Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 32. szám - Az igazságügyministeri bizottmány müködése

128 És ruost folytatjuk — jelen tárgyra vonatkozólag — észrevételeinket, melyeket lapunk előbbi számában megkezdettünk. A niult év nyarán, niidón az alsóház codificationális bizottmányainak, s ezek feladatának, munkakörének tervezete közzététetett, kifejtettük, s ugy hisszük igazoltuk, mikép a codiflcatió terén a bizottmányok már az elavult, magokat túlélt intézmények közé tartoznak, melyekkel tökéletesb codificationális munkálatokat előállítani nem lehet. — Legközelebb pedig azon szerény nézetet koczkáztattuk, mikép a codificatió legelső szabályai közé tartozik, hogy a kormány alaposan kidolgozott tervvel, a teendők iránt határozott irány eszmékkel s javaslatokkal lépjen fel — e nélkül csak ingadozó habozásra, eljárási kételyekre, s igy tökéletlen munkára lehetvén számítani. Ha valaha, ugy a fent közlött bizottmányi tanácskozások ama állitások alaposságát kétségtelenné tehetik. Azokból látjuk, mikép a napi kérdésül szolgáló ideiglenes jogreformok tárgyában a kormány nem terjesztett elő semmi szabatos tervet, mely az irányeszméket kijelölte, a teendők határait kitűzte, a tárgyak sorozatát a szükségesség s időszerűség sorozatai szerint megalapította volna. Ezt mi már a parliamentáris rendszerrel, a kormány felelőséggel sem tudjuk összeegyeztetni. Mert szerintünk a felelőség elve meghiusitatik, ha a ministera felelős kormánytól idegen közegektől, felelőség alá nem tartozó bizottmányoktól kér vagy vár reformterveket, codificationális utasításokat. Hol és miben fog itt a felelőség terhe állani? Ki vállalja itt magára a felelőséget? De ettől elvonatkozva, annak maga u tökéletesb codificatiónalis munkálat érdekei is ellenmondanak. Ezen határozott és szabatos terv nélküli kormányeljárásból következett ugyanis: hogy a kérdéses igazságügyi bizottmány kebelében oly indítványok tétettek, melyek a napi szükségek jelen feladatát messze túlhaladják, melyek a czélzott ideiglenes, sigy legszükségesb reformteendőkkel semmi arányban sincsenek; hogy az indítványozott reformok száma ugy szólván végtelenig terjesztetett, hol t. i. az idő legyőzhetlen korlátjai folytán maga a kivihetetlenség, a lehetetlenség áll elő; hogy maga a munkarend különfélekép változtattatok ; sót hogy maga a minister s a kormány többi képviselői is határozott és szabatos terv hiányában ingadoztak, s a teendők iránt nézeteiket különfélekép változtatták. Az iránt, mikép a bizottmány tagjai legnagyobb mértékben ingadozó eljárást , folytonos habozást , a végletekig terjedő változékonyságot nyilvánítottak, a fent közlött tanácskozási mozzanatok semmi kétséget sem hagyhatnak fen. Ezt mutatja, mikép a legégetőbb, legsürgősb szükségek kielégítésétől, mire kellenék jelenleg egyedül a reform munkálatnak szorítkozni — a vélemények egészen a létező jogrendszer tel jes fel forgatásáig csapongtak. Mert okvetlenül ily jogrendszer ( elforgatást eredményezne, ha a közvetlenségre fektetett szóbeliség behozatatnék. De ugyanez lenne a következés abból is, ha mint javai tátott, a felebbezési rendszer átalakíttatnék, lényegesen megváltoztatatnék. hét alatt előállittandó munkának a tudomány színvonalára emelt rendszeres munkának kell lenni — nem tekinthetjük egyébbnek czifra, üres phrasÍ9nál. Szakértőink annak merő lehetetlenségét azonnal belátandják. Ugyanazt mutatja az is, mikép a bírósági rendszert illetőleg, annak egyes hiányai javításától az indítványok egészen odáig terjeszkedtek, hogy annak nevezetes tényezői, külön törvényszékek s bíróságok végkép megszüntctessenek, másoknak pedig illetőségük szenvedjen-lényeges változtatást — mi szinte befolyással lenne az egész jogrendszer gyökeres változatára. Azt nem csudáljuk, hogy a reform-indítványok a jogrendszerünk ugy szólván minden tényezőjére kiterjesztetnek; miután most már magok az 1861. rendszer alkotói is bevallják, hogy annak hiányossága, tentarthatlansága eltagadhatlan. De az azt is tanusitja, mikép a bizottmánynál szabatos kiindulási terv és alapok teljesen hiányoztak. Mert a közt, hogy bizonyos jogrendszerben mi a javitni való, és'a közt. hogy bizonyos időszerint mi a teendő, lényeges különbség forog lén. Ezen időszerűség korlátjai igényelik, hogy tekintve a sürgősséget s időrövidséget, bizonyos inunkafokozatok megtartassanak, hogy a munka kör végtelenig ne terjesztessék, mintán a nélkül is mindent egyszerre átalakítani, vagy csak javítani is nem lehet, de nem is tanácsos. A bizottmány tagjai tehát kétségtelenül nem birta : tájékozással aziránt, hogy jelenben mi a teendő. Ebből következett, mikép három hosszas ülés kívántatott, mig csak aziránt megállapodásra jöhettek . hogy a törvénykezési reform körül mi történjék. Az eddigi tanácskozások még mindig csak a körül forogtak, hogy mi a teendő, mi a feladat? Az eszmék tisztázása oly lassan haladt, mikép maga a kormány egyik képviselője (Tóth L.) még az apr. 9-i ülésben sem tekintette e teendők kérdését tisztázottnak, illetőleg eldöntöttnek, annak eldöntését a kivitel lehetőségétől tevén függővé; mi szerinte az albizottmányok egyik Tegelső teendője leend. Sőt maga az igazságügy minister még az apr. 9-iülésután sem tartotta tisztára hozottnak azon kérdést, hogy a tkezési javaslat miben álljon s mikép készítessék, szerinte az majd akkép levén eldöntendő, a mint a szóbeliség kérdése fog később eldöntetni. Már az utóbbi ténykörülmények is mutatják, mikép nem csak a bizottmány tagjai, dü maga az igazságügy ministérium sem birt - mint szerintünk bírnia kellett volna — a teendők iránt tiszta, határozott tervvel, megállapodott kiindulási pontokkal. De még bővebben igazolja ezt az, mikép az első ülésben az igazságügyminister feladatni a törvénykezés lényeges átalakítás nélküli j a v itását jelölte ki — és ugyanakkora kormány egyik másik képviselője (Tóth L.) azzal merő ellentétben gyökeres javítást, lényeges reformokat sürgetett. — Sőt maga a minister is, ki előbb a lényeges átalakítást mellőzendőnek nyilvánította, a további tanácskozás menetében már semmitoszéket, semmitőszéki eljárást, s a felebbezési rendszernek teljes megváltoztatását stb. indítványozta, mik pedig természetesen gyökeres s lényeges átalakítást s reformot képeznek. És ebben később még tovább ment. mert az apr. 9-i ülésben az igazságügyminister már azt fejezte ki. hogy ó is gyökeres reformokat óhajt — mi természetesen a kezdetbeu felállított: gyökeres javítás mellőzesének elvével ellentétben áll. — Hasonlóm a ministérium eljárásában való határozatlatiságra, mutat a m u n k a f e I o s ztás megalapítása is. Az első ülésben a minister 3 btzot tinanyt állított fel (törvénykezésit, bünt, jogit, s biróságszervezésit), a következő ülésben pedig azokat már kettőre vonta össze;1) mig később az akkép 3) A bünt. bízott, taejai Fábry, Fabini Septemvirek, proí'esor