerződés nem foglal magában; a kincstár sem követeli, de nem is követelheti, hogy az adót más törleszsze, mint a kit illett, s a kinek birtokara kivettetett.