Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 34. szám - Az elkobzott javak visszaadása. Vonatkozva felelős kormányunk eljárására.

138 lajdona már most őket illeti és azt alperesnő csak jogta­lanul birtokolja: kérik tehát itéletileg kimondatni, misze­rint a mondott ingatlanok őket, mint Izsay Sándor olda­lagos törvényes örököseit tulajdoni és birtokjoggal illetik, s alperesnő tartozik költségeiket is megfizetni. Az 1864. jan. 29-én tartott tárgyaláskor alpe­resnő előadta, hogy néh. férjének hagyatékához felpe­reseknek semmi joguk nem lehet, mert mint a 3. sz. a. bizonyítványból kitetszik, néh. Izsay Sándor a kérdéses ingatlanokat uradalmi donatio által önmaga szerezte, arróli rendelkezési jogát az ősiségi törvények sem gátol ták, s ó amaz ingatlanokról csakugyan rendelkezett, mert midőn alperesnővel 1848. dec. 7-én egybekelt, 4 szerint összes birtokát neki lekötötte, miért is felperesek keresetükkel 5 szerint már az osztálybiróság által is el­utasittattak, azért kéri őket ezúttal is elmozdittatni és költségeiben elmarasztatni. Felperesek ezen tárgyalásra nem jelentek ugyan meg; de meg nem jelenésüket a biróság előtt igazolták, és az 1864. april 29-én tartott tárgyaláskor keresetüket a kérdéses birtok felére leszállították, ezekhez való joguk bebizonyithatása végett több tanura hivatkoztak s azokat a mellékelt kérdő pontokra kihallgattatni kérték. Alperesnő azt mondja, hogy miután I. sz. a. el­lenbeszédét felperesek képviselőjével még január 12-én közölte, s keresetüket csak ezen ellenbeszéd következté­ben szállították le a birtok felére, azt is csak ugy tehetik, ha előbb alperesnek okozott költségeit megtérítik. A mi pedig a tanuk általi novatiot illeti, ez mint törvényelle­nes annál inkább elvetendő', mivel felperesnek azon tény­körülményeket, melyekre tanúikat kihallgattatni kíván­ják, még csak meg sem érinték. Felperesek válaszolják, hogy keresetüket leszá­littani joguk volt; mert ki többet követelhet, követelhet kevesebbet is, az első tárgyalásra készített s igy már el­múlt ellenbeszéd figyelembe nem vétethetik. A házassági szerződés ellen felhozzák, hogy annak kelte kitéve nincs, hogy azon Izsay Sándornak aláírása, bár ő irni tudott, nem látható, hanem az egészet felperesnőnek sógora Ta­kács János készítette kénye kedve szerint és Iz?ay Sándor­nak nevét is az irta a szerződésre a nélkül, hogy Izsay Sándor arról valamit tudott volna. Erre a tárgyalás 1864. jun. 22-ére elhalasztatott, a midőn is alperesnő előadja , hogy felperesek öröködési jogczime egészen érvénytelen, mert ők mint oldalrokonok csak akkor örjkölhetnének, ha Izsay Sándor vagyonáról nem rendelkezett volna, ugy de Izsay Sándor a 2. sz. a. házassági szerződés szerint a kereseti ingatlanokat mint a 4 szerint saját szerzeményét korábbi elhunyta esetére al­peresnőnek kötötte le. Ezen házassági szerződést az osztoz­tató biróság a kivett tanúvallomások alapján a 3 sz. sze­rint valódinak elismerte. Ezen marasztaló biróság előtt felperesek egyike Izsay Erzsébet beismerte, hogy alpe­resnő és férje között házassági szerződés valóban létre jütt. Hogy Izsay János irni tudott, s aláírása mellé még keresztvonását is tette, az a szerződés erejét nem cson­kítja, mert a szerződést elöttemezett tanuk is mindnyá­jan tudtak irni, és mégis mindegyiknek aláírása mellett keze kereszt vonása is szemlélhető, ez a földnépnél szo­kás lévén. Végre ellenzi alperesnő a felperesi tanuk ki­hallgatását. Felperesek válaszolják, hogy felhivott tanúik hittel erősitendik azt, mikép Izsay Sándor atyja után öröklött ősi vagyonának felét szóval tett végrendelete akal nekik hagyta, igy tehát nem áll az, mintha Izsay 5 mdor vagyonáról nem rendelkezett volna. Ugyancsak Pesten, 1867. Nyomatolt K o c tanúik által bebizonyítani fogják azt, hogy sem Izsay Sándor sajátkezüleg nem irta alá a szerződést, sem a szerződésen látható előttemezések nem sajátkezű aláírá­sai a tanuknak. Nem áll az, hogy ezen szerződés valódi­sága iránt azosztoztató biróság tanukat hallgatott volna ki, ez hatásköréhez nem tartozott, sőt épen ezen szerződés va­lótlansága idézte elő a jelen rendes perutoni keresetet. Tagadja Izsay Erzsébet felpere?, hogy ő az osztályos per­ben elismerte volna, hogy a kérdéses házassági szerződés ugyanaz, mely ez egybekelés alkalmával köttetett, sőt kész póthitet tenni arra: hogy az alperesnő által itt fel­mutatott szerződés soha sem köttetett és ő azt soha nem látta, s ekképen, hogy az valótlan legyen; — valamennyi felperes pedig kész póthitet letenni arra, hogy Izsay Sán­dor a kérdéses telek felét nekik hagyta. Alperesnő határozottan tagadja, hogy elhalt férje valahaszóbeli végrendeletet tett volna. Hogy a kérdéses fekvőségek nem ősiek, hanem Izsay Sándornak saját szerzeményei legyenek, az a felperesek által kétségbe nem vont uradalmi bizonyitványnyal igazoltatott, egyéb­iránt ha ősi lett volna is, az ősiségi pátens szerint meg­szűnt az lenni. Ezek után a tanuk kihallgatása elrendeltetett. (Folyt, köv ) Hivatalos tudnivaló. Csődök: Szigeth város tszéke által Dálnoki Jó­zsef szigeti keresk. e. Bej. máj. 27—29. Perü. Dobay János ügy­véd • — Miskolcz város tszékénél: Groszraan Adolf rais­kolczi ruha keresk. e. Bej. máj. 2. Perü. Főnyi Szabó József ügy­véd; S z e p e s m e g y e tszékénél: Szaltzer Károly szeszgyáros, temetei lakos hagyatéka e. Bej. jun. 24 — 26. Perü. Lenner Kálmán lőcsei ügyvéd ; — Pest város tszéki által: Kirpál Antal s neje szül. Strohberger Teréz e. Bej. máj. 9 — 11. Perü. Toperczer János ügyvéd; — Biharmegye tszékénél Gondén Imre micskei földbirtokos hagyatéka e. Bej. július 8 -10. Perü. Gyalokay An­tal, — Posony város tszék. Buchsbaum M. stársai pozsonyi füszerkeresk. czég e. Bej. jun. 24—26. Perü Mudron Mihály ügyvéd. Nagyvárad város tszéke: nagyváradi lakos Bakács Sándor hagyatéka e. Bej. máj. 8—11 perü. Bitook Zsigmond ügyvéd ; O-B u d a város tszéke özv. Ballman Pálné szül. Mihályi Rozália; Bej. apr. 27. Perü. Eleöd Jósa pesti ügy­véd; Sz. k. B u d a város tszéke Schönfeld Károly volt budai szeszgyáros e. Bej. máj. 27—29. Perü. Sandrik Pál ügyvéd. Csőduiegszüntetés. N. Várad város tszéke által Rosenberg M ó r. kiegyezés folytán ; Pest városi tszék által Neuschloss I. fiai pesti fakereskedő e továbbá I s z e r W. Vilmos fia czég e. — Somogy m. tszékénél Spitzertestvé­rek zákányi keresk. e. N ó g r á d m. tszékénél N é m e ti J á n o s b. gyarmati czipész e. — Gömör-Kis H o n t tszékénél B u­kovszkyA. L. tiszolczi keresk. e. Marmaros m. tszékénél V id a György huszti keresk ; Nagy-Kanizsa vtszéknél Hor­váth — Juhász Ferencz hagyatéka e. — Győr városi tszéknél Nagy Sándor volt győri lakos e. — Borsod mtszékénél lad­házi lakos Goldhammer Alajosé. Komárom megye tszé­kénél kisvárdai lakosok: WillingerSimon s Spiegel Leo­pold e. Arad megye tszék. Buday László fűsi közbirtokos e. S z a b o 1 c s megye tszékénél Weisz Kálmán radnai ke­resk. e. Zombor sz. k. város tszékénél M i h aj lovics György zombori keresk. e. — V á c z város tszéke által Ulrich Manós neje váczi lakosok e. Felelős szerkesztő es kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. S ándor által. (Érkovy, Gaígíay ét Kocsi nyomdájában.) Ila!-piac±

Next

/
Thumbnails
Contents