Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 39. szám - Az igazságügyministeri bizottmány müködése

IS' töm bb>*l ím rimH értjük, melyeket már az első bizottmány alakításánál sem lett volna szabad mellőzni; értjük a vidéki ügyvédi osztály kitűnőségeit. A pesti ügyvédi osztály, moly egyedül képviselte­tett a bizottmányban, bármily szakképességgel birjon is, leginkább a váltó-törvénykezést gyakorolván, s a köz­törvénykezési mozzanatokról, melyekről van pedig most kiválóan a szó, leginkább csak közvetett utakon nyervén tudomást — annak tagjait a kérdéses bajoknak megfe­lelő reformok kijelölésére kiválóan vagy egyedül hiva­tottaknak el nem ismerhetjük. Ha tehát azok, talán pénzügyi, de épen nem igazol­ható tekintetekből, az első bizottmánynál mellőztettek, nézetünk szerint azok a második munkálatnál szükségkép meghívandók. Az ez által feltételezett hosszabb idő itt nem lehet eldöntő, mert nem bizonyos, kiszabott munka teljesítése, hanem a valódi reform-munkálat alapos, kielégítő telje­sítése az, mi legfőbb érdekünk, az igazságszolgáltatás leg­főbb szüksége. Különben is itt a sietséget, az elhamarkodást, a leg­nagyobb hibának, tehát azt mindenek felett elkerülendő­nek — ismételve — nyilvánítjuk. — Ugyanezt kell ki­emelnünk a reform javaslatnak or. gyűlési tárgyalására nézve is. Midőn a gr. Apponyi által járszalagon vezetett or. birói bizottmány munkálatai — leginkább az osztrák törvények másolatai, feltűnő sietséggel befejeztettek, saz alsó ház elébe terjesztettek, annak egy zárt ülése elegendő volt azok elfogadására. Azok a nélkül hogy vizsgálat alá vétettek, tehát a nélkül, hogy azok jóságas czélszerüsége iránt tudomás szerezetett volna — elfogadtattak s al­kalmazásra ajánltattak. Reményijük, jelen törvényhozásunk nem fog ugyan­ezen hibába esni; nem fogja a reform-javaslatot elha­markodva elfogadni, a nélkül,hogy azt alaposan megvizs­gálja, s annak czélszerüségéről kellő meggyőződést szerez­zen. Az 1861-i oset ismétlése hatalmas eszköz lenne a tör­vényhozásunk iránti hitel s bizalom veszélyes meginga­tására. Ez okokból bátorkodunk javalni, hogy a kérdéses bizottmányi munkálat or. gy. határozat alá ne vitessék a koronázás előtt, ha ez netán június elejére esnék. Jogeset. A magyar Academia Kovács Lajos e. 31,500 frt stb. iránt. Az adóssági tőke felmondottuak tekintetik s visszafizetendő ha a szerződés értelmében a kamatok pontosan nem fizetettek (1723. 31. t. cz. 3. §) A kamat fizetés fedezésére adós haszonbéri jövedelmének utalvá­nyozása elfogadtatván, az azok fizetésében el nem marasztaltathatik. Tanuk kihallgatásának szüksége fen nem forog, ha azok oly szer­ződés igazolására hivatnak fel, mely a perhez van mellékelve. A per hosszasb folyama nagyobb perköltségek megítélésére ala­pos indokul szolgál. (Folytatás. ) Alperes viszválaszában mindenekelőtt az L. alatti számla ellen tesz kifogást, mint a mely semmi hi­tellel sem biró magán-jegyzék tételei, mind a G. alatti ítélet, mind a 2. sz. a. szerződésben foglaltakkal, végre ugy a kereset kitételei, mint a 4. sz. a. nyugták tartalmá­val ellenkeznek. A halasztási kérelemnek helye van, mi­után a haszonbérlök Szatmármegyében lakván, a tőlük beszerzendő adatok sok időt igényelnek. Azt beismeri felperes, hogy a 2. sz. szerződéssel a haszonbérlőkre ment át a kamatfizetési kötelezettség, mely körülmény felol­dotta alperest a kamat fizetés alól, e részben tehát az A-D. a. kötvényekre hivatkozni felesleges. — A K. alatti kérvény semmi alperesi beismerést nem tartalmaz. — A 2. sz. a. szerződés az A-D. a. kötvények erejét meg­szüntette, a mennyiben a kamatfizetési kötelezettség a bér'őkre ment át. — Azon körülmény, hogy a haszon­bérlők pontosan fizették-e vagy nem a kamatokat, jelen pernek tárgyát nem képezi, — alperes jóhiszemmel ál­lithatja, miszerint a bérlők pontosan fizettek, mig ellen­kezőjét felperes be nem bizonyítja. E részben többet iga­zolnak az 1861. sz. napig a haszonbéreket kifizetetteknek feltüntető 4. sz. a. nyugták, az L. alatti hitel nélküli irat­nál. — A kamat felszámítás ellen is kifogást tesz alperes, mert ha 1853. mart. 21. a kamathátralék 2875. pfrt. volt, ugy az 11 éven át 1800 pftjával ez ideig 22675. ftnál többre nem szaporodhatott, ha pedig ezzel a haszonbér­lök által 1854 évtől mostanig fizetett 23100 pft. szembe állitatik, az eredmény több mint elég. — A felmondásra nézve tett ellenbeszédbeli állításokra továbbá is hivatko­zik alperes, s kéri felperest keresetével elutasitatni, s a 6. sz. a. felsorolt költségei megfizetésében elmarasztatni. A tárgyalás befejeztetvén Pest város törvény­széke mint első biróság által ítéltetett: „Alperes tartozik a kereseti 31300 pfrt. tőkét ennek 1859. évi jul. 1. napjától 1864. évi april 1-éig lejárt 7482 frt. 25 kr. o. ért. valamint a tőke visszafizetéséig számí­tandó további 6 °|0 kamatokat, ugy szintén 230 ftban meg­állapított perköltséget s ügyvédi dijat, nem különben az illeték kiszabási hivatal által megszabandó Ítéleti dijt ezen ítélet kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. Felperes ellenben a kamat — hátralékok kamatjainak megitéltetése iránti kérelmével elutasitatik. Mely Ítélet mindkét fél ügyvédjénél kézbesitetni, s az illeték kiszabási hivatal­nál pedig jogérvényre emelkedés után indokok nélkül át küldetni rendeltetik. Indokok: „Alperes a keresetlevélben A. alatt csa­tolt kötvény szerint felperes magyar tudományos akadé­miától öt ezer, a B. alatti szerint tíz ezer, a C. alatti sze­rint tíz ezer, a D. alatti kötvény szerint öt ezer , ösz­szesen 30,000 ftot. vagyis osztr értékben 31,500frtot oly kikötés mellett vett kölcsön , hogy annak szá­zától 6°|0-át felévenként a magyar tud. akadémia pesti pénztárába pontosan befizetendi , mit ha csak egyszer is elmulasztana, ezen adósságot felmoudottnak ismeri el, s magát a tőke összeget is mindkét részrőli félévi felmon­dás után hasonló pénzben visszafizeti. „Miután alperes ezen kötvények, és az azokban lát­ható sajátkezű aláírásainak valódiságát,s azt, hogy a köt­vényekben kitett összeget megkapta, uem tagadja, sőt a K. alatti folyamodványában eme tartozását világosan be­ismeri, miután továbbá nem csak az E. alatti szerint tel­jesített félévi felmondás, hanem a kamatok pontos nem fizetése folytán is a tőke visszafizetésének kötelessége be­állott, mert alperes a kamatokat fizetni elmulasztván, a kötelezvények szerint a tőke felmondottnak tekintendő. Hogy pedig alperes a törvényesen kikötött kamatokat pontosan nem fizette, s azokkal hátralékba maradt, azonkí­vül hogy e körülményt maga sem veszi tagadásba, világo­san kitűnik, a G. alatti Ítéletből, mely szerint alperes ezen beperesitett töke után hátralékban maradt 2875 pft. ka­matokban a szatmármegyei volt cs. kir. fótörvényszék ál-

Next

/
Thumbnails
Contents