Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 38. szám - Az igazságügyministeri bizottmány működése

153 a kereset elleni adatait meg nem szerezhette, ez okból, ha az eddig beszerzett adatok felmentésére elégségesek nem volnának, kéri perbeli védelmének kiegészithetese végett 2 havi halasztás engedélyezését. Érdemileg tagad­ja, mintha felperes tőle kamatokat követelhetne, miután ezen követelés iránt már 1854 bepereltetvén ez alkalom­mal közte, és felperes között oly egyesség jött létre mely­nél fogva alperes szatmár megyei, s a felperesi követelés jelzálogául szolgáló berenczei birtokajövedelmeit felperes részére átengedte, ki e birtokot Kovács Ágoston, Bencze, és Edének 2200 pfrt. évi bérért haszonbérbe adván, azóta e bért a kamatok s részben a tőke törlesztésére folyvást húzza. Ezen állitás valóságát igazolja a 2. sz. a. szerződés, melyet felperes a fentebbi bérlőkkel a mondott időben kötött, a 3. sz. a. kérdöpontokra kihallgatandó Böszörmé­nyi Elek felperes ügyvédje, Fáy Imre járásbiró, végre a 4. sz. a nyugták, mely szerint Kovács Ágoston, Bence, Ede, a haszonbéreket folyton felperes akadémiának fizet­ték. — Ezek szerint tehát alperestől 1859-töl kamatok nem is követeltethetlek, hanem a haszonbérlő pontatlan fi­zetései csakis a haszonbérlők elleni keresetre adnak fel­peresnek jogot. Felperes 5. sz. szerint beperelte Kovács Ágostont, Bencét, és Edét egyenesen, ezenberencei jószág haszonbérei iránt, melyek az alperestől követelhető kama­tokat képviselik, ha tehát ugyan e kamatokat most alpe­restől is követeli, ugy egy dolgot kétszeresen óhajt meg­venni. Kifogást tesz még alperes a kamatok felszámítása ellen is, miket felperes alperestől 1859. april 1-től a kere­set napjáig 7482 ftban számit fel, mig az 5. sz. a. kereset­ben e hátralékot csak 1861. aug. 15. számítja s 5775 ftban teszi ki. A 4. sz. a. nyugták igazolják miszerint a berencei jószág haszonbérlői 1854 évtől 1861 aug befi­zették a haszonbéreket, miket 2200 pftal számítva éven­kint a fenti 8 évre 17600 pft. derül ki lefizetettként. A kereseti 30000 pfrt. 8 évi kamatja pedig évenként 1800 pftal csak 14400 frt. tesz, eszerint a fizetett összeg a köte­lezettet 3200 pftal meghaladja. — Nem áll tehát, mintha a kereseti összeg utáni kamatok 1859 év óta fizetetlenek lennének, miután azokat a substituált haszonbérek képé­ben ugyancsak felperes 5. sz. szerint csak 1861. aug. ló. állítja hátralékosoknak. Különben miután felperes nem igazolta azt, hogy a berenczei jószág haszonbérlőitől a haszonbért meg nem kapta, ez okból tagadja alperes, mi­szerint csak egy krnyi kamattal is hátrálékban volna. — A kamatok kamatja iránti követelést, mint semmi törvényben nem gyökerezőt, egyszerűen elvettetni kéri. Azt is tagadásba veszi alperes, mintha felperesnek a tő­kék visszafizetéséhez ezúttal joga volna, miután a köte­lezvényekben a felmondási jog a kamatok pontatlan fize­tésétől feltételeztetik, a 2. sz. a. szerződés szerint a kama­tok pontatlan fizetése iránt alperes mi mulasztással sem vádolható, 1854 évtől fogva nem őt, de a haszonbérlőket terhelvén a kamat fizetési kötelezettség. De visszatérve a 2. sz. a. szerződéssel kikötött évi 2200 pft. haszonbérre, mely a kereseti tőke évi 1800 pftnyi kamatjait 400 pftal meghaladja, ugyancsak a 2. sz. a. szerződés ezen 40Ö frt. felesleg hová fordításáról is rendelkezett, ezt az 1854. év­ben beperelt 2865 frt. kamathátralék törlesztésére határoz ván, e hátralék a fentebbi feleslegből már a haszonbér 7-ik évében letörlesztetett, kiderül tehát, miszerint ezen idő után évenkinti 400 frt. feleslegek a 30000 pfrt. tőke törlesztésére fordítandók. Vagy áll az, hogy felperes jogo­sítva van a berenczeijószág jövedelmeit élvezni, de ekkor nincs joga alperestől kamatokat, s a tőke azonnali visz­szafizetését követelni, vagy pedig ragaszkodván felperes az AD. alatti kötvényekhez, követelhet kamatokat alpe­restől, s a tőkét felmondhatja, de ezen esetben nincs joga a jószág jövedelmeihez, miket a4.és5.sz. szerint igénybe vesz. — Ekét eset közül választott alperes, midőn a 2. sz. a. haszonbéri szerződést megköté, következéskép nincs joga a tőkét felmondani, s alperestől kamatokat köve­telni. Ez okokból kéri alperes felperest keresetével eluta­sitatni s 6 sz. a. felszámított perköltségei megfizetésében elmarasztatni. Felperes válaszában előadja: miszerint alpe­res a per érdemébe bocsátkozván, s vé lelmét teljesen ki­merítvén, halasztási kérelme elvetendő. Érdemileg elő­adja, miszerint alperes az A-D. alatti kötvényekben vilá­gosan kötelezé magát a kamatok pontos lefizetésére oly annyira, hogy csak egy kamat-fizetés elmulasztása is a tőke felmondását vonja maga után. Ebbeli kötelezettsé­gét alperes nem teljesité, még is felperes kíméletből csak a fenmaradt 2875, helyesebben 4125 pft. kamat-hátra­lék erejéig perelte be, miután ennek megfizetésében al­peres elmarasztaltatott, felperes ismét a végrehajtás he­lyett csak a berenczei birtok haszonbérbe adását eszkö­zölte, azonban a Gr. alatti ítélet s a H. alatti végrehajtás nyomán egyedül csak a megitélt 2875 pfrt. kamat-hátra­lékra nézve, csupán a keresetlevél az az 1853. mart 23. s nem jan. 1-től megitélt összeg befizetéséig folyó kama­tok iránt járt el. A bérbeadás a 2. sz. a. szerződés szerint még csak 1854. jun. 1-én, tehát mikor a megitélt 2875 frt kamathátralék 6375 pftra növekedett, eszközöltetett 2200 pfrt. évi haszonbérért, s a bérlők e. 2. sz. szerződés 2. pontja szerint kért végrehajtás I. szerint visszautasitat­ván, nem maradt más hátra,mint alperest mint főadóst perbe vonni, annyival inkább, mert felperes alperestőli kamat­követelhetési jogáról soha le nem mondott, s azt alperes a K. alatti kérvényében maga is beismerte. A haszonbéri hátralék, az L. alatti számadás szerint az eddigi kamat­hátralékot nem fedezi, azért ezt a haszonbéri hátralék le­számításának fentartásával jelen perben kellett felszámí­tani. Ugyan ezen L. alatti számadás megczáfolja azon al­peresi állítást, mintha a 4. sz. a. nyugta szerint az emii­tett haszonbérlők folytonosan fizették volna tartozásaikat. Még azon esetben, ha a haszonbéri hátralék egészen lefi­zetetnék is, marad L. szerint egy ugy nevezett kamat hát­ralék ; ugyan is L. szerint 1854. april 1-től 1864. april l-ig lejári haszonbér fejében fizetendő 22000 frt. Eb­ből a bérlők lefizettek 16500 frtot, így tehát 5500 ftal kevesebbet, s így a haszonbér 1861. oct. 1-től fogva most is hátralékban van. A jelen keresetbe vett kamathátralék 1850. sept. 15­től 1864. april l-ig számítva tesz 24375 pfrt. Ebből a ha­szonbér fejében befolyt 16500 pftot levonván, marad 7875 pft. ha erre az 1861. oct. 1-től 1864 april 1. lejárt 5500 pftot a bérlök által lefizetetnék, még mindig 2375 pfrt marad, mely alperes által térítendő meg. Azon körülményt, hogy felperes a bérlőktől járó ha­szonbért meg nem kapta, mint puszta tagadást nem köte­les felperes igazolni, hanem annak ellenkezőjét az illető bérlők bizonyítsák. A kamatok kamatját az 1840: l.R. 117. §. és 1840: 16. t. c. 56. §-a alapján veszi felperes követelésbe. A mi azon kifogásolt körülményt illeti, mintha a kereseti kötvények felmondhatásának alapja hiányzanék, e részben felperes a A-D. alatti kötvények szövegére utal, melyekben a félévi felmondás világosan ki köttetett, de különben is alperes a kötelezett kamatokat 1851 év óta a kikötött határidőkben be nem fizetvén, a tőkék már ak-

Next

/
Thumbnails
Contents