Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 30. szám - A béke bíróságok mint egyes biróságok 11. [r.]

121 nem bizonyítás, s a törvény azt követeli miként aflírmanti incurnbit probatio. Mi által van bizonyítva a csel ? Mi által az erőszak ? a telelem? E kérdésnél kimerül felperesnő ereje; e kérdésnél elhalaványulnak phantasiájának árnyalakjai.Valótlan, hogy csel követtetett el; valótlan az állított erőszak; valótlan és helytelen a kieszmélt félelem is. Én nem tartoznám ellenbizonyítást nyújtani, mert felperesnőt illetvén a bizonyítás terhe, miután mit sem igazol, egyszerű tagadásom elegendő puszta állításának végképeni hatálytalanítására. De a rendszer jellemzése végett, melyet felperesnő követ, s a czafolat közelsége miatt visszatérek az állításokra. Felperesnő nem látszott észrevenni, mint czáfolja meg ő maga-magát, mint erőtleniti onnön-maga saját állításait. Csel és erőszak követtetett el felperesnőn, s e két műveletből származott a kötés! Felperes nem vette észre miként e két tényben olyasmi foglaltik, mi egymás mellett nem férhet meg, s minek egyike a másik kizárását, egyiknek felállítása a másiknak maghazudtolását tartalmazza. Csel és erőszak. Ez két oly természeti ellentét, hogy a mi csellel eszközöltetik, az nem eszközölhető erőszakkal; az egyik a vis physica, a másik a vis — psychica elemeiből áll, melyek közül vagy az egyik létez vagy a másik, de mind a kettő együtt annyit tesz, mint fából vaskarika. És ez a csel nagyon tágas fogalmu valami; a csel jogi tekintetben egy abstractio, mely az individualizált tényekből származtatik. Nem elég azt állítani, hogy csel történt: a tényt kell körülírni, előállítani, melylyel az állítólagos csel — a szellem ravasz leayügözésének művelete — elkövettetett. Ha a tény körülményesen, és tüzetesen fel van állítva, körülírva, és bebizonyítva: akkora bíró fogja megmondani, hogy ezen cselekmény, vagy a cselekmények e szövénye cselnek tekinthető-e ? és pedig oly cselnek, mely semmivé teszi az ügyletet ? A tény elbeszélésével adós maradt az ellenfél, a bizonyítást pedig meg sem kisértette. Csel tehát nem létez. De erőszak? Erről is az áll, mi az élőbbemről. Hol van a tény? a körülmény? az erőszak? Sehol, még felperesnő káprázatában sem. De az alanyok? Erőszak? Ki által? Az okmányt nemcsak felperesnő irta alá, hanem férje is; egy deli termetű egésséges erős fiatal férfi. Ezen követtetett el az erőszak, ez erőszakoltatott, egy oly okirat aláirására, melyet nem akart aláírni? És ki volt az erőszaktevő? Felperesnőnek anyja, egy tehetlen, erőtlen öreg asszony. Kettő egy ellen; az erőtlenség az erő ellen! És felperesnő erőszakról mer beszélni? és azt hiszi, hogy ily nevetséges fonákságot lehet a biró elé tárni, s magát ily vastag koholmány sikerével kecsegtetni. A biró iránti tiszteletnek kellé vala visszatartani felperesnőt ily koholmányok összetűzésétől. Ez világos merénylet a józan értelem ellen. Háta félelem? Felperesnő félt a cautio lefizetésétől; azért irt alá kétszer annyit, mint mennyit a cautio kitesz. Quousque tandem? És mi lett volna a félelem — ha föltéve annak egy pillanatra mint hypothesisnek helyt adni lehetne? Félelem egy kötés következményeitől; tehát tévedés a jogban. Föltéve hogy valóban igy állana a dolog, ez nem volna képes felperesnő érdekét támogatni, mert „nemini jus ignorare lice t.'Azonban az állított félelem hasonló az előbbeni káprázatokhoz, melyek csak most gondoltattak ki, hogy a megtestesült tény a nagykoruságbeli egyesség körül egy gözlátyolt képezzenek. Felperesnő férjével irta alá az egyességet; felperesnő férje ez időben szolgabíró volt; jogász, biró. Ez tudta a törvényeket, tudta az aláírás következményeit; tehát felperesnő nem volt oly helyzetben, hogy ne lett volna képes magának az előbbeni és az ujabbi okirat erejéről és folyományairól biztos tudomást szerezni. Egy hó folyt le az első és má-odik egyesség között. Felperesnő Makkon lakott; az okirat Aradon Íratott, és Aradon íratott alá. Egy hó időköz alatt, távol az anyai háztól, megkérdezheté a férjesült nő a haza minden jogászait, cselekményének természete hatálya és további magatartása iránt. Hol van itt a félelemnek nyoma? Hol az ignorantia? Hol az ignorantia invincibilis? De a mi felperesnőnek minden ebbeli állításaira a koholmány bélyegét süti, ez az okiratnak a hatósági hiteles személy jelenlétében történt aláírása,és az okiratnak a v á r o s f ő j e gy z ő j e általi hitelesítése. Ezen hatósági személy aláírásával kezeskedik arról, hogy sem csel, sem erőszak sem félelem nem forgott fen az okirat aláírásánál ; hogy ez az aláíró személy szabad akaratának kifolyása és müve. A hatósági személy nem erősít hitelesítésével oly okiratot, melynek létrejövetele körül bűn és fondorlat működtek; hanem ellenkezőleg megakadályozza a foganatosítást, felvilágosítja a felet, és feljelentve a miveletet, az erkölcstelen eszközükkel megkísértett fosztogatást lehetlenné teszi. Ámde ez nem történt; s a város főjegyzője hitelesítette az iratot. Ebből következik, hogy az okmány a hiteles okiratok minden kellékeivel, hogy tartalmára teljes bizonyító erővel bír, s oly ürügyek által minőket felperesnő kigondolt , nem helyezhető ki sarkpontjából. Felperesnő még azt is mondja, miként a C. alatti okiraton későbbre tétetett a kelti nap, s hogy ez tulajdonképen az 5 |. alattival egyidőben keletkezett. Tagadom e valótlanságot, s mint semmivel sem igazoltat viszszautasittatni kérem. Ezen állítást is megczáfolja a hitelesítés, mely mindarról, mi az okiratban írva van, első betűtől utolsóig, teljes hitelt nyújt. ,.Acta vei scripta publica próba nl seipsa, idest rei taliter gestae fidem faciunt inter quoscunque." Még egy nevezetes körülmény jelenkezik, mely öszszedönti az egész felperesi halmazatot." Felperesnő visszavonta az 5 |. alatti egyességet s e visszavonást a csanádi káptalan előtt eszközölte. Az okirat itt van, s C. 3-j. alatt ő általa mellékelteltett. Ha erőszak, • sel, ha félelem indították felperesnőt a C. alattinak aláírására, ha ennek kelte napja előbbre tétetett, s ekkint humisittatott: miért nem beszélte el ezt felperesnő a káptalan előtt? Miért hallgatta el e nagyon nyomatékos indokokat? s miért állitá visszavonása indokául csupán és egyszerűen a „higgadtabb meggondolást?" De ha csel, erőszak, félelem hamisítás forgott fen : miért várt felperesnő kilencz hónapot a visszavonásig? Miért nem ment rögtön a város tanácsa elé, elmondva, hogy : mi történt vele, hogy bűn és gonoszság szövődtek ellene, hogy anyja erőszakot követett el rajta és férjén, hogy vaskezekkel vezette az ő és férje tollát az aláírásnál, és . . . miért nem mondott el mindent, azonnal rögtön, midőn a baj még orvosolható, a bün felderíthető, és büntethető volt.?