Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 42. szám - Az ideiglenes törvénykezési reformok

169 resnő által az alperes lakásairól uj hirdetmény tétetett ki; — végre, hogy ezen utóbb említett hirdetés folytán augustus végével egy kis lakást évi lakásul kivett egy biztosítási hivatalnok. A vallomások feletti észrevételezési tárgyaláson felperesnő jelenvén meg, többek közt azt jegyzi meg, miszerint a tanúvallomásából kitűnik, hogy a szállás hirdetése a felmondási idő után történt. Ezek alapján 1866. febr. 14-én 67445. sz. a. Pest város tszéke mint első biróság által Ítéltetett: ,,Alperes á felperesi kereset alól felmentetik,s felperes köteleztetik alperes részére 25 frtra mérsékelt perköltséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhet mellett megfizetni. Indokok: Jóllehet alp. azt, hogy ő felperesnőt ama szándékáról , miszerint az általa kibérelt lakásokat meg nem tartva, azokat albérbe saját felelősége alatt kivánja kiadni, eleve értesítette volna, mivel sem igazolja. De miután Barcsa János hit alatti vallomásából kitűnik, hogy felperesnő az alperesileg kiszegezett lakczédulákat beszedette ugyan, azon lakások bérbeadását azután 8-ad napra maga felperesné szegesztette ki, s ez által a kérdéses lakosztályok feletti rendelkezési jogot tettleg magának fents.rtotta, mihez még ama körülmény is járul, hogy felperesnő ama állítását, miszerint ő értesülve lévén alperes szándékáról, ennek levelileg kinyilatkoztatta volna, hogy saját felelőségére a lakásokat másoknak kiadhatja, mivel sem igazolja, de ha ez igazolva lenne is, ez saját későbbi tette által lön meghiúsítva; miért is felperesnő keresetével annyival inkább elmozdítandó volt, mert ugyancsak Bacsa János vallomásából kitűnik az is, hogy felperesnő az alperesileg kibérelt lakások egy részét augusztus végével évi lakásul kiadván, már a kereseti összeg mennyisége sem lehetett megállapítható, végre felperesnő mint pervesztes fél a perköltségek viselésében elmarasztalandó volt." Ezen alperes feleknek 1866. mart. hó 7-én kézbesített Ítélet ellen mindkét peres fél felebbezést adott be és pedig alperes azon okból, mivel a 140 frt. előpénze e perben mint viszonkövetelés meg nem ítéltetett , holott e viszonkövetelést felperesnő a perfolytáu nem ellenezte, s e követelés ugyanazon kútfőből eredvén, más útra nem utasítható, — továbbá mivel felperesnő nem volt jogosítva ugyanazon lakást, ugyanazon időre másnak kibérelni, s minthogy ezt tette, a bérleti szerződést önkényüleg megszegte, az előpénzhez nincs joga. Kéri a 140 frt. előpénznek visszafizetésére felperesnőt köteleztetni; — költség 10 frt. Felperesnő fölebbezést adott be azon okok alapján 1-ör mert alperes felmentésének azon esetben lenne helye, ha alperes irányában a közlés után felperesnő az albérletet megtagadta volna. 2- or mert a kérdéses alperesi lakásoknak későbbi kifüggesztése nem felperesnő, hanem a végrendeleti gondnok által eszközöltetvén, alperes terhére ebből felperesnőre káros következtetéseket vonni nem lehet. 3- or. Mert Bacsa János házmester időközben a házból kitétetvén, ellenséges indulatból tette vallomását, mihez járul még azon körülmény is, hogy alperes a tanúnak ígéretet is tett. Kéri az első biróság ítéletének megváltoztatásával alperest a kereset értelme szerint elmarasztatni. Ezen felperesi felebbezésre alperes észrevételeiben megjegyzi: 1- ör hogy a helybeli szokás szerint miután a főbérlő íelelős a házbér összegért, ugyanezen főbérlőnek jogában áll kibérlési hirdetményt a házi ur értesítése nélkül kifüggeszteni, 2- or hogy a tanú nem gyanúsítható, minthogy épen azon körülmény folytán, hogy felperesnő házmestere lenni megszűnt, függetlenséget nyert, megvesztegetéssel pedig annyival kevésbbé vádolható, a mennyiben a per folytán is emiitett 10 frt. az alkibérlés átkezelése esetére levén neki Ígérve, miután az alkibérlést felperesnő lehetleniiette, ezen alkibérlésre vonatkozó ígéret megszűnt, — de sőt kijelenti alperes, hogy a kihallgatott tanú vallomása mellé póthitet is mindenkor kész letenni. Ezek befejezése után a kir. táblán ítéltetett: „A városi törvényszék Ítélete annak indokaiból helybeuhagyatik, és az iratok ugyan ahhoz leküldetnek, mely pernek stb." (1866. jun. 28. 16201. sz. a.) A kir. hétszemélyes táblán ítéltetett: „A kir, tábla ítélete felhivott okoknál fogva helybenhagyatik. stb." (1867. mart. 7. 24310.) Hivatalos tudnivaló. A m. kir. igazságügy ministeriumhoz gyakran érkeznek táviratok magán-egyénektől, leginkább Erdélyből, a melyekben majd az Ítélet felfüggesztése, majd az elrendelt végrehajtás betiltása kérelmeztetik. Nem is említve föl azt, hogy a perorvoslatok a fenálló törvények és törvénykezési eljárás szerint nem az igazságügyministerium. hanem a rendes bíróságok jogköréhez tartoznak, s hogy az igazságügyministerium felügyeleti joga nem az ügyfolyam megszakasztásában, sőt épen abban áll, hogy az igazságszolgáltatás gyorsasága és pontossága fölött őrködjék: kellő felvilágosításul egyszer mindenkorra figyelmeztetik a közönség, miszerint ily magán-táviratok, melyeket akárki álnév alatt is feladhatua, annál kevésbbé vehetők figyelembe, mivel azokból az ügy állása s a fenforgó körülmények iránt oly tájékokozás, mi nélkül alaposan és biztosan intézkedni nem lehetséges — nem meríthető. Kelt Pesten, 1867. évi május 27-én. A m. k. igazságügyministeriumtól. Ministeri rendelet. — A s a j t ó v é t s é g e k feletti esküdtszékek iránt. (Folytatás.) 32. §. Az esküdtszéki eljárásnál mind a vádlott, mind a közvádló azon joggal bir, hogy az esküdtszéki szolgálatra kijelölt 36 esküdtszéki tag sorából, mindegyik külön-külön 12 esküdtszéki tagot visszavethet, a nélkül, hogy ezen visszavetésnek okát adni köteles volna. 33. §• Ez oly módon történik, hogy midőn az esküdtszéki tagoknak a fentebbi 31-ik §. szerint egy edénybe vetett neveit a biróság elnöke egymásután kihúzza, ugy a vádlott mint a közvádló minden kihúzott névnél megkérdeztetik: ha azon tag ellen, kinek neve épen kihúzatott, akar-e visszavetési jogával élni? 34. §. Ha 12 oly tagnak neve lett már kihúzva, kik ellen seiu a közvádló, sem a vádlott visszavetési jogukkal nem éltek, e 12ből fog alakulni az esküdtszék ; ezért a nevek kihúzása mindaddig folytattatik, mig vagy ilyen 12 tag össze nem került, vagy mig visszavetési jogukat mind a közvádló, mind a vádlott teljesen kimerítették ; ez utóbbi esetben ugyanis, midőn t. i. mind a közvádló, mind a vádlott külön-külön 12, és igy összesen 24 kihúzott tag ellen éltek már a visszavetési joggal, azon 12 tag, kiknek ne-