Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)
1867 / 36. szám - Az igazságügyministeri bizottmány működése
144 Kifogásaink lényegesen ezen bizottmány eljárásának s működésének iránya, és jelleme iránt nyilvánulnak, melyet mi tervuélküliségnek, öszhangzás hiányának, s elhamarkodott rögtönzésnek neveztünk. A reform foltozgatások — átalános elismerésként — hátrányosak, s azért lehetőleg elkerülendők. Ha azok még is el nem kerülhetők, minden törvényhozás törekvése oda irányul, hogy azok csak a lehető legszükségesebb, tehát legsürgősb javitásokraszorittassanak, továbbá, hogy azok a létező s el nem távolitható jogrendszerrel öszhangzásban legyenek,vagy azzá alakíttassanak, éshogy minden rögtönzés elkerülésével, azok csak kellő tanulmányozás, és alapos szabályozás mellett létesíttessenek. Nincs törvényhozás, mely magát e tekinteteken tul tenni akarta volna; mert átalános a meggyőződés, mikép az ellenkező jellemű s irányú jogreformok, javítás és reform helyett, a törvénykezést csak még nagyobb zavarba s bonyodalmakba döntenék. E tekintetek azok, melyek miatt mi a szóbeliség azonnali tüzetes codificatió nélküli behozatalának indítványát helytelenítettük. Kell hogy ezt — a tárgy fontosságánál de bizonyos elenvetéseknél fogva is ismételve indokoljuk. A szóbeliség egy sajátságos, önálló jogrendszert képez, mely a törvénykezési szervezet minden tényezőjére, minden alkatrészére kihat, s azokat sajátságai szerint átidomítja. Ha tehát ezen rendszer, egészen az ellenkezőbe, az írásbeliség jelenleg uralkodó s törvénykezésünk s bírósági rendszerünk minden elemét átható rendszerébe foltozgatva beülttetetnék, ezen ellentételek összezavarásától csak a legnagyobb zavarokat s bonyodalmakat lehetne várni. Mást pedig mint foltozgatást jelenleg nem eszközölhetni, most az egész jogrendszerünket újjáalakítani nem lehet, már azért sem, mert a municipalitás nagy kérdésének megoldása előtt az 1-ső forumok nem szervezhetők, melyek pedig a szóbeliség rendszerében legfontosb tényezőkül jelennek meg. A szóbeliség — európai értelemben vett rendszerének életbeléptetésére épen nem elegendő, mint némelyek hiszik, csak kimondani, hogy a peres ügyek ezentúl szóbelileg fognak tárgyaltatni. Arra, mellőzve a bírósági szervezet ahhozi idomításának szükségességét, az egész törvénykezési eljárás újólagos szabályozása szükségeltetik. Kell különösen hogy az előkészítés, elóiratozás, per felszerelés legnagyobb fontosságú rendezése részletesen szabályoztassék, hogy itt a felek s a bíróság közti közvetítés megalapitassék, hogy az összes bizonyitéki eljárás szerinte alakitassék, hogy a tárgyalás rendje, a jegyzőkönyvezés stb. részletesen szabályoztassék, hogy a kivételes, Írásbeliséget igényelő ügyek s ezek kezelése rendeltessék, hogy a felebbezési rend ujjá alakitassék, a végrehajtási rend módositassék stb. E rendszer behozatalára tehát tüzetes sok oldalú és 6ok időt igényelő munkálat, és számos részletekre terjedő, terjedelmes codificatió kívántatik. És innen magától következik, mi kép nem áll sem az, hogy egy pár irány elv megalapításával ') a bíróság, különben józan eszénél fogva, képesítve lenne ezen rendszer alkalkalmazására; sem az , hogy ezen rendszer rögtönözve , hosszasb idejű codificatiónalis munkálat nélkül kidolgozható s létesithetó lenne. Megvalljuk őszintén, mindezeket a nyugot európa egy államában sem lenne szükséges csak fel is hozni, an') Talán 60—65, §§-ban mint ellenfeleink komolyan állítják. nál kevésbé bizonyítani.2) Miután azonban az ellenkezők nálunk e napokban komolyan állíttattak s vitattak, a kényszerűség vitt ezen sehol félre nem ismert codificatiónalis alapfogalmak ismétlésére — azok ellenében, kiknek ellentétes állításait már mult alkalommal nem csak megtámadtuk — mint elleneink állítják, — hanem ezt t. i. a szóbeliség rögtönzésének képtelenségét — számos érvekkel, részletesen indokoltuk is. — (I. lapunk 31. sz) Ezek irányunkban czáfolatul azt hozzák fel, hogy mi magunk is mindig védettük és sürgettük a szóbeliség rendszerét. Az igaz tettük ezt, és pedig nemcsak az alkotmányos élet visszahozatalával, hanem 1860. előtt is, mert lapunk programjának lényegét képezi a szóbeliség behozatala. — Ebből azonban csak az következik, hogy mi a szóbeliség rendszerére óhajtjuk hazánkban is a törvénykezést fektetni; de nem következik az is, hogy ezen naoyszerü rendszernek részletes codificatió nélküli, rögtönözve való behozatalát tanácsolhassuk, vagy csak lehetőnek is állithassuk, mint tették az igazs. bizottmány némely tagjai. Sőt épen abból, mert a szóbeliséget akarjuk, következik, hogy azt csak nagy gonddal s mély tanulmánnyal párosult tüzetes s rendszeres codificatió utján akarhatjuk, mivel ellenkező uton lehetetlenséget sürgetnénk. Ez a különbség köztünk s a bizottmány érdekelt indítványozói között. Mindezeket azonban nemcsak érettük kívántuk elmondani, hanem azok ellenében is, kik semmitőszéke t s ily lényeges reformokat indítványoztak. Minthogy az is egészen uj — a jelenlegitől lényegesen eltérő rendszert feltételez, annak foltozgatás utján s rögtönözve való behozatala ellen is ugyanazon tekintetek harczolnak, melyeket fent a szóbeliség irányában felhoztunk. Mi is tudjuk mikép a sem m i tőszé k e t minden felvilágosodott törvénytudó sürgeti, s minden szabadelvű törvényhozás annak létesítésére törekszik; de mi azt is tudjuk, hogy annak az egész rendszer átalaki tása nélkül, foltozgatás utján való rögtönzött behozatalát még egy állam törvényhozása sem kisértette meg. így átalában semmi kifogásunk sem lehet több sza') Mert azok oly igazságok, melyek iránt a tudomány terén soha kétség sem volt, s a melyeket soha egy törvényhozás sem melőzött. Nem tudunk egy példát sem, hogy törvényhozás ily nagyszerű rögtönzést koczkáztatott volna. Mutassanak elleneink csak egy példát is reá — és nem leend több szavunk. — Es igy azon, nem mi általunk, hanem a tudomány s a törvényhozás által megalapított alapigazságokat kétségbe vonhatlanoknak kellvén tekintenünk, jogosan véleményezhettük, hogy azok, kik ily alapigazságok ismeretével sem birnuk vagy azokat félreismerik, vagy mellőzik — bármily nagy tudományuk legyen má3 téren — azok a codificatióra hivatottak nem lehetnek. Ennek folytán utóbbiakról, legbensőbb meggyődésünkből (lapunk 31. sz.-b a n) azt mondottuk : „Valóban sajnálnók igazságszolgáltatás unkjövőjét, ha eodificattója ilykezek közésily irányzatalákerüln e." Ezen szavakat pesti ügyvéd Rudnyánszky Béla ur magára vévén, azokról (Nyilvános és közvetlen szóbeliség czimű most megjelent röpiratában) azt mondja hogy azok: durva k i f ak a d á s o k. íme egy nemes példánya a jelenlegi rainisteri bizalmi férfiaknak s mint hirlik designált min. tanácsosnak — ki a komoly polémiát személyeskedések terére viszi, ki legtárgyilagosabb fejtegetéseinkre, megjegyzéseinkre sértegetésekkel felel. Mi ezen, csak az irót megbélyegezhető eljárás megítélését nyugodtan bízzuk közönségünkre.