Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 30. szám - A béke bíróságok mint egyes biróságok 11. [r.]

121 nem bizonyítás, s a törvény azt követeli miként aflír­manti incurnbit probatio. Mi által van bizonyítva a csel ? Mi által az erőszak ? a telelem? E kérdésnél kimerül felperesnő ereje; e kér­désnél elhalaványulnak phantasiájának árnyalakjai.Valót­lan, hogy csel követtetett el; valótlan az állított erőszak; valótlan és helytelen a kieszmélt félelem is. Én nem tartoznám ellenbizonyítást nyújtani, mert felperesnőt illetvén a bizonyítás terhe, miután mit sem igazol, egyszerű tagadásom elegendő puszta állításának végképeni hatálytalanítására. De a rendszer jellemzése végett, melyet felperesnő követ, s a czafolat közelsége miatt visszatérek az állításokra. Felperesnő nem látszott észrevenni, mint czáfolja meg ő maga-magát, mint erőtleniti onnön-maga saját ál­lításait. Csel és erőszak követtetett el felperesnőn, s e két műveletből származott a kötés! Felperes nem vette észre miként e két tényben olyasmi foglaltik, mi egymás mel­lett nem férhet meg, s minek egyike a másik kizárását, egyiknek felállítása a másiknak maghazudtolását tartal­mazza. Csel és erőszak. Ez két oly természeti ellentét, hogy a mi csellel eszközöltetik, az nem eszközölhető erő­szakkal; az egyik a vis physica, a másik a vis — psychica elemeiből áll, melyek közül vagy az egyik létez vagy a másik, de mind a kettő együtt annyit tesz, mint fából vaskarika. És ez a csel nagyon tágas fogalmu valami; a csel jogi tekintetben egy abstractio, mely az individualizált tényekből származtatik. Nem elég azt ál­lítani, hogy csel történt: a tényt kell körülírni, előállí­tani, melylyel az állítólagos csel — a szellem ravasz le­ayügözésének művelete — elkövettetett. Ha a tény kö­rülményesen, és tüzetesen fel van állítva, körülírva, és bebizonyítva: akkora bíró fogja megmondani, hogy ezen cselekmény, vagy a cselekmények e szövénye csel­nek tekinthető-e ? és pedig oly cselnek, mely semmivé teszi az ügyletet ? A tény elbeszélésével adós maradt az ellenfél, a bi­zonyítást pedig meg sem kisértette. Csel tehát nem létez. De erőszak? Erről is az áll, mi az élőbbemről. Hol van a tény? a körülmény? az erőszak? Sehol, még felperesnő káprázatában sem. De az alanyok? Erőszak? Ki által? Az okmányt nemcsak felperesnő irta alá, ha­nem férje is; egy deli termetű egésséges erős fiatal férfi. Ezen követtetett el az erőszak, ez erőszakoltatott, egy oly okirat aláirására, melyet nem akart aláírni? És ki volt az erő­szaktevő? Felperesnőnek anyja, egy tehetlen, erőtlen öreg asszony. Kettő egy ellen; az erőtlenség az erő ellen! És felperesnő erőszakról mer beszélni? és azt hiszi, hogy ily nevetséges fonákságot lehet a biró elé tárni, s magát ily vastag koholmány sikerével kecsegtetni. A biró iránti tiszteletnek kellé vala visszatartani felperesnőt ily kohol­mányok összetűzésétől. Ez világos merénylet a józan ér­telem ellen. Háta félelem? Felperesnő félt a cautio lefizeté­sétől; azért irt alá kétszer annyit, mint mennyit a cautio kitesz. Quousque tandem? És mi lett volna a félelem — ha föltéve annak egy pillanatra mint hypothesisnek helyt adni lehetne? Félelem egy kötés következményeitől; te­hát tévedés a jogban. Föltéve hogy valóban igy állana a dolog, ez nem volna képes felperesnő érdekét támogatni, mert „nemini jus ignorare lice t.'­Azonban az állított félelem hasonló az előbbeni káprázatokhoz, melyek csak most gondoltattak ki, hogy a megtestesült tény a nagykoruságbeli egyesség körül egy gözlátyolt képezzenek. Felperesnő férjével irta alá az egyességet; felperesnő férje ez időben szolgabíró volt; jogász, biró. Ez tudta a törvényeket, tudta az aláírás kö­vetkezményeit; tehát felperesnő nem volt oly helyzetben, hogy ne lett volna képes magának az előbbeni és az ujabbi okirat erejéről és folyományairól biztos tudomást szerezni. Egy hó folyt le az első és má-odik egyesség között. Felperesnő Makkon lakott; az okirat Aradon Íratott, és Aradon íratott alá. Egy hó időköz alatt, távol az anyai háztól, megkérdezheté a férjesült nő a haza minden jogá­szait, cselekményének természete hatálya és további ma­gatartása iránt. Hol van itt a félelemnek nyoma? Hol az ignorantia? Hol az ignorantia invincibilis? De a mi felperesnőnek minden ebbeli állításaira a koholmány bélyegét süti, ez az okiratnak a ható­sági hiteles személy jelenlétében történt aláírása,és az okiratnak a v á r o s f ő j e gy z ő j e általi hitelesítése. Ezen hatósági személy aláírásával kezeskedik ar­ról, hogy sem csel, sem erőszak sem félelem nem for­gott fen az okirat aláírásánál ; hogy ez az aláíró személy szabad akaratának kifolyása és müve. A hatósági személy nem erősít hitelesítésével oly okiratot, mely­nek létrejövetele körül bűn és fondorlat működtek; ha­nem ellenkezőleg megakadályozza a foganatosítást, felvi­lágosítja a felet, és feljelentve a miveletet, az erkölcstelen eszközükkel megkísértett fosztogatást lehetlenné teszi. Ámde ez nem történt; s a város főjegyzője hitelesí­tette az iratot. Ebből következik, hogy az okmány a hi­teles okiratok minden kellékeivel, hogy tartalmára teljes bizonyító erővel bír, s oly ürügyek által minőket felperesnő kigondolt , nem helyezhető ki sarkpont­jából. Felperesnő még azt is mondja, miként a C. alatti okiraton későbbre tétetett a kelti nap, s hogy ez tulaj­donképen az 5 |. alattival egyidőben keletkezett. Taga­dom e valótlanságot, s mint semmivel sem igazoltat visz­szautasittatni kérem. Ezen állítást is megczáfolja a hite­lesítés, mely mindarról, mi az okiratban írva van, első be­tűtől utolsóig, teljes hitelt nyújt. ,.Acta vei scripta publica próba nl seip­sa, idest rei taliter gestae fidem faciunt in­ter quoscunque." Még egy nevezetes körülmény jelenkezik, mely ösz­szedönti az egész felperesi halmazatot." Felperesnő visszavonta az 5 |. alatti egyességet s e visszavonást a csanádi káptalan előtt eszközölte. Az ok­irat itt van, s C. 3-j. alatt ő általa mellékelteltett. Ha erő­szak, • sel, ha félelem indították felperesnőt a C. alattinak aláírására, ha ennek kelte napja előbbre tétetett, s ek­kint humisittatott: miért nem beszélte el ezt felperesnő a káptalan előtt? Miért hallgatta el e nagyon nyomaté­kos indokokat? s miért állitá visszavonása indokául csupán és egyszerűen a „higgadtabb meggondolást?" De ha csel, erőszak, félelem hamisítás forgott fen : miért várt felperesnő kilencz hónapot a visszavonásig? Miért nem ment rögtön a város tanácsa elé, elmondva, hogy : mi történt vele, hogy bűn és gonoszság szövődtek ellene, hogy anyja erőszakot követett el rajta és férjén, hogy vaskezekkel vezette az ő és férje tollát az aláírás­nál, és . . . miért nem mondott el mindent, azonnal rög­tön, midőn a baj még orvosolható, a bün felderíthető, és büntethető volt.?

Next

/
Thumbnails
Contents