Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 34. szám - Az elkobzott javak visszaadása. Vonatkozva felelős kormányunk eljárására.

137 désnek tartja, miért nem utasította a felperest kielégítési végrehajtásért folyamodni?! A kir. itéló Tábla "JJI sz. a. Ítéletében pár sor­ban csak azt mondta ki, hogy semmiségi panaszra ok nincs, igy a megye törvényszék Ítéletét az abbun felho­zottokoknál fogva szóról szóra helybe hagyja. Alperesek ez ítélet ellen ismét felebbezéssel kapcsolt fel folyamodást adtak be, s abban keserű han­gon panaszolják el, hogy nekik kétségbe kell esniük az igazságszolgáltatás felett, midőn azt tapasztalják, hogy ügyük már három bíróságot járt meg, s azoknak egyike által sem olvastatott el perbeli védelmük, mert akkor le­hetetlen volna három biróságnak azt egyezőleg kimon­dani, hogy ők néhai anyjuk és a Bay András aláírását elismerték, holott azt határozottan megtagadták. — Ki­fogásaik közül egy sem vétetett birói figyelembe, ha pedig még a bíróságok emberszerető működésükben sem találnak gyámolitót, akkor kétségbe kell esniök ha a gazdag felperesnónek ily könnyen sikerül őket kis va­gyonkájukból kiforgatni, ez meg ölné bennök az igye­kezetet, mert attól kellene tartaniok, hogy ha felperesnő­nek tetszenék, ismét sikerülne szerzett vagyonukat törvé­nyes uton elvenni — Nem kívánnak ők igazságtalansá­got , de biznak a nm. Hétszemélyes Tábla igazság szeretetében és kérik az összes periratokat felol­vastatni s a perben előadottakhoz képest kifejteni: váljon a gyámhatóságok birói minőségben működhetne k-e? és igy váljon a 4740. sz. a. végzés jogerejü-e ? s ha jogerejü annak alapján felperesnek pe­relni kelletett-e, vagy csak végrehajtásért folyamodni? Váljon az özvegy anya saját nevével kiállított köte­lezvény az atya hagyatékát terhelheti-e? kivált ha ezen adósság a gyámtárs beleegyezése és a gyámhatóság elő­leges jóváhagyása nélkül tétetett az anya által? Váljon Bay András, mint a kire nézve egyik ok­mány sem állapítja meg a fizetési kötelezettséget, elma­rasztalható-e akkor, midőu ő — ha kiállította volna is a kötvényt — azt kiskorúságában (1855) tette volna, a fizetést elrendelő gyámhatósági 4740. sz. a. végzés pedig már nagykorúságában kelt? Végül, lehet-e a 12848. száma kanczell. rendelet el­lenére ily bonyodalmas jogkérdést sommás szóbeli per uton elitélni? Többek által voltam felszólítva ez érdekes jogeset­nek a nyilvánosság utjáni közlésére. — Ennek kimene­tele iránt az egész Borsodmegye értelmisége nagy ér­dekkel viseltetik, mert benne oly jelentékeny jogkérdé­sek rejlenek, miknek a Hétszemélyes tábla általi megfej­tése roppant következményeket von maga után. Mert hazánkban a legfőbb birói szék Ítéleteit döntvényeknek tekintjük, s igy azokban mindig a törvénykezésnek jö­vőre is megállapítandó elveit látjuk. Itt a társadalom egyik leggyámoltalanabb, de egy­szersmind reménydus osztálya: az árvák vannak érde­kelve, s ez ügyet országászati és méltányossági szempont­ból is lehetne fejtegetni, de az körünkbe nem vág, s igy pusztán csak a törvényesség szempontjából ítéljük meg. Ha a Hétszemélyes tábla által ez ügyben keletke­zett három első bírósági ítélet hagyatik helybe, azáltal három elv állapitatik meg, u. m. 1. A gyámhatóságok bírósági minőség­ben működhetnek. 2. Törvényellenes cselekményük — ha az ellen a gyám a felfolyamodási határidő­ben jogorvoslattal nem élt — az árvákra jogerejüekké válnak. 3. A gyámhatóságok még nagykorúak felett is jogérvényesen intézkedhetnek. Ez elvek pedig fenálló törvényeink s a gyakorlattal, magával a törvény szellemével, s azon czéllal — mely­nek a gyámhatóság felállításánál a törvényhozót vezetni kellett — ellenkeznek. —Nézzünk a törvény szellemébe, keressük ki a czélt, az alapot, melyen a gyámhatóság felépült, nem ellenkezik-e ezzel? A gyámok felállításának szüksége az árvák tehetlen­ségében rejlik, igy üdvös, mert a szülőt helyettesíti, de tőle még is annyiban különbözvén, hogy itt már a gyer­mek a tulajdonos, igy a gyám jogai és kötelességei is mások, mint a szülőé, s felügyelete pusztán a gyermek személye, nevelése s vagyoni kezelésére terjedhet ki. — E felügyeleti jogkör azonban oly széles volt, hogy a rosz lelkű gyám gyámoltja tehetetlenségét saját hasz­nára fordíthatta, s igy lett szükséges az ellenőrködés, mi az idők viszonyához képest módosulva a jelenkorban gyámhatósággá alakult. Keletkezésének szükségét te­kintve, de törvényeinknél fogva sem lehet reá más jogot ruházni, mint a gyám feletti ellenörködést, mely jogban egyszersmind azon kötelezettség is foglaltatik, hogy az árva javára intézkedjék mindenben a legszigorúbb fele­lősség terhe alatt, mert különben cselekményei semmisek, (dec. 5. pag 99 ; dec. 21. pag. 115 : dec. 24. 1655. stb.) Felállításának szüksége csak a gyámsággali visszaélés le­hetőségében keletkezvén, az árvákra vonatkozólag több joga nem lehet mint magának a gyámnak. Igy követke­zik, hogy a gyámhatóságok birói minőséghen nem mű­ködhetnek soha, mert érdekük mindig az árvákéi, tehát minden jogkérdésnél magánfelek; hogy pedig a fél a maga ügyében bíró nem lehet azt bizonyítani sem kell. Ebből világos az is, hogy az árvák kárára sem működ­hetnek, és ha ezt még is tennék, cselekményük semmis lenne, mert czéljukkal jönnének ellenkezésbe, és ez által károssá válnának az álladalomra. — Szintén nem férhet meg a gyámhatóság czéljával az, hogy az nagykorúak­ról intézkedjék; — s hogy ezt még is három bíróság egye­zőleg kimondotta, az csak igazságszolgáltatásunk hiányos­ságát bizonyítja, — valamint az is, hogy e fontos dolog világos adósság gyanánt tekintetett és sommás szóbeli uton ítéltetett el. E jogeset komolyan megérdemli a nm. Hétszemé­lyes tábla figyelmét, mert benne oly elvek rejlenek, mik­nek helytelenüli megfejtése által a jövő nemzedék egy nagy részének anyagi állása tétethetik semmivé, és a biró a felelősség terhe alól óldoztattnék fel, a ki pedig felelősség nélkül, az emberi gyengeségnél fogva, sokféle körülmények befolyása alatt áll. A legfőbb törvényszéki ítéletet felszólitóim és mind­azon szakképzettek kedvéért, kiket e kérdés érdekel, kö­zölni fogom. Jogeset. Izsay Júlia és érdektársai mint felperesek néh. Izsay Sándor özvegye szül. Szabó Erzsébet jelenleg férjezett Kozák Istvánné ellen Pozsonmegye törvszékéhez 1863. oct. 3-án 10136. sz. a. benyújtott keresetükben előadják, mikép testvérjük Izsay Sándor 1861. april 17-én A. sze­rint leszármazó örökös és végrendelet nélkül elhalván, a B. a. telekkönyvben foglalt 189. számú ház és ahhoz tartozó BL urhéri telek mint az elhaltnak kizárólagos tu-

Next

/
Thumbnails
Contents