Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 36. szám - Az igazságügyministeri bizottmány működése

Pest, 1867. péntek máj. 10. 3ö. szám. Kilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, rartv.om ; Az i<;az<:;iíjiÍ£vministori bizottmány stb — Báró Josinczy László gyilkossági esfte. — Jogeset.íFolytatás) — Hivatalos tudni igazságügyministeri bizottmány működése. I. Nem tartjuk feleslegesnek, már a jövő codificatió számára nvujtandó tapasztalatok érdekében is, minél többször ismételni, miszer nt főleg a biztos kiindulási pontok, határozott működési terv hiányának tulajdonítandó az, mikép ezen bizottmány megállapodásai legnagyobbrészt olyanok, melyek — a jelen jogrendszer most gyökeresen átalakítható nem levén, azzal teljesen összeei'yeztethetlenek, vagy természetüknél fogva az égető jogi szükségek kielégítésére szolgáló orvosszert nem képezhetik, vagy épen sajátságaik folytán a törvénykezési bajok és zavaroknak még szaporítására vezetnének. E tekintetek alá soroltuk a szakosztályok javaslatát is. Erről azonban még némely eszméinket ki kell fejtenünk. Ezek szempontjából az eszmék alakulása abban rejlik, mikép látván, hogy a Curia bíráskodásában szilárd következetesség nem igen látható, hogy ítéletei ugyanazon jogi természetű ügyek felett is különbözők, egymással ellentételesek, hogy egy szóval jogkiszolgáltatása biztos alapokkal nem bír; ezek folytán azon nézet terjedtél, hogy ezen felette veszélyes bajon szakosztályok felél Jittása által lehetend segíteni. Mi kereken tagadjuk ezen eszköz sikerességét. Mi azon jogegységet, mely ama ellentételeket, s ezekben a jogbiztosság kiváló veszélyeit elhárítaná, már jelen jogrendszerünk természeténél, illető'eg rendkívüli hiányoságánál fogva eszközülhetőnek sem tarthatjuk. Mert hogyan lehet törvénykezési jogegységet előidézni oly jogállapotban, hol egységes törvényhozás s egységes jogrendszer nem is létezik, sőt a hol a legfőbb jogi kérdésre és esetre positiv törvény nem is található? és oly viszás joghelyzetben, midőn a legtöbb esetben a peres ügyek birói elintézésénél a Iegingatagahb jogalapok, a régi traditiónalis emlékek, a bizonytalan szokások, legjobb esetben a biró elméleti nézetei döntenek, és a midőn a legtöbb biró kiindulási pontjait, jobbak és biztosabbak hiányában, most is az ausztriai törvényekből meríti, melyek pedig szabályként jogérvényesek lenni megszűntek. Hogyan lehetne ily abnormis körülményekben az ítélethozatal egyöntetűsége, következetessége eszközölhető? Midőn tehát ez érdekben a szakosztályozás javaltatik, ismét egy oly reform sürgettetik, mely a mellett hogy mint előbb láttuk, ki sem vihető, de egyszersmind a kivánt sikerre sem vezető. Az igazságszolgáltatás terén, főleg a felsőbb forumokon, — minden államban — a legveszélyesebb elem a birói önkény. Es ezt képes e a szakosztályozás bárhol is eltávolítani? Gátolhatja-e az hogy a senatusok egyes tagjai a fiscus smás hatalmasok befolyásának, vagy egyéb érdekeknek alá ne rendeljék magokat? Gátolhatja-e hogy ezen érdekeknek már a referensek előlegesen megszereztessenek? Gátolhatja-e hogy a senatusok tagjai egymással kicseréltessenek, mint azt esetenként a többség, tehát a keresett siker biztosítása igényli? Az átalános közvélemény, felsőbb bíró-ágainkat illetőleg, legsürgősb s legégetőbb szükségnek azt jelölte ki hogy a kir. Curia — melyhez a Pálffy — Zichy korszaknak oly sok szomorú emlékei és maradványai kapcsolvák, a nemzet bizalmában és tiszteletében mielőbb rehabiliráltassék. Erre pedig a javaslottak : a szakosztályozás, az illetőség s ezzel a teendők kevesbitése, semmitőszék, szavazatrend változtatása, — mindcsak palliativ eszközök, melyek a valódi bajt gyökeresen épen nem orvosolhatják. Már pedig épen itt szükségeltetnék a gyökeres reform, miután maga a jogrendszer gyökeres átalakítás alá jelenleg nem vehető. A felsőbb bíróságokban, azok személyzeti képességét, jellemét, munkásságát s munkarendjét illetőleg — főleg a rendezetlen, abnormis törvénykezési állapotban — a legkiválóbb biztositékok rejlenek, az igazságszolgáltatás függetlenségének s alaposságának — kitelhetőleg — biztosítására. E biztosíték lényeges feltételei pedig: hogy ezen magas testületek tagjai a tudomány színvonalán álljanak, hogy a legkitűnőbb törvénytudókból alakuljanak ; másrészt hogy a jellem tisztasága, részrehaj 1 a 11 a n s ág a , szilárdsága legkisebb kifogás s gyanú alá sem jöhessen. — Csak ezek lehetnek jelenben eszközei és biztositékai a felsőbb jogkiszolgáltatás egyöntetűségének , következetességének , mint alaposságának is. Ezek lettek volna e tárgynál kiválóan érdemesek a bizottmány vizsgálódásaira. És ezek méltán igényelhetik kormányunk figyelmét — ha azt akarjuk, hogy a legfelsőbb bíráskodás iránt bizalom létezzék, mi pedig alapfeltétele minden javulásnak az összes igazságszolgáltatás kezelésében. Elismerjük hogy ez nehéz feladat, hogy nem mindennapi szilárdság s bátorság kívántatik : a bálványok és hatalmasok balitéleteinek megtámadására — de kétségtelenül a legnagyobb érdemek csak is ily küzdelmek által szerezhetők. II. Nem tartjuk feleslegesnek tisztán kijelölni azon állást, melyet az igazságügyi bizottmány ellenében elfoglalunk. Mind a mellett, hogy ezen bizottmány kebelében több oly eszmét s indítványt láttunk felmerülni, melyeket sem a mai tudomány színvonalával, sem a tökéletesb európai codificatió vivmányaival összeegyeztetni nem tudunk; nem vonakodunk még is kimondani, mikép több javaslatai csak is helyeslésre számolhatnak, s mint ilyenek előbb utóbb életbe is fognak léptetni. Nem ez képezi tehát aggályaink , kedvezőtlen ítéletünk, s ellennézeteink tárgyát. 36