Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)
1867 / 39. szám - Az igazságügyministeri bizottmány müködése
IS' töm bb>*l ím rimH értjük, melyeket már az első bizottmány alakításánál sem lett volna szabad mellőzni; értjük a vidéki ügyvédi osztály kitűnőségeit. A pesti ügyvédi osztály, moly egyedül képviseltetett a bizottmányban, bármily szakképességgel birjon is, leginkább a váltó-törvénykezést gyakorolván, s a köztörvénykezési mozzanatokról, melyekről van pedig most kiválóan a szó, leginkább csak közvetett utakon nyervén tudomást — annak tagjait a kérdéses bajoknak megfelelő reformok kijelölésére kiválóan vagy egyedül hivatottaknak el nem ismerhetjük. Ha tehát azok, talán pénzügyi, de épen nem igazolható tekintetekből, az első bizottmánynál mellőztettek, nézetünk szerint azok a második munkálatnál szükségkép meghívandók. Az ez által feltételezett hosszabb idő itt nem lehet eldöntő, mert nem bizonyos, kiszabott munka teljesítése, hanem a valódi reform-munkálat alapos, kielégítő teljesítése az, mi legfőbb érdekünk, az igazságszolgáltatás legfőbb szüksége. Különben is itt a sietséget, az elhamarkodást, a legnagyobb hibának, tehát azt mindenek felett elkerülendőnek — ismételve — nyilvánítjuk. — Ugyanezt kell kiemelnünk a reform javaslatnak or. gyűlési tárgyalására nézve is. Midőn a gr. Apponyi által járszalagon vezetett or. birói bizottmány munkálatai — leginkább az osztrák törvények másolatai, feltűnő sietséggel befejeztettek, saz alsó ház elébe terjesztettek, annak egy zárt ülése elegendő volt azok elfogadására. Azok a nélkül hogy vizsgálat alá vétettek, tehát a nélkül, hogy azok jóságas czélszerüsége iránt tudomás szerezetett volna — elfogadtattak s alkalmazásra ajánltattak. Reményijük, jelen törvényhozásunk nem fog ugyanezen hibába esni; nem fogja a reform-javaslatot elhamarkodva elfogadni, a nélkül,hogy azt alaposan megvizsgálja, s annak czélszerüségéről kellő meggyőződést szerezzen. Az 1861-i oset ismétlése hatalmas eszköz lenne a törvényhozásunk iránti hitel s bizalom veszélyes megingatására. Ez okokból bátorkodunk javalni, hogy a kérdéses bizottmányi munkálat or. gy. határozat alá ne vitessék a koronázás előtt, ha ez netán június elejére esnék. Jogeset. A magyar Academia Kovács Lajos e. 31,500 frt stb. iránt. Az adóssági tőke felmondottuak tekintetik s visszafizetendő ha a szerződés értelmében a kamatok pontosan nem fizetettek (1723. 31. t. cz. 3. §) A kamat fizetés fedezésére adós haszonbéri jövedelmének utalványozása elfogadtatván, az azok fizetésében el nem marasztaltathatik. Tanuk kihallgatásának szüksége fen nem forog, ha azok oly szerződés igazolására hivatnak fel, mely a perhez van mellékelve. A per hosszasb folyama nagyobb perköltségek megítélésére alapos indokul szolgál. (Folytatás. ) Alperes viszválaszában mindenekelőtt az L. alatti számla ellen tesz kifogást, mint a mely semmi hitellel sem biró magán-jegyzék tételei, mind a G. alatti ítélet, mind a 2. sz. a. szerződésben foglaltakkal, végre ugy a kereset kitételei, mint a 4. sz. a. nyugták tartalmával ellenkeznek. A halasztási kérelemnek helye van, miután a haszonbérlök Szatmármegyében lakván, a tőlük beszerzendő adatok sok időt igényelnek. Azt beismeri felperes, hogy a 2. sz. szerződéssel a haszonbérlőkre ment át a kamatfizetési kötelezettség, mely körülmény feloldotta alperest a kamat fizetés alól, e részben tehát az A-D. a. kötvényekre hivatkozni felesleges. — A K. alatti kérvény semmi alperesi beismerést nem tartalmaz. — A 2. sz. a. szerződés az A-D. a. kötvények erejét megszüntette, a mennyiben a kamatfizetési kötelezettség a bér'őkre ment át. — Azon körülmény, hogy a haszonbérlők pontosan fizették-e vagy nem a kamatokat, jelen pernek tárgyát nem képezi, — alperes jóhiszemmel állithatja, miszerint a bérlők pontosan fizettek, mig ellenkezőjét felperes be nem bizonyítja. E részben többet igazolnak az 1861. sz. napig a haszonbéreket kifizetetteknek feltüntető 4. sz. a. nyugták, az L. alatti hitel nélküli iratnál. — A kamat felszámítás ellen is kifogást tesz alperes, mert ha 1853. mart. 21. a kamathátralék 2875. pfrt. volt, ugy az 11 éven át 1800 pftjával ez ideig 22675. ftnál többre nem szaporodhatott, ha pedig ezzel a haszonbérlök által 1854 évtől mostanig fizetett 23100 pft. szembe állitatik, az eredmény több mint elég. — A felmondásra nézve tett ellenbeszédbeli állításokra továbbá is hivatkozik alperes, s kéri felperest keresetével elutasitatni, s a 6. sz. a. felsorolt költségei megfizetésében elmarasztatni. A tárgyalás befejeztetvén Pest város törvényszéke mint első biróság által ítéltetett: „Alperes tartozik a kereseti 31300 pfrt. tőkét ennek 1859. évi jul. 1. napjától 1864. évi april 1-éig lejárt 7482 frt. 25 kr. o. ért. valamint a tőke visszafizetéséig számítandó további 6 °|0 kamatokat, ugy szintén 230 ftban megállapított perköltséget s ügyvédi dijat, nem különben az illeték kiszabási hivatal által megszabandó Ítéleti dijt ezen ítélet kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. Felperes ellenben a kamat — hátralékok kamatjainak megitéltetése iránti kérelmével elutasitatik. Mely Ítélet mindkét fél ügyvédjénél kézbesitetni, s az illeték kiszabási hivatalnál pedig jogérvényre emelkedés után indokok nélkül át küldetni rendeltetik. Indokok: „Alperes a keresetlevélben A. alatt csatolt kötvény szerint felperes magyar tudományos akadémiától öt ezer, a B. alatti szerint tíz ezer, a C. alatti szerint tíz ezer, a D. alatti kötvény szerint öt ezer , öszszesen 30,000 ftot. vagyis osztr értékben 31,500frtot oly kikötés mellett vett kölcsön , hogy annak százától 6°|0-át felévenként a magyar tud. akadémia pesti pénztárába pontosan befizetendi , mit ha csak egyszer is elmulasztana, ezen adósságot felmoudottnak ismeri el, s magát a tőke összeget is mindkét részrőli félévi felmondás után hasonló pénzben visszafizeti. „Miután alperes ezen kötvények, és az azokban látható sajátkezű aláírásainak valódiságát,s azt, hogy a kötvényekben kitett összeget megkapta, uem tagadja, sőt a K. alatti folyamodványában eme tartozását világosan beismeri, miután továbbá nem csak az E. alatti szerint teljesített félévi felmondás, hanem a kamatok pontos nem fizetése folytán is a tőke visszafizetésének kötelessége beállott, mert alperes a kamatokat fizetni elmulasztván, a kötelezvények szerint a tőke felmondottnak tekintendő. Hogy pedig alperes a törvényesen kikötött kamatokat pontosan nem fizette, s azokkal hátralékba maradt, azonkívül hogy e körülményt maga sem veszi tagadásba, világosan kitűnik, a G. alatti Ítéletből, mely szerint alperes ezen beperesitett töke után hátralékban maradt 2875 pft. kamatokban a szatmármegyei volt cs. kir. fótörvényszék ál-