Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 40. szám - Az ideiglenes reformok kérdéséhez

Fest, 1807. péntek máj. 24. 40. szn. Jiilenczedik évfolyam. TŐRVÉWSZÉil CSARNOK, Tartalom : Az ideiglenes reformok kérdéséhez — Jogeset (Vége). -Járó Josinczy László gyilkossági esete (Folytatás.) — Hivatalos. / Az ideiglenes reformok kérdéséhez. Az iránt, hogy jelen körülményeinkben, és az állandó codificatió küszöbén, mik lennének igazságszolgáltatásunk érdekében a teendők, azon ideiglenes reformok, melyek az idő teljémének, és a valódi, égető szükségeknek legczélszerübben megfelelnének — előbbi czikkeinkben szerény véleményünket már több izben nyilvánítottuk. Tiszteljük az ellenvéleményt,nem tagadjuk a fontosságot érveiktől; de mi, és pedig nem elméleti okokból, hanem a legfőbb gyakorlati érdekekből s tapasztalati adatok nyomán, ragaszkodunk folytonosan azon meggyőződésünkhöz, mikép czélszerünek, sikerre vezetőnek csak azt tekintenök, ha az ideiglenes reformok jelenleg csak a legszükségesb javításokra szorítkoznának, és épen azért ezen irányelvhez következetesen a jelen törvénykezési szabályzat kerete meghagyatnék, tehát a pót reform-szabályok abba csak beleillesztetnének. Ezzel további következetességben nézetünk most is az, mikép egy rendszeres formába öntött uj ideiglenes perrendtartás behozatalát sem szükségesnek, sem czélszerünek nem tarthatjuk. Ha ezen ideiglenes perrend csak arra szorítkoznék is, hogy, mint mondatik, a lefolyt hat év jogi rendeleteit és szabályait feldolgozza, s ezenkívül némely szükségesb javításoknak megfelelő uj szabályokat fogadjon be— az még is fogalmazására, alakjára, összeállítására, de lényeges tartalma nagyobb részére nézve is — uj munkálatot képezend. Indokolható-e szükségessége ily uj ideiglenességnek, midőn az állandó codifiaatió müve évekre többé már el nem maradhat? Indokolható-e a mai ideiglenességnek, egy más szinte ideiglenesség általi felcserelése, és pedig rövid kis időre ? Bár mely törvénykezési uj szabályzatnál nem az képezi a fődolgot s lényeget, hogy kihirdetessék, hogy életbeléptetése elrendeltessék, mert ez által az valódilag az életbe még be nem fog lépni. A dolog nehézségei csak még azután következnek, midőn t. i. az uj szabályzat gyakorlati alkalmazása kerül szőnyegre, midőn tehát az szükségeltetik, hogy a joggyakorlattal foglalkozók — ügyvédek épen ugy mint a bírák — az uj szabályzat szellemét felismerjék, annak rendelkezéseit, nem csak külön egyes elemeikben, hanem a mi legfőbb, egész összefüggésükben — betanulják, és lassanként megszokják. Sőt még ez sem elég. Hogy az uj szabályzat szellemében, a törvénykezési gyakorlat rendes, nem akadályozott, zavartalan folyamába jöj|ön, erre még hiányzik, hogy azon kételyek, melyek a gyakorlati alkalmazásban minden uj szabályoktól elmaradhatlanok, lassanként a gyakorlatban megoldattassanak, tisztára hozattassanak , s igy az ekkép tisztázott s megalapult elvek lassan lassan a forumok és ügyvédi termek meggyőződésévé, megszokott elveivé alakuljanak. Ezen nehézségek el nem kerülhetők, bármily kevés ínyeges változtatást tartalmazzon is a kérdéses uj szerezetü perrend. És az uj ideiglenegnek ezen nehézségei alig lennéek legyőzve, alig jönne minden ismét rendes kerekvágáiba, és akkor ismét egy uj törvénykezési rendszer lép:tnék életbe — a rendes codificatió utján. Ezen nehézségek ellenében a bíróságok uj választott igjai kivételes tekintetet nem érdemelhetnek; miutáu a íróságok nagy része megmaradt, mely a jelen ideiglenes sabályzatu eljárásban már még is meglehető jártasságot serzett magának; és a mit még inkább kell kiemelnünk z ügyvédi osztályról, melynek pedig a törvénykezés keelésére, az eljárás irányzatára legléuyegesb és eldöntóbb efolyása van. Egy uj perrend behozatala tehát a törvénykezésben jabb bonyodalmakat, ujabb zavarokat idézne elő, azt íjabb nehézségekkel árasztaná el, melyek az igazságszolgáltatás gyorsaságának, mi oly nagyon kívánatos, egy ilőre tetemes akadályaiul szolgálnának, és a melyek jóformán eltartanának odáig, midőn ismét egy más perr«nd lesz életbe lépetendó. — Ily nehézségek eltávolítása végett tartjuk kívánatosnak, hogy a jelen perrend megtartassák s csak a kirívóbb hiányai javitassanak. Azonban, akár megtartatik, akár nem, azt különösen izükségelnők, hogy az ideiglenesen alkalmazandó reforuok olyanok legyenek, melyek teljesen szakasszanak izon traditionalis törvényhozási politikánkkal, mely minden eddigi törvényeinket átlengi,s mely az or. bir. szabályok irányául is szolgált — értjük azt, mely mindig ÍZ adósok 1 egyezgetésót tartja szem előtt. Miután ezen irány csak az egyes családok támogatósára, s erre is csak palliativ szerül szolgálhat; miután ai másrészt veszélyeztetve a nemzeti hitelt, ezzel az egész álam érdekeit teszi koczkára; miután végre épen a hitel, mely legújabban külföldön irányunkban igen kedvsző lendületet nyert, mindenek felett szigorú jogkiszolgíltatást követel, legelső feladatul nyilvánul, bogy a most létesítendő reformok az igazságszolgáltatási szigor minél nagyobb mérvb«ni érvényesítésére intéztessenek. | Mindazon feladatokat, melyek e tárgynál ujabb tkezési gyakorlatunkban égető szükségekül tűntek fel, jelen rövid czikkünkben ki nem meríthetjük, azért mintegy útmutatóul csak a következő egy pár példára hivatkozunk Igazságszolgáltatásunk hitelét legújabb időkben a f el fo 1 y a modások k a 1 való visszaélés veszélyeztette. Az hogy ugyanazon ügyben számtalan felfolyamodást lehet közbevetni, s ezzel a végrehajtás tettlegesitését kijátszani, a törvény s bíróság iránti minden bizalmat gyökerében megingatta. Ez odáig ment, mikép a honpolgárok visszariadtak jogviszályaikban a törvény s biróság igénybe vételétől, jogigényeikről inkább lemondva, vagy bár hátrányosan kiegyezkedve, minthogy Mai számunkhoz mellékeltetett. Ueckenast fi. /Törvénykezési, jogtad. segédkönyvek' jegyzéke. 40