Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 41. szám - Ismét az igazságszolgáltatási ideigl. reformok. A nyilvánosság behozatala

1 85 ennél tehát jobban egy hamis tanú hamis vallomását megczáfolni képtelenség. — Miután magában az Ítéletben az állíttatik, hogy a gyilkosság BA. BB. szerint kevéssel 8 óra után történt, én pedig ugyanezen tanuk, valamint az FV, BE. és BF. alatti tanuk vallomásai tanúsítása szerint azon a helyen nem voltam, ellenkezőleg CA. és CX. alatti tanuk vallomásai szerint már 8 óra előtt otthon voltam, azon vád, hogy a néhai bárót az előre niegbajt gyilkosok kezei közé vezettem a Láng boltjából, hogy a tett színhelyéről jajt kiáltva, tántorogva távoztam, nem hogy beigazoltnak nem találtatott, hanem megczáfoltnak lett volna bíróilag megállapítandó, kivált miután ezen vád az Ítélet szerint is, egy hitetlenségeket beszélő,vallomásából kivehetőieg megvesztegetett, a bíróságot tévútra vezetni szándékozó, ok szerint rosz előéletű tanú vallomására van állapítva. Ezenkívül ugyancsak az ítélet szerint ezen tanúnak hitele Hankovics Györgynek VI. szám alatti vallomásával is megvan gyengítve, a mennyiben ennek vallomásából következtethetőleg kitűnik , hogy ezen tanú mint vagyontalan ember, repcze vásárlási szerződés czime alatt vásároltatott meg, s mivel törvény ellenesen második vádlott Blumenfeld Móricz kikémlésére záratott a börtönbe Blumenfelddel össze. — Végre kimondatik ugyan, hogy azon vád, miszerint én haszonlesésből gyilkoltattam volna meg a néhai bárót, semmivel sincsen igazolva, azonban még sem mondatik bíróilag megczáfoltnak a közvádló e tekintetben tett állítása, holott hogy a néhai báró tudomással bírt az általam követelésbe tett váltókról és adósságokról, s hogy a báró valósággal adósom volt, igazoltnak állíttatik a 19. számú iratcsomóban 8 számmal, továbbá betűvel jegyzett vallomásával Beukő Lázárnak és m.r alatti vallomásával Szentmihályi Ferencznek, — s miután ezen tanuk minden kétségen kivül hitelt érdemlő és tekintélyes tanuk, ezek által tökéletesen megczáfoltnak kell tartanom egy semmivel nem bizonyított puszta feltevést. És pedig annyival inkább, mivel védelmem readjén kétségbe vonhatlanul igazoltam nem csak azt, hogy volt a miből kölcsönözhettem a néhai bárónak és hogy a bárónak pedig szükségesképen kell annyi tartozásának lenni a mennyit én követelek hagyatékától, hanem még a mivel nem tartoztam azt is bizonyítottam t. i. hogy a kölcsön adott pénzt honnan szereztem s a néhai báró azt mire költötte. — Miután az elmondottak szerint minden ellenem emelt vádak azok legkisebb részletéig megvannak czáfolva tökéletesen, sőt a többször tisztelt ítélet szerint kimondatik, hogy lélektanilag is lehetetlenség, hogy a kérdéses bűntényt én követtem volna el, nem találhatom az ítéletet indokolva, ezt t. i. hogy büntelenségem ki nem mondatott. (Vége köv ) Jogeset. A bérlő a kibérelt lakásba be nem hurczolkodván, a felmondásul szolgálandott egy évnegyedre az elöpénzen kivül esö házbér fizetése alól felmentetik; ha a bérlő által a ház kapujára kiszegeztetett lakkiadási czédulákat a háztulajdonos levétette s összetépte; ha később ily hirdetéseket maga a háztulajdoaos szegeztetett ki a kapura, s ezzel a lakások feletti rendelkezési jogot tettleg önmaga részére igényelte s érvényesítette. NN". pesti háztulajdonosnő 1863. évi nov. 22-én indított sommás szóbeli keresetlevelében előadja, hogy Grö. rög Imre nevelő intézet tulajdonosa 1863. évi Jakabkor felvett, a bálvány utczai 2. számú házban három szállást és pedig az első emeleten egy nagyobb szállást évi 800 ftért, egy udvari szállást évi 210 ftért, és a 2-ik emeleten hasonlag egy utczai szállást évi 440 ftért oly kikötéssel, hogy a szállások után járó 1|1 évi 11 frt. 50 kr. világítási és szemét pénzt szinte évnegyedenkint Szentmihálytól kezdve előre fogja fizetni, (xürög Imre azonban e lakrészekbe nem költözött be, s a bér összeget sem fizette le 140 ft. előpénz kivételével. Időközben leszállított ároni kibérléüi jelentést ragasztatott ki fentnevezett Grörög Imre, de felperesnő nem tudván ennek czélját, e hirdetéseket leszedette, később azon ban értesittetvén felperesnő bérlőnek szándékáról, levelileg kinyilatkoztatta abbeli beleegyezését, hogy az albérletet saját felelőssége alatt Grörög Imrének megengedi, de Grörög Imre a szállások hirdetését kiadás végett többé ki nem tetette. Minthogy pedig a bérbevevő — kibérlést szándékát a tulaj dóssal közölni tartozott, s a mennyiben ezt elmulasztotta s igya bérbevett helyiségek üresen maradtak, a bérlő saját hibájának tulajdonítandó, az említett 3 szállás után világítás és szemet pénzzel együtt pedig egy évnegyedre 374 frt. esik s ebből 170 ft. előpénz levonása után még 234 ft. házbér járna felperesnönek, kéri alperest sommás tárgyalás után ezen tőke és járulékainak megfizetésében elmarasztatni. Ezen kereset rendes szóbeli útra tétetvén át, az érdemleges tárgyalás csak 1865. évi jul. hó 10-én tartatott meg, mely alkalommal alperes el lenbeszédében beismeri, hogy a felperesnő által emlit 'tt lakásokat kibérelte, de utóbb kívánalmaihoz megfelelőknek nem találván, azokat saját vesztességére kiadni kívánta, mi végből a házmesternek 10 ftot igért a kibérlés sikeresitése esetére, és (alperes) sajátkezű hirdetményt ragasztatott a ház kapujára. — De felperesnő a hirdetményt nem csak leszedette, sőt sajátkezüleg szét is tépte, mit a 2. szám alatti kihallgatandó házmester igazolni fog. — Állítja alperes, hogy az albérleti körülménynek előleges tudtul adása a bérbevételkor kikötve nem volt s ez okból tagadja, mintha a lakások albérletbe adásáról felperesnőt előlegesen értesíteni tartozott volna, sőt tagadja azt is, mintha felperesnőnek joga lett volna a hirdetményt leszedetni s eltépni s ez által a kibérlést alperes kárára lehetlenné tenni. Végre felhozza alperes, hogy felperesnőnek kereseti joga nincs, mert alperest felperesnő a kibérelt lakásokróli szabad rendelkezési jogától megfosztván, azokról önmaga rendelkezett azáltal, hogy a lakások kiadását saját kiszegezett hirdetményével jelenleg is hirdeti, sőt azok egyikét már a maga rovására ki is adta, következőleg alperest netaláni kötelezettsége alól önrendelkezési ténye által feloldotta, mi végből kéri alperes felperesnőt keresetével elutasitatni s az önkéntes rendelkezés folytán a felperesnőnek lefizetett 140 frt előpénzt visszaítélni s őt az okozott költségekben elmarasztalni. Válaszában felhozza felperesnő, hogy alperesnek hirdetménye következő tartalmú volt: „e házban több szállás leszállított áron kapható" s minthogy ily hirdetmény által háziuri jogait látta sértve s mivel azon házban több üres szállás is volt kiadandó, e hirdetményt roszlelkü gúnynak tekintette, mi végből a hirdetményt leszedette, de később alperes levele által értesülvén arról, hogy alperes e lakásokat saját felelőssége alatt ezélozza kibérelni, e kibérlésbei beleegyzésről azonnal értesítette alperest. — Tagadja felperesnő, mintha alperes ily hirdetményt önhatalmilag kifüggeszteni jogosított lett volna, e részben mit sem változtat a dolog lényegén azon