Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 39. szám - Az igazságügyministeri bizottmány müködése

157 tal 1853. évi mart. 21. elmarasztaltatott, mely marasztaló Ítélet ellen alperes felebbezéssel nem élt. Ennél fogva al­perest a kereseti tőke visszafizetésében az 1723: 31. §. 8. pont. értelmében elmarasztalni kellett. „A mi a kamatokat illeti, alperes ezek ellen kifogást tesz ugyan, s azt hozza fel, hogy a 2. sz. a. szerződés sze­rint alperes kamatok fejében a berenczei jószág haszon­béri jövedelmét ajánlván fel, az által az A-D. alatti köte­lezvények oda módosultak, hogy felperes többé kamato­kat nem, hanem csak az ezek helyébe lépett évi haszon­béreket követelheti, annvival is inkább, minthogy fel­peres a haszonbérek iránt külön pert indított. De a haszon­bért is felperes nem alperestől, hanem a berenczei jószág haszonbérlőitől követelheti. „Azonban alperesi ezen kifogás birói figyelembe nem vétethetik, mert a hivatkozott 2. sz. a. haszonbéri szerződés csak az akkor már hátralékban maradt 2875 pft. megítélt kamatoknak a berenczei jószág jövedelmei­ből leendő megtérítése iránt köttetett, mely azonban AB. CD. alatti eredeti kötvényekben semmi módosítást nem tesz, s ez által az eredeti kötvények ereje nem hogy megszüntetett, vagy gyöngitetett volna, de sőt a hátralék­ban maradt kamatok megtérítésének nagyobb biztossá­gára történt. Felperes nem is követel e helyütt haszon­bért, mert az iránt az illető bérlők ellen f. évi 1170. sz. a. külön pert indított. A mennyiben pedig felperes a ha­szonbérekre is e perben vonatkozással van, azokat a levo­nandók levonása, és beszámitandók beszámításával köve­teli. A. 2. sz. a. szerződésben egy szó sem foglaltatik arról, hogy e haszonbéri szerződés az eredeti kötvények helyé­be lépett, vagy hogy azokat a felek módosítani, vagy megváltoztatni kívántak volna, sem a 2. sz. a. szerződésben felperes az eredeti kötvényekben foglalt jogairól le nem mondott. A kamatok tehát az eredeti kötvényekben vilá­gosan kikötve, a 2-ik sz. alatti szerződésben pedig sem megváltoztatva, vagy megszüntetve nem lévén, alperes pedig hogy azokat kifizette volna — felperesi tagadás el­lenében semmit sem igazolván, alperest az 1647 : 124. §. értelmében a kamatok megfizetésében is elmarasztalni kellett. „Kifogást tesz továbbá alperes a felperesi kamat fel­számítás elleu, s állítja, miszerint 1854. évtől bezárólag 1861 évig a haszonbért évenként 2200 ftjával számítva, felperesnek nem csak hogy megfizették, de sót 8 évre 30 ezer pfrt. után 14400 ftot számítva 3200 ftal a kamato­kat tul is haladták. „Azonban alperes ezen puszta állításait semmivel sem igazolja, az 1854. év előtti kamatokat pedig figyelembe sem veszi. De különben is alperes a felperes által 7875 frtban számított kamat hátralékot csak annyiban nem látja alaposnak, a mennyiben ezen összeg sem a kereset levélben kitett 74^2 ftal, sem az L. alatti számjegyzék­ben foglalt 8741 frt. összeg kamatbeli tartozással egybe nem hangzik. Mi habár való, de alperes azt, hogy e fel­számitási tételek bármelyike szerint is, a kamatokat meg­fizette volna, semmivel sem igazolja, a bírót pedig és a feleket a kereset szabályozván, alperes a keresetbeli 7482 frt 25 kamatbeli tartozási összegben mint pervesztes fél az okozott költségekben a vtk. 128. §-a értelmében elma­rasztalandó volt. Ellenben felperest a hátralékban maradt kamatok kamatainak megfizetése iránti kérelmével, mint­hogy ez törvényen nem alapszik, elutasitni kellett. (1865. máj. 15. 56119. sz.) (Vége köv.) Báró Josinczy László gyilkossági esete. Első bir. Ítélet és felebbezés. (Folytatás.) Az első bírósági Ítélet igyvégződik: Ötödik rendii szinte szabad lábon lévő vádlott Grósz KláraAltmánMózesnéellenemelt óünrészességi,illetőleg büo elpa­lástolási vádat illetőleg, s miután GH GG.GU. tanuk vallomásaiból az, hogy vádlott az eddigiek szerint különben sem igazolt összeszövet­kczésekről tudomással birt volna, ki nem magyarázható. Miután fia és unokája elleni vád emelésre, még ba azoknak bűnösségét tudta volna is, természet szerint kötelezve nem lehet. Miután a báró kulcsainak nála feltalálása a kölcsönösen és kétségbe sem vont bi­zalmas viszonyból önként következtethető. Miután végre a vál­lalatból reá háromolhatott haszon vagy nyeremény nem igazolta­tik, tekintve hogy nála semmi bűnjel nem találtatott, 34-ik sz. alatt igazolt becsületes előéletét; vádlott bizonyítékok hiányából a vád alul felmentetik. Hatodik rendű letartóztatásban lévő vádlott István Már­tont illetőleg: tiszti ügyész vádat emel ellene a néhai báró meg­gyilkolási bünrészesülés indokából: Vitatván ezen vádat Géczi Anikó tanúnak a Xl-ik száruu jegyzőkönyvben 1-ső szám alatti vallomásából, melyben állíttatik, mintha vádlott tanúnak még a gyilkosság estvéjén bevallotta volna, hogy a bárót 6 ütötte meg, s mintha tanút felfedezés esetére meggyilkolással fenyegette volna, s továbbá mintha vádlott Somlyóról pénzt is hozott s abból tanú 1 forintot el is vett volna. Vitatja továbbá Szilva Va^zalikának XI. sz. jkv. 12-ik tanúnak vallomásából, miszerint vádlott a gyilkosság estéjén egy háti lovon Somlyóra járt s 1-ső számú tanú szerint oly sebesen nyargalt, hogy még a sapkáját is elvesztette, s 3-ik tanú Oszváth Dániel ajándékozott vádlottnak egy más sapkát. Vi­tatja végre, hogy a pénznek Somlyóról vádlott által történt kapá­sát 8-ik és 9-ik tanuk is igazolják, sőt maga vádlott beismeri XII. számú vallomásában azon módosítással, hogy a pénzt 1-ső rendű vádlott udvarán találta. Tekintettel azonban arra, miszerint Géczi Anikó tanúnak előadására birói Ítéletet alapítani nem lehet, a meny­nyiben vallomásából is kitetszik, hogy részint vádlott elleni bosszú­ból, részint mint 2-ik tanú vallomásából (mit 5-ik tanú is erősit) kitűnik haszonvágyból tanúskodik, az esemény után szinte két év múlva, s mivel a tanúvallomások, de saját vallomása szerint is egy erkölcstelen életű személynek tekinthető. Tekintettel, hogy 12-ik sz. Szilva Vaszalikának a háti ló iránt tett vallomását XlX-ik sz. alatti 3»ik tanú Képes Ignácz felvilágositja. Tekintettel hogy Xl-ik számú 9-ik és XlX-ik számú 1-ső tanuk határozottan igazol­ják, hogy vádlott a pénzt a báró halála után egy évvel találta. Te­kintettel végre azon körülményre, hogy vádlott ellen bűnjel vagy azon időben Somlyón léte nem igazoltatik, s hogy nem is képzel­hető az, hogy főben járó tettre valaki 10 fttal felbérelhető lenne. Ezen okokból vádlott ellen semmi bebizonyítva nem lévén XlII-ik szám alatti jó erkölcsi bizonylatának is figyelembe vétele mellett, bizonyitékok hiányából a vád alul felmentik. Ezek szerint összes vádlottak a vád alul felmentve lévén, zár alá vett vagyonaik a zár alul feloldatni, 1-ső 2-od 3-ad és 6-od rendű vizsgálati fogságban letartoztatott vádlottak, tekintettel hosszas bent létükre, a tiszti ügyész hivatalos kötelessége szerint fellebbezendő pernek leérkeztéig — szabályszerű kezesség mel­lett kibocsáttatni rendeltetnek. — Védő ügyvéd Vajay Károly részére 2-od 3-ad és 5-öd rendű vádlottak irányában fejenként 40—40 frt. védő Magos Menyhért részére pedig 6-od rendű vád­lott irányában szinte 40 frt. védelmi dij megállapíttatik. (Folyt, köv.) Hivatalos tudnivaló. Ministeri rendelet. — A sajtóvétségek fe­letti esküdtszékek iránt. A magyar felelős ministerium, elfoglalván alkotmányos hatás-

Next

/
Thumbnails
Contents