Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 42. szám - Az ideiglenes törvénykezési reformok

Pest, IHt>7. péntek máj. 31. 42. szám. Hilenezedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom j Az ideigl. törvénykezési reformok. — Báró Josinczy László gyilkossági esete (Vége.) — Jogeset (Vége.) — Hivatalos. / Az ideiglenes törvénykezési reformok. Minden részről, minden vidékről a legélénkebb nyilvánulásával találkozunk azon óhajtásnak, és sürgetésnek, hogy törvényhozásunk mielőbb intézkedjék az oly magas fokra emelkedett törvénykezési bajaink orvoslása iránt. Igazságszolgáltatásunk állapotja a legsötétebb színben állíttatik elő ; kimondatik, mikép e jogi bajok, s kinövések a társadalom legfőbb érdekeit, a jogérvényesítést s jogbiztosságot már majd nem lehetetlenné teszik, a jelen jogállapotot majdnem elviselhetlenné alakították. Igazságügyünk kétségtelenül igy áll. Csak azt tehetjük hozzá, mikép a körülmények ugy hozták magukkal, mikép e súlyos bajok is, a felelős kormány behozatalaóta sem nyerhetek változtatást s javulást. Midőn azonban az égető szükség érzetében, azon tudatban, mikép e bajokon okvetlenül kell valamikép segíteni, ama nézeteket 9 kívánalmakat ujolag tolmácsoljuk — korántsem mondunk lapunkban uj dolgokat. Mi már évek előtt a legelsők közé tartoztunk, kik igazságszolgáltatásunknak az or. birói szabály-ezás foly» tán előállt súlyos bajait leplezetlenül feltártuk, kik sürgettük, hogy a közhatalom az oktroyálás veszélyes eszközén kivül minden egyéb módokon segélyt, javítást eszközölni siessen. És most legújabban sincs okunk sem arra, hogy igazságszolgáltatásunk rendkívül nyomorúságos állapotját palástolgassuk, de mé<r kevesebbé arra, hogy a semmit tevést ajánlhassuk, mi amazzal, a bajok hű felismerésével csak is legnagyobb ellentétben állana. De adtuk-e mi csak legkisebb, legtávolabbi jelét is azon szándoknak, vagy iránynak, hogy a jog terén semmi sem történjék? hogy jelenleg semmi javítás sem eszközöltessék ? Az igaz, mi is azon véleményt képviseljük, mely mint a politikában, ugy a jogéletben is a rombolást, a rögtönzött felforgatást, a merész experimentatiókat nem helyesli, s nem tanácsolhatja. Mi a jogi törvényhozás minden kérdésénél s feladatánál , egyedül alapos kiindulási pontnak, csak a jogi szükségességet, a gyakorlati czélszerüséget s hasznosságot fogadhatjuk el. A z egész jogrendszer előttünk e gyakorlati alapok s feltételek nélkül csak agyrémül tűnik elő. Ezen mellőzhetlen gyakorlati érdekek folytán, tudva, mikép a létező viszonyok folytán jogrendszerünk át nem alakitható, mi annak leglényegesb részében, a törvénykezésben gyökeres reformokat nem ajánlhattunk. Mi gyakorlati tekintetekből nem helyeselhettünk oly javításokat, melyek a meg nem változtatható rendszer keretébe bele nem illenek, sőt a melyek azzal kirívó ellentétben állanának. Az is igaz mikép mi ezen nézetekkel különös helyzetbe jöttünk. Mi, kiket midőn érvekkel czáfolni nem tudnak, szóbatudósoknak, elméleti rajongóknak csúfol- I nak, — épen mi kénytelenitettünk prakticus juristáinkat inteni s figyelmeztetni, hogy elméleti, elvont eszményekből ki ne induljanak, hogy intézkedéseiknél egyedül a gyakorlati szükségeket és viszonyokat vegyék tekintetbe, Mi épen azért ostromoltuk ezen u. n. prakticusok javaslatait, mert azokat a gyakorlati szükségeknek, a tényleges körülményeknek meg nem felelőknek találtuk, s azért azoktól gyakorlati sikert nem is várhatunk. Ez okból, bár minek tulajdonitassék, s bármikép rosszaltassék, mi kénytelenitetünk, a legfőbb gyakorlati érdekekből, ujolag azon legtisztább s legőszintébb meggyőződésünket nyilvánittani, mikép kivihet őségét és kellő sikert, javulást nem várhatunk sem attól, ha a bírósági szervezetben kikapkodva gyökeres változtatások eszközöltetnek,sem attól, ha uj ideiglenes perrend hozat i k be. Azonban mindezekből következik-e hogy mi semmit sem akarunk, hogy minden javítást s változtatást mellőztetni óhajtunk ? ]) Azokból csak az következik, hogy mi nem védhetünk oly experimentatiókat, melyeknek kivihetöségét be nem látjuk, melyeket el nem távolitható jogrendszerünk keretébe be nem illeszthetünk, melyektől épen azért gyakorlati eredményt, kedvező sikert igazságszolgáltatásunk gyorsítására s egyszerűsítésére nem is várhatunk. Következik másrészt viszont az is, hogy mi igen is sürgetünk javításokat, de csak olyakat, melyek az idő és viszonyok meg nem változtatható korlátjai között forogjanak, melyeknél a tényleges körülmények számításba vétessenek. Ennek megfelelőleg világosan felállítottunk két elvet t. i. hogy a jelen reformok csak a legégetőbb szükségekre szoríttassanak, és hogy gyökeres változtatások mellőzésével csak pótintézkedések eszközöltessenek. Mindkettő világosan kifejezi, hogy bizonyos javításokat határozottan sürgetünk, mi a semmittevés eszméjét teljesen kizárja. Sőt tovább mentünk. Mellőzve a legújabb években lapunkban felmerült számos reform eszmék-ismétlését, részletesen is kiemeltünk több reform intézkedést, miket jelenleg sikeresen alkalmazhatóknak tartunk. így részleteztük a perhuzavonás eszközeinek akadályozását, a felfolyamodások végtelen számának meggátlását, a végrebajtásási jog gyors érvényesítését, az áligények elleni szigort, a sommás perut, telepitvények stb. körüli kételyek és zavarok tisztára hozatalát, az oly nagy szükségü fegyelmi eljárás, felügyeleti rend, állandó elnökség, nyilvánosság stb. életbeléptetését stb. Ezen egyedül az ideiglenességre vonatkozó részletes reform javaslatok oly tények, melyeket lapunk számos czikjei bizonyítanak,2) melyeknek általunk való sürgeté]) Mint állitja ezt W ü n sc h (Jogt. Hetil).közönsége mistiücálására, és hihetőleg érvek hiányában, melyekkel állításainkat megczáfolhatná. Azért Wünseh — midőn lapjában (l é. 21. sz) e vádat 42