Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 39. szám - Az igazságügyministeri bizottmány müködése

Pest, IS«7. kedd máj. 21. 39. szám. Hilenezedik évfolyam. TŐRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom; Az igazsdgögyntaínraten bizottmány stb — Jogeset (Folyt; Legközelebb azon véleményt koczkáztattuk, hogy az igazságügyi bizottmány munkálata a koronázás előtt az or, gyűlés elébe ne terjesztessék, minél azt feltételeztük, hogy a koronázás június elején meg fog történi. Ha tehát ezen ünnepélyes közjogi actus június végére vagy még későbbre esnék, mi nem lehetetlen, akkor ez szerint módosítandó fentebbi véleményünk is. Nézetünk s óhajtásunk lényege ugyanis csak abban rejlik, hogy elégséges idő legyen még a javaslat alapos átvizsgálására, annak minden oldalróli megbirálasára. A í'őczél szerintünk csak az lehet, hogy igazságszolgáltatásunk főbb bajain ideiglenesen is segítve legyen, mi természetesen jól megfontolt s alapos munka nélkül nem eszközölhető. Ezt pedig sem az indítványok sokfélesége, sem a munkálat nagy tömege nem helyettesitheti, nem pótolhatja. Az való, ha jól vagyunk értesülve, mikép igazságügy-ministerünk asztalán egy egész halmaza hever a bizottmányi conversatiókból s tanácskozásokból kikerült munkálatnak, — megfelelve tömegével is azon inditványi egyvelegnek, mely abban kifejtetett. De következés-e, hogy az irathalmaz valódi orvosszer is? s nem hasonlit-e inkább a régi gyógyítási eljárás receptjeihez, melyek a mily mérvben szaporodtak s terjedtek ; oly mérvben sulyosodott a beteg baja is? Ugy tudósítanak, mikép azon irathalmaz legnagyobb részt az 1861 —186G szerencsétlen időszakra eső jogi rendeletek, s egyéb szétszórt jogi szabályok s törvények compillatiójából állna — minek eszközlése a bizottmányban csakugyan egyik legfőbb indítványt képezé, s melyre bizonyos részről a legnagyobb súly lett fektetve. Mi azonban ezt se nem sorolhatjuk a legszükségesb, legsürgősb reform-szerek közé, se nem tudjuk azt a codificatio hivatásával s feladatával összeegyeztetni. A lefolyt hat évi viszonytagságos törvénykezés bajai s hiányai közt sehol sem hallottuk különö-en megemlítetni a jogszabályok szétszórtságát, azok egybeállításának hiányát. Az oly magas fokra emelkedett jogbizonytalanság, és a jogérvényesítés hátrányainak okai nem abban, hanem a határtalan birói önkényben, részint a törvények nem tudásában, ugy szinte az önkénynek a törvények felébe való s emelésébén, ajogszabályok s eljárás önkényszerü kezelésiben rejlenek, Ezen pedig nem a jogszabályok compillatiója, hanem csak a birói önkény ellenében létesítendő biztosítékok fognak segíthetni; a melyekre épen azért — hogy az igazságszolgai tatás fent ugy mint lent továbbá is gúny tárgya ne legyen — epedve vár mindenki. Azt elismerjük, mikép a törvények s különbféle jogszabályok egybefoglalása, mind a bírónak, mind az ügyvédnek nagy kényeimül szolgál. De a codificatió hivatáatá*). f> Báró Josinczy László gyilkossági esete (Folytatás.)— Hív. [ sának félre ismerése lenne, ha az a törvényhozás feladatául tekintetnék. Az nem a codificatorok, hanem csí.k a compillatorok teendője szokott lenni, s kell isiennie.— És miután oly comentatorok, kik kiválóan a compillatióval foglalkoznak, válalkozásiérdekekből mindig találkoznak a codificatióra hivatottak idejét arra fordítani, nem lenne egyéb idővesztegetésnél. És e tekintet főleg jelen körülményeinkben különösen figyelemre méltó, miután a codificatiónak ugy is oly roppant feladatai, oly halmaz teendői vannak, melyek kellő elvégzésére a szükségelte idő fel sem található. Ily körülményekben az idő vesztegetés, a feleslegesekkeli foglalkozás — megbocsáthatlan hiba lenne. De bármiből álljon is azon irathalmaz, mely bizottmáuyi javaslat neve alatt az igazs :gügyminister asztalán fekszik, azt elkerülhetlenül szükségesnek találjuk, hogy or. gvülési tárgyalása előtt tüzetes s komoly vizsgálat alá vétessék. Ugy hisszük, ezt nem szükséges bővebben indokolnunk azon ismertetés után, melyet hivatalos közlemények alapján ezen bizottmány működéséről adtunk. Az ideiglenes reformok iránti bizalom gyökerében meglenne ingatva, ha azok az igazs. bizottmány eljárásának eredményeiben öszpontosulnának. A leiülvizsgalat a dolog természetes rendje szerint, az igazságügy-ministeriumot illetné. Nekünk azonban, tényleges körülményekre támaszkodva, alapos okaink vannak annak feltevésére, hogy a ministeriuma kérdéses feladat teljesítésére kielégitőleg képesítettnek nem tekintethetik. — És ezen állítást már nem hagyhatjuk indokolás nélkül. Maga az igazságügy-minister a folyó ügykezelési teendőkön kivül, közjogi munkálatokkal, melyekre majdnem kizárólag mindig ő vétetik igénybe, annyira el van halmozva, mikép a tüzetes codificationalis munkálatokra ideje alig maradhat. — Maga a ministeriuma pedig részint, a szervezés hiányai, részint más körülmények miatt, távolról sincs még oly helyzetben, hogy akár mennyiség, akár minőség tekintetéből, a kérdéses czélra elégséges erővel rendelkezhessen. Mindkettő oly anomália, mik igazságszolgáltatásunk kifejlődésére nézve komolyabb aggodalmakra is feljogosíthatnak. Ezekről azonban más alkalommal tüzetesebben fogunk szólni, elég levén most, hogy azok valóságos, létező tényékül elismertessenek. Ennek folytán mi az ideiglenes reformok megalapítására, uj tényezőket, uj erőket óhaj'anánk alkalmaztatni. Éspedig annál inkább, mert valószinü, mikép itt nem egyedül felülvizsgalatról, megbirálasrol lehet csak szó, hanem a valódi égető bajok eredeti felismeréséről, s azoknak megfelelő reformok kijelöléséről is, melyek, ugy latszik, a bizotttnányi eljárásban mellőzve vannak Ezen uj erők alatt azonban épen nem kívánjuk, a bizottmány elhírhedt codificatora által kigúnyolt szobatudósoka értetni. Mi ellenkezőleg azok alatt azon erőket 39