Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 41. szám - Ismét az igazságszolgáltatási ideigl. reformok. A nyilvánosság behozatala

Pest, 1867. kedd máj. 28. 41. szám. Kilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Ismét az igazságszolgáltatás ideigl. reformok.— Báró Josinczy László gyilkossági esete (Folytatás.)— Jogeset.— Hivatalos. Ismét az igazságszolgáltatási ideigl. reformok. -•-y^. nyilvánosság behozatala. Azon nagy sürgősségű reform kérdések közé, melyek a szétáradozó indítványok tömkelegében, a működését már bevégzett igazságügyi bizottmány részéről, több más egyebek mellett, kellő figyelemre s méltánylásra nem érdemesítettek, sorolandó a törvénykezési nyilvánosság reformkérdése is. Mi pedig azt hinnők, azok igen alaposan fogják fel a dolgokat, kik a nyilvánosság behozatalának, főleg jelen igazságszolgáltatási körülményeinkben, kiváló fontosságot tulajdonítanak. Mi már 1861-ben — ismerve a magyar bírósági szervezet hiányosságát, és látván mikép a megalapított ideiglenes törvénykezési szabályok s intézmények, az igazságszolgáltatás körében, a jogbiztosság eszközlésére kielégítők, megnyugtatók nem lehetnek — ezen körülményeknek megfelelőleg a legsürgősb reform-teendőül a nyilvánosság behozatalát tüntettük elő. ,',Ha — mondottuk — a jogbiztosságra vonatkozó érdekek minél pontosabb kielégítését óhajtjuk; ha az j igazságszolgáltatásnak minél nagyobb függetlenségét s részrehajlatlanságát czélozzuk; ha a törvénykezésnek minél nagyobb fokonitökéletesítésére törekszünk; és ha az igazságszolgáltatás, valamint az azt kezelő hatóságok iránt minél nagyobb bizalmat akarunk ébreszteni, és szilárdítani, akkor legelső teendőnk az legyen, hogy a törvénykezésben teljes nyilvánosságot alapítsunk meg."1) Azon körülmények, melyek 1861-ben oly sürgősen ajánlották a nyilvánosság tényleges behozatalát, ugyanazon körülmények lényegileg jelenleg is fenforognak törvénykezésünk körében. És mi kiválóan ezen sajátságos körülményeink tekintetéből sürgetjük jelenleg is a nyilvánosságot, és nem csupán s nem is főleg ezen rendszer átalános érdekei miatt. Jelenleg is, bár a szabadelvüreformokra minden részről a legdicséretesebb törekvés nyilvánul, a létező körülmények súlya alatt, igazságszolgáltatásunk bajainak orvoslására csak ideiglenes, csak palliativ szerek létesitethetnek. Gyökeres reformok, bár mindnyájan hőn óhajtjuk, s nincs ki szükségességüket be ne látná, a visszonyok akadályai s az idő rövidsége folytán, most azonnal nem létesíthetők. Azon szabadelvű intézmények, melyek a gyorsabb és tökéletesb igazságszolgáltatás legfőbb és egyedüli biztosítékaiul szolgálnak minden müveit államban, életbe nem léptetethetnek. Ott vannak p. o. ama legkiválóbb biztositékok: a tökéletesb bírósági szervezet és a szóbeliség. Utóbbit más egyebeken kivül már maga az idő rövidsége sem engedi valósitatni. ^Lapunk 1861 foly. 71. sz. E tárgy tüzetes fejtegetése jelent meg folytatólag a 72. 77. 95. 96. 97. 99. 100. 114. 116. 117 számokban. A bírósági rendszer gyökeresb reformjai pedig talán még több és nehezebb akadályoknak vannak kitéve. Ha ar :<k — bizonyosan a szükségesség magasb érzetéből — megkísértetnének is, nézetünk szerint az ebbeii reform tökélyét képes lenne már maga a választás rendszere is, melynek az első biróságok kifolyásai, zátonyra .vezetni. — E mellett nagy kérdés, váljon a bírósági gyökeres reformok a municipalitas magas gátjain — kei észtül- vihetők-e? Megengedi, elfogadja-e azt a municipalitas elve, mely az igazságszolgáltatás autonomicus gyakorlatát is magának vindicália, mi pedig egyedül csak az államé lehet; azon municipalitas, melyről alapos azon nézet, hogy mig az a bírósági rendszerre nézve is ősi teljességében fen tar tátik, az igazságszolgáltatási rendszer magasb tökélyéről álmodni sem lehetend. Ha tehát ezen tökéletesb, egyedül megnyugtató biztosítékokat most valósitatni körülményeink meg nem engedik ; forduljunk ahhoz, mi lehető, a nyilvánosság behozatalához — minek azonnali életbeléptetését lényeges akadályok aligha gátolhatják. A törvényesség nem — mert mint már évek előtt fejtegettük, — a zárt ajtók melletti bíráskodásra törvényeink nincsenek, de az szokásainknak sem követelménye. Itt a codificatió nehézségei sem gátolhatnak, mert az itt szükségelte szabályozást — u. m. hogy magasb tekintetekből mily esetekben lehet a nyilvánosságot kizárni, hogy az meddig terjedjen, birói szavazást is magában foglalja-e vagy sem, hogy a hallgatóságnak mik kötelességei stb. — csakugyan néhány rövid §§-ban teljesen kilehet meríteni, mi kevés időbe kerülhet. Alkalmas helyiségekről pedig a végrehajtó hatalom könnyen gondoskodhat. Az igaz, a nyilvánosság hasznossága is teljes mértékében csak a szóbeliség mellett nyilvánulhat. De kétségtelen, mikép a nélkül is üdvös szolgálatokat tehet. A nyilvánosság önmagában is nem kevéssé eszközölheti a biróságok ellen őrzését. És ez az, mire rendkívül szükségünk van. Azon visszaélések, melyeknek az utóbbi évek alatt az alsó és felsőbb biróságok körében tanúi voltunk, nagy részt elő nem fordulhattak volna, ha a nyilvánosság ellenőrzése állt volna őrt a forumokon. Ésmiután tökéletlen intézményeink,s bíróságaink léghiány osabb törvényeink mellett, a jelen ministerialis korszakban is a birói önkénynek tág kapuleendtárva nyitva — ismét csak a nyilvánosság képezhetend biztosítékot a visszaélések áradata ellenében. Ez az tehát, mit a ministeriumnak, felülemelkedve minden megrögzött balitéleteken shatalmas befolyásokon — mindenekfelett javaslatba kellene hozni.3) *) Lapunk f. é. 38 számában éretlenség nevével illettünk egy jogszaki lapot (Wünschét) mivel szabadelvü3égünket kétségbevonta azon bizott. javaslat helytelenítése miatt, mely a tkezési egyformaság rovására a kerületi táblák illetőségének sokfélesitését 41