Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 41. szám - Ismét az igazságszolgáltatási ideigl. reformok. A nyilvánosság behozatala

164 Báró Josinczy László gyilkossági esete. Első bir. ítélet és felebbezés. (Folytatás.) 4. A rui már az Ítéletnek a per érdemére vonatkozó részét illeti, e tekiutetben az sérelmes reám nézve azért, mivel bárha magában az Ítéletben minden ellenem emelt vádak megczáfoltatnak, jelesen: bíróilag uiegczáfoltnak mondatik ki azon vád, hogy én egy lámpa-üveg becserélése ürügye alatt a kérdéses este a néhai szerencsétlen bárót hazulról elcsaltam volna , képtelenséguek állíttatik, hogy én a néhai bárót az utcza láttára leittatni igyekeztem volna, továbbá hogy a néhai báró ellen setét nyilatkozatokat tettem volna, s hogy a tett színhelyéről jajt kiáltva tántorogva mentem volna el, beigazoltaknak nem találtattak, azon vád pedig, mintha én követeléseim érvényesithetése tekintetéből szerveztem volna a gyilkosságot, birói figyelmen kivül hagyottnak kimondatik, ezenkívül kimondatik a tisztelt ítéletben, miszerint semmivel nem igazoltatik az, hogy én haszonlesésből gyilkoltattam volna meg a uéhai bárót, s ezenkívül más indok, mely engem a borzasztó bűntényre indított volna még csak nem is állíttatik, végre lélektanilag is lehetetlenségnek állíttatik, hogy egy oly előéletű ember mint én, egyszerre a bűnök oly magos fokára sülyedhessen, mint a milyennel vádoltatom; szóval az ítélet szerint az ellenem emelt vádak közül egy sem igaz, ennek daczára én mégis egyedül csak annak tekintetbe vételével, hogy a Szalovecz Ágostonnal kötött szerződésem csak egy párban készíttetett bizonyítékok hiányából mentettem fel s büntelenségem ki nem mondatván erkölcsilegj s terjesztését czélozta. Erre feleletül W. lapja 21. szban ujabb, még merészebb váddal illet,azzal hogy mi illető megjegyzését elferdítettük; mert szerinte ő azt mondá: hogy az 1844-i codex terv behozatalát fogjuk veszedelmes lépésnek nyilvánítani. Hogy nem ferdítettünk, idézzük saját szavait. Az igaz, hogy a bűnt. codex tervről is szólt — de nem csupán arról, hanem egyébbrőlis, azt írván: aT.Cs. talán a codex-terv behozatalában is vesszedelmes javítást s bonyodalmat lát, mint abbanhogya kerületi t á b 1 á k f e n n y i t ő ügyekben felebbviteli bíróságok leszne k." Ebből mindenki, ha magyarul tud, láthatja, hogy azon megjegyjegyzése együttesen két tárgyra vonatkozik amint összekötő szócska által, t. i. mind a codexre, mind a kerületi táblákra; és azért midőn abból azon hazug vádat nem pirult ellenünk kihozni, hogy mi szabadelvüséget vallunk, de minden ujabbkori eszmék s javaslatok ellen küzdünk — természetes mikép ezen vád okát értenünk kellett nemcsak a codex-tervre, hanem a kerületi táblákra is, miután vádja kiindulási pontjául a fent idézett szavai szerint mindkettőt edgyüttesen vette. — Azzal ha mint igéri, polémiát nem folytat velünk, csak megtisztelve érezzük magunkat; erre most is csak általa kényszeritettünk, a nélkül hogy lapját csak érintettük volna is; de ő tudhatja legjobban mikép mi eddig is minden provocatiók daczára mellőztük vele a polémiát; emlékezzék csak Szilágyi Virgil famosus czikjeire. Különben ha tudatlanság, éretlenség, szemtelenség által okot fogunk szolgáltatni az illető czimekre — azokat elfogjuk viselni; de a journalisticai illem s becsületesség durva megsértésének nyilvánítjuk, ha bizonyos tárgy feletti vitába malitiával egészen idegen dolgok kevertetnek, mint p. o. részéről az ismeretes curiai esetünk — mit azonban — hidje el — soha sem fogunk sem szégyenleni sem megbánni. — Még egy örömét kell elrontanunk; hitelesen tudjuk, mikép az 1844-i codexterv — mi szinte merész vádjai alapjául szolgált — és pedig épen az általa kigúnyolt oppositiónk szellemében — se nem fogmost behozatni, se nem fog revisió nélkül, mit mi sürgetünk, behozatni. megbélyegeztettem, holott a Szalovecz Ágostonnal kötött szerződésemnek a kérdéses bűnténnyel semmi egybekottetése nincsen s mint az védelmem rendjén kifejtetett, ezen szerződés által senkit sem károsított un meg, minek tanúsága az, hogy az ellen senki panaszt nem emelt. Az sem igaz, hogy azon szerződés akkor készült a midőn én már a néhai báró meggyilkoltatásával gyanusittattam, mert én azelőtt ezen ügyben a vallomásomról felvett jegyzőkönyv záradékából láthatólag csak mint tanú hallgattattam ki, de nevetséges is azt állítani, hogy az által vagyonomat, biztosítani akartam, mert ha azon követelések hamisak, melyeket Szaloveczre ruháztam, ugy azok az átruházás után sem lettek báhíijthatók, de azon szerződésnek két párbani elkészítése sem volt szükséges, mert az átruházott követeléseket ha Szalovecz be akarja hajtani, fel kell mutatnia, s így kétségtelenül köztudomásra kellett jutni a szerződés Szalovecz Ágostont terhelő részének is. Ezenkívül magából a szerződés természetéből láthatólag ennek bizodalmon kellett alapulnia, mely annak két párba készítését szükségtelenné tette; megjegyzendő, hogy a készített példány Szalovecz Ágostonnak adatott át, nékem pedig éppen nem volt okom annak egy példányát követelni. — E szerint tehát az, hogy én csak bizonyítékok hiányából mentettem fel, épen semmivel sincsen indokolva, annyival inkább, mivel a vádak nagyobb részéről ugyancsak az mondatik a felebbezett ítéletben, hogy azok bebizonyítva ellenem nincsenek, holott azok valósággal és tökéletesen meg lévén czáfolva, az ítéletben kimondandó lett volna, hogy azok meg vannak czáfolva. Ugyanis: — a vád azon pontja, hogy a bárót részegítő itallal le akartam itatni meg van czáfolva az ítélet szerint is, mert ha szinte a védelem rendjén ezen vád ellen czáfolat egészen újból fel nem említtetik is, ezen állítás magában az ítéletben is képtelenségnek állíttatik Ezenkívül kimondatik, hogy az ezen vádat bizonyitni akaró tanuk egyike együgyüaége miatt meg sem hiteltetett, másika pedig egy vagyontalan megbélyegzett, korhely életű ember; — s ezt egybevetve a védelem rendjén kifejtett azon körülménnyel, hogy a boltban, hol a leitatás czélba vétettoek állíttatik, igen sokan voltak s ezek egyike semtudsemmit az itatásról, — azt hogy ezen vád meg van czáfolva bíróilag ki kellett volna mondani. — Azon vádat, hogy ón a báró ellen setét nyilatkozatokat tettem volna, hasonlóan megczáfoltnak bíróilag ki kellett volna mondani, miután az ítéletben is beismertetik, hogy az csak egyetlen és oly tanú által állíttatik, ki hitelesítés alkalmával is nagy lelki furdalások között esküdött meg s ki d) szerint is hitelre méltatlan, ki három tanú által szembesítés alkalmával meghazudtoltatott, ki megvesztegettetésről is gyanús s az én nőmtől is pénzt akart kicsikarni, mi ha sikerült volna bizonyosan másként vallott volna. Annyival inkább megczáfoltnak kellett volna pedig ezen egyetlen tanú vallomására épített vádat kimondani, mivel a védelem rendjén kifejtetett, hogy ezen tanú saját vallomásában is megemlíti, hogy a néhai báró örököse Bölöni Sándor őtet az istállóba behiván 1000 frtot ígért vallomásáért; továbbá kifejtetett s okiratokkal tanúsíttatott, hogy többször tett hamis vallomást, — kifejtetett, hogy első kikérdeztetése alkalmával a beperesitett okiratokból láthatólag egészen ellenkezőleg vallott. — Ezenkívül az Ítéletből alább láthatólag a védelem rendjén okiratokkal kétségtelenül bizonyítva lévén, hogy a néhai báró az én követeléseimről tudott, s hogy adósom volt, nem is mondhattam, hogy követeléseim behajthatására a néhai báró halála szükséges,